Áder beszélt a vesztes háború, a két forradalom okozta káosz, a Trianon okozta súlyos társadalmi, gazdasági következmények utáni újjáépítésről, majd rátért arra, Magyarországot a második világháború óta újra és újra megvádolták a határok megváltoztatásának szándékával, holott az ország sosem élt ilyen követelésekkel.

Mi tiszteletet adunk a szomszédainknak, de azt kérjük, ők is tiszteljenek minket és az országukban élő magyarokat. Nekünk egymás javára, és nem egymás ellenében kell dolgoznunk. Amit a nagyhatalmak elrontottak, nekünk kell kijavítanunk. Ha így teszünk, a trianoni átok lekerül rólunk.

Az elhallgatásban, a történelemhamisításban, az anyaországon kívül élő magyarok megtagadásában Magyarország nem lesz partner.

Senki sem vitathatja el tőlünk a jogot, hogy azért dolgozzunk – ha már a nemzet földrajzi határai megváltoztak –, hogy a nemzet lelki határai változatlanok maradjanak.

Június 4-ét 10 éve hívják a Nemzeti Összetartozás Napjának, a cél az volt, hogy "végre építsünk ott, ahol annyi évtized csak rombolni tudott, a nemzetpolitika fogalmát megtöltsük tartalommal", az egyszerűsített honosítással erősebb legyen a kötelék a magyarok között. Beszélt a határon túli magyar közösségek támogatásáról is, az összeget 10 év alatt a tízszeresére emelték.

Áder János a beszédét egy Apponyi Albert idézettel zárta, aki a trianoni feltételek elfogadásáról szóló parlamenti vitában arról beszélt, "Magyarország nem volt, hanem lesz!"

Száz év elteltével, két világháború után, Trianontól és gazdasági válságoktól gyötörten, egy több mint négy évtizedes kommunista-szocialista vargabetű után, egy levert forradalmat követően, többször is az államcsőd szélére jutva itt vagyunk, élünk. A jövőben bizakodva mondhatjuk: a magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is

- zárta beszédét Áder János.

Egy Ruttkay Andor versből idéz, majd azt mondja, a saját házunk táján sem árt söprögetni. Áder szerint  

a világháború befejezése és a trianoni döntés közötti időben Magyarország amúgy is tragikus helyzetét az ország politikai vezetőinek katasztrofális ténykedése csak tovább súlyosbította. Ebben a szűk két éves időszakban a konzervatív tehetetlenség, a liberális tehetségtelenség és a bolsevik utópia adott randevút egymásnak.

A hiú ábrándok kergetése, az alaptalan bizakodás miatt a szűk mozgásteret sem használták ki a vezetők. 1918-19 fordulóján hol voltak a titkosszolgálati jelentések az antant és a későbbi kisantant országainak háttértárgyalásairól és háttér-megállapodásairól? Hol volt az elemi önvédelmi ösztön a hadsereg újjászervezésére, a határok megvédésére? Hol volt a diplomáciai háttérmunka, a személyes kapcsolatok latba vetése, érveink megismertetése legalább az etnikai határok elfogadtatásáért? - sorolta az újabb kérdéseket Áder.

Azt gondolni, hogy elég lesz az elvszerűség a kufárokkal, a zsákmányszerzési törekvésekkel szemben, nem látni, hogy a háttérben milyen politikai és gazdasági üzletek köttettek, több volt, mint politikai vakság. Súlyos felelőtlenség.

Feltette a kérdést, vajon egy időben elkezdett, szívós politikai és diplomáciai háttérmunka mérsékelhette-e volna a veszteségeket.

Az utolsó kérdés amit Áder szerint fel kell tenni, hogy igazságos volt-e a trianoni döntés. Az, hogy szerintünk igazságtalan, érthető, de mit gondolnak mások?

Ismét idézi Harold Nicolsont, aki évekkel később arról írt, a román igények bizottsága csak Erdélyben, a cseh igények bizottsága csak Szlovákia déli határaira összpontosított,

ez a két, egymástól teljesen elkülönült bizottság olyan területi és népességi veszteségeket kényszerített Magyarországra, amelyek a maguk összességében igen súlyosak voltak.

