Erősen gyurcsányosodik a Jobbik. Az egykor szebb múltat látott párt mára az önkormányzatokban is összeborult Gyurcsányékkal, a szocialistákkal, és az új SZDSZ-hez is adja arcát.

Ez a Fidesz kedd délutáni közleményének részlete. A gyurcsányozás nem újdonság, a volt miniszterelnök démonizálása hosszú ideje a Fidesz egyik hatásos fegyvere. De az „SZDSZ-ezés” nem permanens elem (ellentétben a liberálisozással, ami állandó), időről időre fellángol, a távirati iroda keresője szerint az elmúlt hetekben élenjárt az SZDSZ-ezésben Tarlós István főpolgármester, aminek megvan azért a maga bája.

Tarlós 1989-ben az SZDSZ-ben kezdett politizálni, a pártból 1994-ben lépett ki, 1990-ben az SZDSZ és a Fidesz közös jelölésében lett polgármester Óbudán. A Facebookon napok óta kering a jelenlegi főpolgármester 1990-es választási plakátja, amiben többek között azt írja SZDSZ-es jelöltként, hogy:

Én és a Szabad Demokraták Szövetsége nem kérünk 100 napot. Azonnali, becsületes munkát ígérünk Önöknek. Nem fogjuk kímélni magunkat.

Harminc évvel később már arról beszélt Tarlós egy lapinterjúban, hogy szerinte az ellenzék fővárosi kampánya egy „revansista szemléletű, hevenyészett és változatosság nélküli destabilizálási kísérlet, aminek a főváros menedzselése szempontjából egyszerűen semmi értelme”. Hozzátette, több telefonos jelzésből meg lehetett bizonyosodni arról, hogy a háttérben „régi SZDSZ-esek közreműködésével elégedetlenség felszítására igyekeznek alapozni, de tulajdonképpen nem kis mértékben erőforrások öncélú megszerzéséről is szó van”.

Egy későbbi tévés szereplésekor így egészítette ki fenti szavait:

szaporodnak a jelzések, hogy az ellenzék kampánya mögött „kicsit ilyen bosszúra szomjas, frusztrált egykori SZDSZ-esek állnak”, a régi SZDSZ módszerei visszaköszönni látszanak.

Szerinte Karácsony Gergely kampányában visszaköszönnek a régi SZDSZ-es keménymag módszerei: a „semmi gátlás, nettó hatalomvágy, szégyenkezés nélküli hazudozás, túlméretezett vádaskodások, valóságtól elrugaszkodott kelekótya ötletek”. Ezt később azzal egészítette ki, hogy „bizony ott állnak a régi SZDSZ-esek, hiszen (...), ott sétált izgatottan Horn Gábor, mint egy hegedűtanár, aki tudja bár, hogy a tanítványa botfülű, mégis gyengéd érzelmeket táplál iránta”.

Máté Péter

De SZDSZ-ezett Rogán Antal propagandaminiszter is. „Három bohóc áll szemben egy tapasztalt, kipróbált főpolgármesterrel.” Karácsony Gergely zuglói polgármesterről azt is mondta, hogy ő „már minden volt, mindenféle formában, kezdte az SZDSZ-nél, az LMP-nél, aztán a szocialisták miniszterelnök-jelöltje lett, csak közben a kerületével nem foglalkozott, amit kis híján tönkretett.”

Alig van olyan nap, hogy a kormányközeli napilap, a Magyar Nemzet kihagyná az SZDSZ-ezést:

• Karácsony Gergely holdudvarában hemzsegnek a volt SZDSZ-esek, írják egy helyen;
• „Érdekes, hogy az SZDSZ-es zsoldban eltöltött évek máig nem szerepelnek Karácsonynak a Párbeszéd honlapján található önéletrajzában” – áll máshol.

Az, hogy a mostani főpolgármesteri kampányban húzták elő az SZDSZ-t mint vélt ütőkártya, nem véletlen. Ez a párt adta egykor a főpolgármestert öt cikluson keresztül, illetve a budapesti szavazók voltak azok, akik választásról választásra Parlamentbe vitték a szabad demokratákat.

Az alábbi grafikonon pedig látszik, hogy az elmúlt egy évben időről időre előkerült az SZDSZ vagy az SZDSZ-ezés. A Google Trends ugyanis a Google keresések aktuális trendjeit mutatja meg. Látható, hogy hullámzó a keresési kedv az egykori pártra, de a napirendről nem kerül le:

Nem Karácsony az első, akit az új SZDSZ-ként emlegetnek. Korábban megkapta ezt a bélyeget az LMP és a Momentum is.

Ugyan az SZDSZ hivatalosan csak 2013-ban szűnt meg, de a véget valójában a 2010-es választás hozta el. Akkor a két rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ együtt indult, de a liberális pártnak nem volt önálló listája a választásokon, nem szerepelt saját névvel, politikusai az MDF listáján szerepeltek. Az MDF országos listája 2,67 százalékot szerzett, a két párt kéz a kézben szűnt meg parlamenti pártnak lenni, majd közösen tűntek el a süllyesztőben is.

