Gyakorlatilag esélye sem volt azoknak a szülőknek, akik nem fogadták el az Oktatási Hivatal határozatát, és bírósághoz fordultak annak érdekében, hogy gyermekük még egy évet óvodában maradhasson. A hónapokig tartó eljárás során nemcsak a pereket bukták el, hanem arra sem született válasz, van-e bármilyen lehetősége annak, aki nem ért egyet a gyermekéről döntő szakvéleménnyel. Ráadásul az ügynek az iskolaévvel egyáltalán nincs vége, jövőre a legóvatosabb becslések szerint is ezreket fog érinteni a probléma.
Hosszadalmas, költséges és lényegében teljesen felesleges – ez a véleménye azoknak a szülőknek, akik bíróságon támadták meg az Oktatási Hivatal (OH) határozatát gyermekük iskolaérettségéről. Az eljárások többsége ugyanis a 22-es csapdájába vezetett:
a pert indító szülők hiába szereztek be szakvéleményeket, orvosi papírokat és dokumentumok tömkelegét, a bíróság hivatalosan csak a szakszolgálati véleményt vehette figyelembe, vagyis éppen azt, amit megtámadtak.
„Úgy tűnik, a törvény mindenre lehetőséget ad, kivéve arra, hogy egy szülő ne értsen egyet a pedagógiai szakszolgálat véleményével” – kommentálta a helyzetet a hvg.hu-nak Erika, aki egyike volt annak a néhány tucat szülőnek, akik közigazgatási bírósághoz fordultak (az édesanya nevét kérésére megváltoztattuk).
Precedens értékű perek
A kormány tavaly nyáron fogadta el a köznevelési törvény módosítását, ami hatalmas felháborodást és legalább ekkora tanácstalanságot váltott ki az érintettek között. Az új jogszabály ugyanis nemcsak azt mondta ki, hogy azoknak a gyerekeknek, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket, kötelező iskolába menniük, hanem azt is, hogy a korábbiaktól eltérően 2020. január elsejétől már nem a szülők és az óvoda vezetői, hanem az OH dönti el, kaphat-e halasztást.
A jogszabály tavaly még hagyott egy kiskaput: akinek volt rá lehetősége, december 31-ig elvégeztethetett egy előzetes szakvéleményt, ezzel még kikerülhette a hivatalt. Bár sok településen a szakszolgálatok már nemet mondtak a vizsgálatokra, a Szülői Hang közösség becslése szerint még így is 12 ezren éltek vele. Erre idén azonban már nem kerülhet sor.
Aki kicsúszott a határidőből annak január elsejétől már az OH-hoz kellett benyújtania a kérvényt. A hivatal a dokumentumok alapján fogadta vagy utasította el a kérelmet, vagy hozhatott úgynevezett függő hatályú végzést is, ebben az esetben hivatalos szakvéleményt kért a gyermekről az illetékes szakszolgálattól.
A hvg.hu kérdésére az Oktatási Hivatal korábban megerősítette, hogy összesen 10 874 kérelem érkezett hozzájuk, döntésük alapján 9775 gyermek maradhat idén is óvodában. Ami ennél is érdekesebb adat, hogy a szülők a jelek szerint nem sok esélyét látták a határozat megtámadásának, akkor sem, ha nem értettek vele egyet: mindössze 22 esetben fordultak a közigazgatási bírósághoz. Négy ügy pedig még folyamatban van.
Ezekből múlt heti adatok szerint a bíróság 13 keresetet elutasított, két esetben megsemmisítette az OH határozatát és új eljárás lefolytatására utasította a hivatalt, egy ügyben pedig visszautasította a felperes keresetlevelét. Két esetben a szülők álltak el a keresettől, ezért a bíróság megszüntette a pert.
Bár a 22 per elsőre elenyészőnek tűnik, érdemes figyelembe venni, hogy – legalábbis háttérbeszélgetéseink alapján – a bírósági folyamat sokakat a perköltségek és a jogi eljárás bonyolultsága miatt riasztott el, mások nem is tudtak róla, hogy van ilyen lehetőség. Az eredmények pedig az érintett szülők elmesélése alapján súlyos hiányosságokra is rámutatnak.
Orvostól orvosig
Erika kálváriája tavaly kezdődött, kislánya ekkor lett nagycsoportos az óvodában, ahol már ősszel szóltak nekik, hogy a gyermek még nem iskolaérett, és fejlesztéseket javasolnak. A családnak a kiskapus megoldásra azonban nem volt lehetősége, mert városukban a pedagógiai szakszolgálat nem végezte el a kért vizsgálatokat december 31-ig. A szülőknek az óvodában így azt javasolták, mindenképpen adják be a halasztási kérelmet az Oktatási Hivatalhoz.
„Szerintem elsők között voltam, aki kitöltötte a dokumentumokat, és nagyon hamar meg is érkezett a függő hatályú végzés” – mondta az édesanya.
A korábbi szakszolgálati vizsgálatnál még fejlesztéseket írtak elő, ezért is döbbent meg, amikor kislánya számos problémája ellenére elutasító határozatot kapott. Abban elmondása szerint csak a szakvélemény utolsó három sora szerepelt, mely szerint gyermeke iskolaérett, ez viszont tökéletesen ellentmondott minden korábbi javaslatnak, és az ő tapasztalatainak is.