Ha egy magyar bizottság kezében lett volna a folyamat, nem csak szélesebb határövezet lett volna vita tárgya, hanem azt is látták volna, hogy az elcsatolások sokkal több magyart helyznek idegen uralom alá, mint amennyi az önrendelkezés elvével összeegyeztethető. Idézett Lloyd George angol miniszterelnöktől is, aki a többi között arról írt, sosem lesz béke Délkelet-Európában, ha minden most létrejövő kis állam határain belül nagy számú magyar népesség lesz, ezért azt javasolja, amennyire emberileg lehetséget, a különböző "népfajokat" csatolják az anyaroszágaikhoz.

Végül Francois Mitterrand francia elnöktől is idéz, aki 1992-ben azt mondta, az elmúlt 100 év összes békeszerződése - különösen az I. világháború után létrejöttek - igazságtalan.

Áder az embereket közvetlenül ért veszteségről is beszélt, az országon 1918 és 20 között több erőszakhullám söpört végig. Amikor Trianonról beszélünk, ma már a negyedik generáció teszi fel ugyanazokat a kérdéseket: elkerülhető lett volna-e a világháború? Ki miért felelős? Miért lett a trianoni döntés Magyarország számára mérhetetlenül igazságtalan?

A korszakot vizsgáló történészek közül sokan osztják a véleményt, hogy a 20. század elején – bár minden ország vezetője a békéről beszélt – valójában mindenki a háborúra készült, mondta Áder, majd levezette az odáig vezető folyamatokat, téves jóslatokat. A lokálisnak indult háború hamar világháborúvá terebélyesedett, négy év után Magyarország vesztes félként a súlyos büntetést nem kerülhette el, de Magyarországgal nagy árat fizettettek.

Intelmeiben Szent István arra figyelmezteti fiát, hogy mértéken felül senkit se büntessen

- folytatta Áder. Az első világháborút öt ország fejezte be a vesztesek oldalán, de míg Németország a területének 13, lakosságának pedig 4 százalékát vesztette el, addig Magyarország a területének 67, népességének pedig csaknem 60 százalékát.

Áder hangsúlyozta azt is, Magyarországot a béketárgyalásra egy év késéssel hívták meg, álláspontját, érveit a békefeltételek megfogalmazása során nem mondhatta el. A külügyminiszterek tanácsa egy ülést szentelt a magyar határok ügyének, az előkészítő bizottság jelentését érdemi vita nélkül hagyták jóvá. Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetője csak egy beszéd megtartására kapott lehetőséget, vitára, érvek felsorakoztatására nem volt mód.

Magyarország sorsáról nem 1920-ban döntöttek. Jóval korábban. Sunyi háttértárgyalásokon. Felkészületlen politikusok, politikai kalandorok, önjelölt próféták, fizetett ügynökök, elfogult, részben korrumpált szakértők, magyargyűlölettel fertőzött újságírók közös munkája mindaz, amit ma trianoni diktátumnak hívunk.

Áder János szerint 100 év elteltével fel lehet tenni a kérdéseket: békét hozott-e Trianon, segítette-e a térség gazdasági fejlődését, csökkentette-e az etnikai feszültségeket? Minden kérdésre nem a válasz.

A döntés egy soknemzetiségű országból több soknemzetiségű országot kreált. Ezzel újabb viszálykodás magvait hintette el. Ráadásul sem a német nemzeti szocializmus, sem az orosz bolsevizmus későbbi térnyerését nem tudta megakadályozni.

Harold Nicolson angol nagykövet 1919-es véleményét idézve kezdte beszédét Áder János köztársasági elnök: „bevallom, hogy ezt a turáni törzset éles ellenszenvvel szemléltem és szemlélem ma is. Miként rokonaik, a törökök sokat romboltak és semmit sem alkottak. Budapest hamis város minden eredetiség nélkül. Századokon át a magyarok elnyomták nemzetiségeiket. A szabadulás és a megtorlás órája elérkezett.” Mit tudott ez a diplomata Magyarországról, a történelméről, hagyományairól - tette fel a kérdést Áder. Meg is válaszolta: semmit, mégis alapvetően befolyásolta a magyarok jövőjét a döntésben részt vevő diplomataként.

