„Az az értelmiségi és politikai elit, amelyik most a nyugati országok 21. századi liberalizmusát jelenti, valójában marxista”, és valójában mindig is megengedők voltak a kommunizmussal szemben, állítja a történész.
A Nyugat máig nem tulajdonít jelentőséget a kelet-európai antikommunista forradalomnak – vélekedett Schmidt Mária történész az M5 csatorna Ez itt a kérdés című, hétfő este sugárzott műsorában.
A történészt a csatorna az 1989-es rendszerváltoztatás évfordulója és annak apropóján kérdezte, hogy a Terror Háza Múzeum főigazgatója október közepén cikket jelentetett meg A populizmus védelmében címmel a New York Times internetes kiadásában a lap felkérésére. Schmidt Mária jelezte: írását mindazoknak szánta, akikben nyitottság van, „és nem csak jelzős szerkezetekben gondolkodnak” Magyarországról. Schmidt Mária szerint illúziónak bizonyult, hogy a magyarok az európai elit részének gondolták magukat a rendszerváltoztatás után, ezt a nyugati államok nem így gondolták.
Már nem tekintettek minket testvéreiknek, és azt gondolták, majd megmondják nekünk, mi a dolgunk, szanálják a piacainkat és a gazdaságainkat a saját érdekükben, mi pedig követjük az útmutatásaikat.
A történész szerint Nyugaton máig nem tulajdonítanak jelentőséget az "antikommunista forradalmaknak", annak, hogy a kelet-közép-európai országokban nemzeti mozgalmak vívták ki az önállóságot. Mint mondta, a nyugati országok nem is feltételezték, hogy a nemzeti kérdés szétrobbanthatja a szovjet birodalmat, amelyben csak „jegelve volt” a nemzeti kérdés, nem pedig megoldva, mint ahogy azt hangoztatták. Schmidt Mária szerint a 30 évvel ezelőtti harc emancipációs harc volt az egyenjogúságért és a nemzeti szuverenitásért, ahogy ma is ezért harcolnak Magyarországon vagy éppen Lengyelországban, de a szuverenitás jelentőségét képviseli Donald Trump amerikai elnök politikája is. Szerinte a nyugati államok nem értik azt, hogy ha a magyarok egy birodalmi rendszerrel szemben harcolnak, akkor azt miért teszik.
Schmidt Mária kitért a sajtószabadság ügyére is, és a német sajtót említve példaként úgy vélekedett, hogy Németországban egysodrúvá vált a sajtó: „nem nagyon” látja a német sajtóban a sokszínűséget, mint például a magyarban, amelyben szerinte „mindenféle véleményt lehet olvasni, és mindent meg lehet találni”.
Mi komolyan gondoljuk a demokráciát, a szólás- és a sajtószabadságot, hiszen 45 évig nem volt benne részünk, szenvedtünk ennek a hiányától. Nem vagyunk rászorulva arra, hogy ők mondják meg nekünk, hogy az a szabadság, az a függetlenség, amely nálunk van, megfelelő-e vagy sem, mert a megítélésünk szerint náluk sokkal rosszabb állapotok vannak ebben a tekintetben, és bizonyos mértékig csalódtunk is bennük – fűzte hozzá.
Emlékeztetett: a totális diktatúra 45 évig tartó szorítása után a magyaroknak adaptálódniuk kellett a piacgazdasághoz, majd az Európai Unió szabályaihoz, utána 2008-ban a gazdasági válsághoz, majd rátalálniuk a „saját hangjukra”. Szerinte ez az adaptációs képesség olyan tapasztalatokkal és önbizalommal ruházta fel a kelet-közép-európai országokat, amelyekben a nyugati államok is találhatnának támpontokat. A Nyugat azonban véleménye szerint elkényelmesedett, hozzászoktak a biztonsághoz, ami kiszolgáltatottabbá teszi őket.
Schmidt Mária felvetette a kérdést, hogy a Szovjetunió összeomlása és a kommunizmus bukása miért nem volt „akkora teljesítmény a Nyugat számára, amelyet érdemes lett volna megünnepelni”. „A mai napig nem ünnepeljük” – emlékeztetett. Szerinte ez egyszerűen jelenleg nem téma, azért, mert
az az értelmiségi és politikai elit, amelyik most a nyugati országok 21. századi liberalizmusát jelenti, valójában marxista”, és valójában mindig is megengedők voltak ezzel a totális rendszerrel szemben, nem tekintik szalonképtelennek.
