Illedelmes volt, nem beszélt igazán jól angolul, viszont már 28 évvel ezelőtt is a hatalom érdekelte – így emlékszik vissza a fiatal Orbán Viktorra Pascal Riché francia újságíró, aki 1992-ben hat hetet töltött vele az Egyesült Államokban. Holland kollégájával együtt egyszerre jelentették meg cikkeiket a magyar miniszterelnökkel tett utazásukról, melyekből kiderült, mivel sokkolt a bemutatkozáskor Orbán, miért lakott Németh Zsolttal egy szobában és mit gondoltak róla a többiek. Riché a hvg.hu-nak azt is elárulta, mit kérdezne most a magyar kormányfőtől.
Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1992 nyarán 11 európai fiatal látogatott az Egyesült Államokba a German Marshall Fund alapítvány ösztöndíjával. Nem véletlenszerűen válogatták őket: a hathetes út célja az volt, hogy „fiatal európai vezetőknek” mutassa meg az országot, ezzel erősítve a transzatlanti kapcsolatokat. A program fő témája a jogállam és a demokrácia fontossága volt.
A berlini fal leomlása után három évvel a szervezők arra is ügyeltek, hogy kelet-európai fiatalok is lehetőséget kapjanak, a 11 fiatalból öten így az egykori vasfüggönyön túlról érkeztek. Az alapítványnál abban sem tévedtek nagyot, kik a reményteli fiatal európai vezetők: a csoportban helyet kapott a Fidesz két oszlopos tagja: Orbán Viktor és Németh Zsolt is.
A különleges utazásról a múlt héten két személyes élménybeszámoló is megjelent az európai sajtóban. Pascal Riché, a francia L’Obs hetilap főszerkesztő-helyettese és Marcel Haenen holland újságíró is hosszú cikkben írták le emlékeiket. Az általuk ismertetett képből egy keveset beszélő, magányosnak tűnő, ugyanakkor céltudatos, mások által tisztelt és a hatalmat sokra tartó Orbán képe rajzolódik ki.
En 1992 j’ai sillonné les Etats-Unis avec Viktor Orbán et neuf autres jeunes Européens. Il était alors démocrate, libéral, pro-UE. Il était exactement ce que sont ses adversaires d’aujourd’hui. 1/2 pic.twitter.com/UyUDW0b0bn
— Pascal Riché (@pascalriche) May 29, 2020
Mint egy kis Napóleon
A cikkek megjelenése óta az is kiderült: a két újságíró – akik a következő évtizedekben is barátok maradtak – nem hirtelen ötlettől vezérelve írta meg a beszámolókat. Hiába próbálták azonban őt is megszólaltatni, Orbán Viktor 1992 óta valamiben biztosan nem változott: nem bízik az újságírókban. „Már 2016-ban elkezdtünk interjút kérni tőle, üzenetet küldtem a szóvivőjének, Marcel a nagykövetségen keresztül próbálkozott, fogadásokra is jártunk, de egyszer sem kaptunk választ” – emlékezett vissza Pascal Riché, aki telefonon nyilatkozott a hvg.hu-nak.
Mivel azonban mindketten érdeklődtek a téma iránt, idén áprilisban elkezdték megkeresni egykori társaikat, a karantén pedig ironikus módon segítette is a munkát. „Kicsit olyan volt, mint egy nyomozás, nemcsak a többiekkel beszéltünk, hanem átnéztem az összes levelet, amit a feleségemnek írtam, a programfüzetet, a fotókat és Marcel több mint nyolc órányi videófelvételét” – mesélte.
Így került elő a programfüzet is, amelybe a francia újságíró minden résztvevőről rajzolt egy karikatúrát, és kommentálta is azokat.
Orbán Viktorról készített vázlata alá azt írta: egyfajta kis Napóleon (sötét és magányos).
„Azért választottam Napóleont, mert már akkor meglepően hasonlított rá. A franciákban kettős kép él Napóleonról, mielőtt a mindenki által ismert császár lett, ő volt a fiatal, lázadó hadvezér, Bonaparte” – hívta fel egy másik párhuzamra a figyelmet Riché.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy a csapatban bárki rossz véleménnyel lett volna a fiatal Orbán Viktorról. „Nagyon illedelmes volt, nem beszélt sokat, nem volt kifejezetten vidám, de az útitársak közül mindenki tisztelte, mert fontos értékekért küzdött: a jogállamiságért, a kisebbségek helyzetéért” – tette hozzá. Riché maga például a mai napig nagyon bátor dolognak tartja Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén elmondott, 1989-es beszédét.
A csoport azzal is tisztában volt, milyen politikai karriert futott be Orbán és Németh Zsolt már akkor a magyar Parlamentben. Mégis mindenkit meglepett a jelenet, amire a csapat egyik német tagja, a Süddeutsche Zeitung jelenlegi szerkesztője, Wolfgang Krach emlékezett vissza.
Amikor az ösztöndíjprogram első napján, Washingtonban a résztvevőknek röviden be kellett mutatkoznia, Orbán első mondata ennyi volt:
„A nevem Orbán Viktor, a Fidesz vezetője vagyok és én leszek Magyarország következő miniszterelnöke”.
„Meg is jegyeztem magamnak, hogy ez a fickó eléggé hatalommániás, de végül is igaza lett néhány évvel később” – nyilatkozta a cikkben Krach.
A hvg.hu-nak Pascal Riché azt mondta, hogy ő nem emlékezett erre a jelenetre, mégsem lepődött meg, amikor 1998-ban Orbánt megválasztották. „Szerintem egyáltalán nem viccelt, jó politikusként már akkor megszállottja volt a hatalomnak és ennek szentelte minden idejét. Magasra akart jutni, jó stratéga volt, mindig előre tervezte meg a lépéseit” – mondta.