100 évvel ezelőtt ezen a napon Magyarország gyászolt, Budapest feketébe öltözött, a zászlókat félárbócra eresztették, az újságok gyászkeretben jelentek meg, az országban zúgtak a harangok, a magyarok öt percig csendben álltak.

A veszteséget, a megaláztatást, a törvénnyé tett törvénytelenséget egyetlen magyar sem tudta feldolgozni.

1920-ban Magyarország elveszítette területének kétharmadát, népessége 18 millióról 7,5 millióra zsugorodott, több mint 3 millió magyar került határon kívülre. Áder János beszélt arról is, Trianon a gazdasági gyarapodást is derékba törte.

A vitát elnapolják, később döntenek róla. Áder János köztársasági elnök következik.

Kövér László beszélt arról is, a nyilatkozat ezért fordul felhívással a szomszédos országok parlamentjeihez és kormányaihoz, az EU intézményeihez és az ENSZ-hez is, hogy a nemzeti önazonossághoz való jogot tegyék közösen az egyetemes emberi jogok részévé.

100 nehéz év áll a magyarok mögött, de az előttünk álló jövő formálható.

A szétszakítottságban is megmaradni tudás teljesítményéből erőt merítve, az egymást követő nemzedékek erőfeszítéseit összeadva kell együtt sikeressé tenni a magyarok következő évszázadát

- zárta beszédét Kövér László.

Kövér a magyar állam nevében a legmélyebb háláját és elismerését fejezte ki a Trianonban elszakított nemzeti közösségek helytállásáért, hűségéért.

Arról is beszélt, hogy nemzeti identitása az állam polgárainak van, és ez az identitás, mint tudatállapot és értékrend az anyanyelvükből, a kultúrájukból és a szülőföldjükből fakad. Ezen identitások védelmére hivatott a nemzeti állam.

Azt mondta, a nyilatkozat szerint a nemzeti önazonossághoz való jog azt biztosíthatja mindenkinek, hogy anyanyelvét, kultúráját és szülőföldjüknek otthonosságát szabadon megörökölhesse, szabadon továbbadhassa utódainak. A nyilatkozat szerint a nemzeti önazonossághoz való jog az általános emberi méltóság védelmének nélkülözhetetlen eszköze, amely erősítheti a békét, biztonságot és stabilitást.

Kövér szerint Trianonban a magyar államot életképtelenségre, a magyar nemzetet szétszakítottságra, Magyarországot politikai egyedüllétre ítélték, azonban a magyarság egy évszázadnyi áldozatos munkája életképessé tette a magyar államot, a nemzet határokon átívelő összetartozása pedig erősebbnek bizonyult azon erőknél, amelyek azt fel akarták számolni.

Kiemelte: a Kárpát-medencében és tágabban Közép- és Kelet-Európában az együtt és egymás mellett élő nemzetek vagy együtt fognak nevetni, vagy együtt fognak sírni, "együtt leszünk nyertesek vagy mindannyian veszteseknek bizonyulunk".

A házelnök szerint a XXI. századot nem akarjuk elveszíteni, és azt sem akarjuk, hogy szomszédaink elveszítsék azt. Kövér szerint

a nyilatkozat arra tesz kísérletet, hogy szövetségeseket találjunk a szomszédos nemzetekben és államokban, illetve Európa többi nemzetei és államai között. A külhoni magyarság küzdelme nemzeti önazonossághoz való jogáért ugyanis európai ügy.

Kövér László szerint az előttünk álló időkben hasonló identitásküzdelem vár minden európai nemzetre, mint amilyet a külhoni magyarság vív száz éve, a szuverenitás megőrzéshez az identitásra is szükség van. Úgy vélte, ilyen fundamentum nincs a keresztény hitből fakadó normarendszer és a több évszázados nemzeti kultúrák mellőzésével.

"Európa határai addig tartanak, ameddig a temetőkben kereszt van a sírhelyeken, Európa addig marad önmaga, amíg európai nemzeti közösségek lakják, és meghatározóan alakítják a sorsát."