Erika döbbenete csak tovább nőtt, amikor hosszú telefonálgatás után belenézhetett az elkészült dokumentumba, abban ugyanis szerinte rengeteg megállapítás nem felelt meg a valóságnak. Ezért az eljárásnak megfelelően az egyetlen fellebbezési lehetőséggel élt, elindította a közigazgatási pert.
„A következő hónapokban magán pedagógiai szakvéleményt készíttettem és öt szakorvosnál jártunk véleményért, ők mind azt támasztották alá, hogy a lányom még nem iskolaérett. Ezeket mind be is nyújtottam a bíróságnak, mégis elutasították a keresetemet. Az indoklásban az szerepelt, hogy bizonyítékként csak a pedagógiai szakszolgálat szakvéleménye használható, vagyis éppen az, amit megtámadtam” – mutatott rá az ellentmondásokra Erika.
Az édesanya később még lehetőséget kapott egy komplex vizsgálat elvégzésére is, ami egyértelműen bizonyította a korábbi szakvélemény ellentmondásait, de a dokumentum már nem volt alkalmas arra, hogy újabb javaslatot tegyen az iskolaérettséggel kapcsolatban. Erika ezért úgy döntött, feladja és tudomásul veszi, hogy gyermekének szeptemberben meg kell kezdeni az iskolát. Emellett a 40 ezer forintos perköltséget is kifizeti, őszig pedig fejlesztésekre hordja a lányát, hogy ne legyen nagy hátrányban az osztálytársaihoz képest.
Se magyarázat, se indoklás
Ahogy azt korábban megírtuk, a köznevelési törvény különösen nehéz helyzetbe hozta a sajátos nevelési igényű gyermekeket. Az eredeti törvény szerint ugyanis ők a 7. születésnapjukhoz képest is plusz egy évet maradhattak az óvodában, a tavaly elfogadott módosításban ez a könnyítés azonban már nem szerepelt.
Bár emiatt tudta, hogy nincs esélye, nem hagyta annyiban a dolgot Júlia sem, akinek autista kisfia idén töltötte be a hetedik életévét: ő egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult.
„Nagyon komoly jogsértésnek tartom a törvénymódosítást, hiszen egyáltalán nem veszi figyelembe az SNI-gyermekek érdekeit. Ráadásul nincs se észszerű magyarázata, se indoklása” – mondta lapunknak az édesanya. Erikához hasonlóan ő is úgy érzi, hogy ha egy szülő nem ért egyet az Oktatási Hivatal döntésével, vagy a szakszolgálat véleményével, nincs hová fordulnia.
Júlia szintén fellebbezett az OH döntése ellen, de nemcsak a bíróság utasította el a keresetét, hanem az ombudsman és az Emberi Erőforrások Minisztériuma sem tudott megoldást javasolni. Az édesanya ezért másodszor is alkotmánybírósági panaszt nyújtott be (első alkalommal azért utasították el, mert nem merített ki minden jogorvoslati lehetőséget), most ennek az eredményét várja.
A beadványban a többi közt az Alaptörvény 16. cikkének 1. pontjára hivatkozott, amely kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Álláspontja szerint az új jogszabály a gyerek érdekeit is jogait súlyosan sérti, mert akkor is iskolába kell mennie, ha egy adott esetben a szakértői bizottság megállapítja, hogy nem iskolaérett.
Júlia azt már elfogadta, hogy kisfia szeptembertől iskolába megy, az eljárásba viszont azért ment bele, hogy felhívja a figyelmet az igazságtalanságra.
Úgy látom, egyre kevesebb választási lehetősége van a szülőknek, szűkülnek a lehetőségeik a gyerekeik nevelésével kapcsolatban. A törvényből is a rugalmasság hiányzik, nem ad lehetőséget arra, hogy azok döntsenek a gyerekek jövőjéről, akik a legjobban ismerik.
Nem ez az egyetlen probléma a köznevelési törvénnyel: a Szülői Hang véleménye szerint elsősorban nevelési kérdésnek kellene lennie annak, hogy a gyermek számára előnyösebb-e megkezdeni az iskolát, vagy inkább maradjon még egy évet óvodában. A hatéves kisgyermekekkel kapcsolatos pedagógiai döntést pedig az őt alaposan ismerő szülők és óvodapedagógusok tudnák jól és felelősségteljesen meghozni. „Az új törvény elkeni a felelősséget az Oktatási Hivatal, a szakszolgálat és a bíróság között, úgy, hogy a hivatali döntésért senki sem vállalja a személyes felelősséget” – írták.
Véleményüket az is alátámasztja, hogy egy korábbi felmérésük szerint az érintett szülők 98%-a szerint az előző rendszer – melyben az óvoda a szülővel való konzultáció után saját hatáskörben dönthetett – jobb volt, 2% nem mondott véleményt, és 0% azon szülők aránya, akik szerint az Oktatási Hivatal új rendszere jobb, mint a korábbi.
Ráadásul jövőre még többen néznek majd szembe ezzel a dilemmával, hiszen annak a 12 ezer szülőnek, aki tavaly még kihasználta a kiskaput, nem lesz más lehetősége, csak az Oktatási Hivatal. Így várhatóan az elindított perek száma is jóval magasabb lesz.
Éppen azokra sújt le a köznevelési törvény, akiknek segítség járna