Spóroltak a hotelszobán
Az egyhetes washingtoni vizit után az európai látogatók különváltak, és kisebb csoportokban repülővel és bérelt autókkal bejárták az Egyesült Államokat. Riché így a leendő magyar kormányfővel együtt volt New Yorkban, Los Angelesben (mely abban az évben szintén történelmi lázadások színhelye volt), Dél-Karolinában pedig kenutúrára mentek.
Úgy emlékszik, a legnagyobb élmény mindannyiuk számára a Demokrata Párt New York-i konvenciója volt, ahol megkezdődött az akkor 46 éves elnökjelölt, Bill Clinton kampánya. „Hatalmas politikai showműsor volt, mindannyiunkra nagy hatással volt” – emlékezett vissza.
Cikkében a francia újságíró több érdekes jelenetet is felidézett. Ezek egyike az volt, amikor a rendőrök gyorshajtáson kapták őket.
„A többi utas legnagyobb megdöbbenésére Viktor, aki az egyik autót vezette, nagyokat gesztikulálva, rossz angoltudással, kiabálva magyarázta ki magát a rendőrnek” – írta. „Egy furcsa, nem túl szimpatikus, önbizalommal teli, de nagyon érdekes emberként emlékszem rá vissza. Nem sokat tudott az Egyesült Államokról azon kívül, amit gyerekként a Charles Bronson-filmekben látott” – emlékezett vissza a cikkben Orbánra.
A hvg.hu-nak azt is elmondta, őt meglepte, hogy a fiatal politikus a Fideszt már akkor jobbközép pártként mutatta be, nem pedig liberálisként, ahogy ő ismerte. Az újságíró ebből arra következtet, hogy Orbán már akkor megkezdte a párt jobbra pozicionálását.
Az egykori ösztöndíjasok a magyar miniszterelnököt ugyan nem érték el, tudtak viszont beszélni a velük együtt utazó Németh Zsolttal, akit már akkor is „nagyon kedves emberként” ismertek meg, és bár 28 év után most beszéltek újra először, Pascal szerint azóta sem változott. Németh Zsolt mondta el nekik azt is, hogy Orbánnak ez volt az első látogatása az Egyesült Államokban, és igyekezett arra is felhasználni, hogy minél jobban megtanuljon angolul. Ennek érdekében általában már reggel hat órakor felkelt, hogy angol szavakat gyakoroljon.
A két magyar egyébként általában egy szobában lakott a szállodákban, hogy spóroljanak, és esténként sem volt jellemző, hogy a csoport többi tagjával bulizni vagy meccsekre járjanak. „A kelet-európaiak általában walkmant vagy elektronikai cikkeket vásárolnak a pénzből, amit a hotelszámlákon és az étkezéseken spóroltak meg a napidíjból” – írta erről saját cikkében Marcel Haenen.
Viktor Orbán viert vandaag dat hij tien jaar premier is van Hongarije. Een mooi moment voor een persoonlijke terugblik op een zes weken durende reis die ik in 1992 met hem maakte door de Verenigde Staten. Op stap met ‘de kleine Napoleon’.https://t.co/HhSCArppJl
— Marcel Haenen (@MarcelHaenen) May 29, 2020
Pascal Riché szerint Németh Zsolt már akkor nagyon lojális volt Orbánhoz, és mivel sokkal jobban beszél angolul, gyakran segített neki a találkozókon is. Az egyik este a két magyar biliárdozni ment, és fagyiban fogadtak, a külügyi bizottság későbbi elnöke szerint a miniszterelnök még mindig tartozik neki 120 gombóccal.
„Ragyogtak a lelkesedéstől, tisztában voltak a befolyásukkal és tele voltak önbizalommal a jövőjükkel kapcsolatban” – szólalt meg a cikkben az út másik holland résztvevője, Pauline Krikke, aki később Hága polgármestere lett.
Társaik arra is szívesen emlékeznek vissza, hogy
Orbánnak jó volt a humora, de a problémák megoldását általában másokra hagyta. A keletnémet Heike Witzel pedig olyan emberként emlékezett rá vissza francia társának, aki csak azokkal törődött, akik hasznosak lehettek neki.
A cikk szerint Németh Zsolt mesélte el azt is, Orbán és ő hogyan találkoztak az út alatt Soros Györggyel. A milliárdos üzletember egy felhőkarcoló 38. emeletén található, a Central Parkra és Manhattanra néző irodájában fogadta a fiatal magyarokat, majd azt kérdezte tőlük: „Mire van szükségetek, fiúk? Csak kérnetek kell, és megkapjátok”.
Németh szerint sokkolta a kérdés, de ugyanígy megdöbbentette Orbán Viktor válasza is, aki visszautasította az ajánlatot.
„Ha szükségünk lesz valamire, majd szólunk” – mondta a leendő magyar miniszterelnök.
A szerzők egyébként Soros Györgyöt is megkérdezték a találkozóról, de ő az üzente, hogy nem emlékszik rá.
Pascal Riché – bár azóta nem találkozott a magyar miniszterelnökkel – azóta is figyelemmel kíséri egykori útitársa karrierjét. Lapunknak azt mondta: szerinte Orbán személyisége alapvetően még mindig ugyanolyan, mint egykor, de minden másban rengeteget változott.
Éppen azért, ha tehetné, egy dolgot biztosan megkérdezne tőle: hogyan változhatott meg ennyire az értékrendje és a világnézete a 28 évvel ezelőtti Orbán Viktorhoz képest, akit az Egyesült Államokban megismert.
Antall József fia elárulta, apja mit mondott a halálos ágyán Orbán Viktornak
