A fiatalsággal kapcsolatban milliónyi aforizma, szállóige, aranyköpés létezik. Az én kedvencem Heltai Jenőtől való: „Nem éveink számán múlik, hogy fiatalok vagyunk-e vagy öregek. A fiatalság a tehetség egyik fajtája.” E heti számunkból egy sor cikket hozok fel bizonyítékul.

Elméleti alapvetésként külsős szerzőnk, a szociológus Hammer Ferenc cikkét ajánlom a Szellem rovatból. A kutató egy csoport egyetemista diákkal végzett „digitális detoxikáló” kísérletet, vagyis arra kérte őket, pár napig tartóztassák meg magukat mindenféle elektronikai kütyü használatától. Tapasztalataikat összegezve oda lyukadt ki, hogy a sokat szajkózott X, Y vagy Z generáció kifejezés nem más, mint marketingcélú maszlag, hiszen

egy korosztály nem alkot ab ovo homogén közösséget,

a „bíborban született” úrigyerekek a legtöbb szempontból inkább a befolyásos felnőttek csoportjához tartoznak, semmint azokhoz a – népesebb – kortársaikhoz, akik honi kilátások híján seperc alatt lelépnek külföldre. Távolabbról is van példa arra, hogy a globális gazdasági növekedés dacára szélesedő jövedelmi különbségek inkább megerősítették, semmint eltüntették a hagyományos társadalmi osztálytagozódást még a fejlett országokban is.

A Világ rovatnak az amerikai elnökválasztással foglalkozó cikke mutat rá, hogy a demokrata párt előválasztási versenyében még mindig az a 78 éves Bernie Sanders szenátor vezet, akinek nagyszámú, a jövője miatt elkeseredett fiatal támogatója vevő a jelölt markánsan baloldali programjára. A gyors gazdasági növekedés ellenére szintén az elégedetlen fiatalok emelték hatalomra a múlt héten Írországban az eleddig a politikai centrumból kirekesztett, baloldali Sinn Féin pártot. Az sem véletlen, hogy az idei Oscart egy olyan dél-koreai film nyerte, amely kendőzetlenül mutatja be a tűrhetetlenné nőtt szociális igazságtalanságokat.

A társadalmi egyenlőtlenségeket szándékos cinizmussal – vagy cinikus szándékossággal – gerjesztő kormányzati politikára Magyarország az egyik legplasztikusabb példa. Gazdaság rovatunk elemzi,

miként csoportosítja át az inflációt gyorsító, a forintot elértéktelenítő hazai gazdaságpolitika a jövedelmeket a szegényebbektől a tehetősebbekhez.

A magyar modellben Matolcsy György jegybankelnök a „jó rendőr”, aki számolatlanul nyomatja a forintot a gazdaság mesterséges pörgetéséhez, Varga Mihály pedig a „rossz rendőr”, aki eközben a víz alá nyomja azokat, akiknek a családi pótlék és a közmunkabér lenne a mentőöv a megélhetéshez.

Utóbbiak pacifikálása céljából az Orbán-rezsim a történelem kínálta legprimitívebb recepthez nyúl: a nacionalista ideológia sulykolásához, különös tekintettel a tanulóifjúságra. Ezt szolgálná az átírt „nemzeti alaptanterv”, valamint az egész pályás ideológiai letámadás megannyi útja, módja és eszköze, amelyeket Fókuszban rovatunk vesz sorra. „Számunkra minden művészetek közül legfontosabb az influencer” – korszerűsítette Vlagyimir Iljics Lenin propaganda-módszertanát a Fidesz, amely ásatag nézeteit hamvas arcú fizetett youtuberekkel is hirdetteti. Bár történész interjúalanyunk szerint a tudatmódosító erőszak sikere e honban a Kádár-korszak óta kudarcra van ítélve, a puszta antifideszes ellenpropaganda a „másik oldalon” is kevés. A dunaújvárosi időközi választáson győzött ugyan az egyesült ellenzék, ám a 2022-es újrakezdés csak olyan társadalmi jövőképpel lehetséges, amely a nem „bíborban született” fiatal generációknak is érdemi perspektívát nyújt.

A szerző a HVG szerkesztője