Kedves nézőink, A mi kis városunk című sorozat következő részét látják. Az előző rész tartalmából: „A Zöld Bicskénél dolgozik az azóta fideszes polgármesterjelöltté avanzsált eddigi alpolgármester, Bálint Istvánné testvére. Bálintné a szomszédos felcsúti milliárdos, Mészárosné Kelemen Beatrix barátnője és üzlettársa. A polgármesterjelölt testvére, Leitgib Manuéla belső ellenőr a Zöld Bicskénél, az ő élettársa pedig a cég beszerzéssel foglalkozó egyik középvezetője volt egészen a legutóbbi hetekig, amikor a halmozódó problémák miatt végül közös megegyezéssel távozott.”

Így hangozna a köztévében egy főműsoridei beharangozó, ha Káel Csaba filmügyi kormánybiztos beváltaná ígéretét, miszerint a magyar filmpolitika „minél több, az életünkről szóló” tévésorozat felé veszi az irányt. Mivel azonban – mint Magyarország rovatunk cikkéből kiderül – Káel inkább a pitypang kinyílásáról szóló forgatókönyveket preferálja majd, csak Gazdaság rovatunk olvasói értesülhetnek a fenti csetepaté kiváltó okáról, nevezetesen arról, hogy

Felcsúttól egyelőre nem a kisvasút tart Bicskéig – miként azt a miniszterelnök kilátásba helyezte –, hanem az el nem szállított szemét.

Ráadásul a helyi fideszes potentátok nem éppen az Orbán Viktor által igényelt bajtársiasság szellemében estek egymásnak, mint ahogy újabban a magyar Olümposz csúcsain tanyázó gazdasági félistenek, Varga Mihály gazdasági miniszter és Matolcsy György főjegybankár sem. E sajátos utóbbi jelenségre is utal Surányi György, az MNB korábbi elnöke, amikor esszéjében megkongatja a vészharangot a forint leértékelődése miatt.

Már megint a zsidók jártak jól! – idézhetnénk a régi viccet (emlékeztetőül: a háborús ínség idején elsőnek a zsidókat küldték haza a sorban állók közül, amikor úgy festett, hogy nem jön kenyér a boltba). Nemcsak azért, mert Orbánnak hatalmas összegeket ért meg, hogy Köves Slomó rabbi és hitközsége ráüsse a Fidesz-kormányra a kóserpecsétet, hanem azért is, mert, mint cikkünkben is olvasható, az EMIH által idehaza szaporítani kívánt ortodox zsidók szombaton nem használhatnak közlekedési eszközt. Következésképpen nekik sokkal kevésbé okozhat gondot a Volán-buszokkal folytatott kormányzati manipuláció, aminek eredményeként – derül ki a Gazdaság rovatból – a helyközi közlekedés a jövőben valószínűleg még a mostaninál is rosszabb lesz. Az már Orbán pechje, hogy épp most kerültek córeszbe azok a haverjai, akik előtt ezzel a pecséttel villogni kívánt: lásd cikkeinket a Világ rovatban Benjamin Netanjahu bukott izraeli kormányfő vesszőfutásáról és a Trump elnökre váró alkotmányos vádemelésről. S nem csak azok: az olasz Salvini után az osztrák szabadságpárti „hős”, Strache is eltűnt a süllyesztőben, nem beszélve Trócsányi Lászlóról, Orbán EU-biztosi jelöltjéről, akit az új európai bizottsági elnök dobott ki. „Jó, kiegyezek veled egy döntetlenben” – idézheti hovatovább Orbán az Arthur király által lekaszabolt Fekete Lovagot a Monty Pythonból, már csak annak apropóján is, hogy Szellem rovatunk bemutatja a fél évszázada indult fergeteges angol sorozat elkészítésének műhelytitkait.

Nem csoda, hogy a Fidesz, mint fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodik a küszöbönálló önkormányzati választásokba. Efféle szalmaszálak azok az ellenzéki politikusokról törvénytelenül készített lejárató videók, hangfelvételek, hamis fotók, rendőrségi akciók, amelyeket az egyre nemtelenebb eszközökkel zajló kampányról szóló cikkünk vesz sorra a Fókuszban rovatban. Jószerivel már csak a Szellem rovatban felidézett „kékcédulák” hiányoznak, amelyekkel a totális hatalomra törő kommunista párt csalta el a válogatott módszerekkel megmanipulált hajdani nevezetes választást. Pedig az 1947-ben volt.

A szerző a HVG szerkesztője