De amíg az MDF-ezés nem lett a politikai kommunikáció része, az SZDSZ-ezés annál inkább, aminek a Fidesz az oka. A két párt egyaránt a liberális oldalon kezdett politizálni, de amikor a Fidesz 1993-ban oldalt váltott, a konzervatív, jobboldali térfélről megpróbálta úgy gyengíteni a szabad demokratákat, hogy közben a liberális szavazókat magához csábítsa. Ennek legjobb példája a Tocsik-ügy.

Tocsik Márta

Horváth Szabolcs

Tocsik Márta ügyvéd ellen 1996-ban indult büntetőeljárás csalás gyanújával, miután a Figyelő című gazdasági hetilap megírta, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. megbízta Tocsikot, közvetítsen az önkormányzatok belterületi földjeivel kapcsolatos privatizációs ügyleteknél. Tocsik 804 millió forintos sikerdíjat vett fel az ÁPV Rt.-től. A Legfőbb Ügyészség polgári pert indított csalás és hanyag kezelés vádjával. A Fidesz ellenzékből a politikai napirend részévé tette az ügyet 1996 őszén, a párt politikusai korrupcióval vádolták a kormánykoalíció tagjait, az üggyel ráadásul alternatívát találtak a kormánypártok napirendképző témái mellé. A Fidesz stratégiája nem egyformán ártott az MSZP-nek és az SZDSZ-nek, úgy tűnt, az ellenzéki párt a Tocsik-üggyel elsősorban az SZDSZ-t akarta gyengíteni. (A Tocsik-ügyben bíróság elé állt Boldvai László, az MSZP akkor pártpénztárnoka és Budai György SZDSZ-közeli vállalkozó. Először befolyással üzérkedés majd zsarolás miatt, végül évekig tartó pereskedés után bíróság mindkettőjüket felmentette a vádak alól. De miközben a bíróságon az MSZP és az SZDSZ neve is előkerült, az akkor ellenzékben lévő Fidesz megszólalásaiban csak az SZDSZ-t támadta a kormánypártok közül.)

A Fidesz tehát 1996 óta megállás nélkül támadta az SZDSZ-t. A párt megszűnése után pedig a töltény ugyanaz maradt, csak a céltáblát cserélték le, először LMP-re, majd Momentumra, most pedig Karácsonyra.

Kezdetben az SZDSZ egykori szavazóbázisa és az LMP voksolói között volt is átfedés, a városi, értelmiségi, rejtőzködő szavazók sokat segítettek az akkori Schiffer András vezette pártnak. Az LMP kezdetben sok időt töltött el azzal, hogy lerázza magáról a bélyeget, ami praktikusan azt jelentette, igyekeztek minél távolabb kerülni az MSZP-től.

Ez az új SZDSZ.

Ezt már a Momentumra mondta Orbán Viktor egy 2017 februári rádióinterjúban, amikor a mozgalom a fideszes interpretáció szerint meggyilkolta az olimpiai álmot. „Szabadság van Magyarországon, a szervezet pedig úgy döntött, hogy álomgyilkossá válik. Ez egy új SZDSZ. Kis lökdösődés után pedig MSZP-SZDSZ-koalíció jön. Ha valaki meghallgatja őket, látja őket a tévében.”

Máté Péter

Az idei EP-választáson elért momentumos siker után (a párt a 2. helyen végzett az ellenzéki térfélen a DK mögött) megszaporodtak az összemosást vizionáló cikkek. „Egy viszonylag új pártról van szó, melynek vezetői arrogánsak, pökhendik, nagyképűek, mint ahogyan a balliberális elit képviselői általában. Mintha csak a korábbi SZDSZ-t látnám” – írták a Magyar Nemzetben akkor. Egészen extrém, de volt már a Jobbik is új SZDSZ. Cikkünk indító, friss közleménye mellett arra is volt példa, hogy Mráz Ágoston Sámuel kormányközeli elemző „áljobboldali SZDSZ-nek” nevezte a Jobbikot.

Megkérdeztük a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék kiemelkedő alakját, az SZDSZ egyik alapítóját, Kőszeg Ferencet, szerinte mi lehet az SZDSZ-ezés mostani oka. „Az SZDSZ azért lehetett szitokszó, mert az ellentéte volt mindannak, amit ma a Fidesz képvisel. Az SZDSZ racionális liberalizmusa a szöges ellentéte a Fidesz populista, bombasztikus, irracionális tekintélyelvűségének” – írta.

A Fidesz, személy szerint Orbán számára máig meghatározó élmény, hogy diadalmaskodott az SZDSZ felett – zárta Kőszeg.

Nem az a lényeg, hogy ki az új SZDSZ, van-e egyáltalán, hanem az, hogy a Fidesz egészen addig nem fogja elengedni a szabad demokraták szellemét, amíg erre rezonál szavazótáborának egy része. De a kígyó harapott már saját farkába, amikor Orbán a Momentumot „eszdéeszezte” össze, Soproni Tamás akkor alelnök visszaszólt a kormányfőnek:

Nem a Momentum kezdte az SZDSZ ifitagozataként a politikai karrierjét, hanem a Fidesz. Nem a Momentumnak voltak az SZDSZ-szel közös jelöltjei, hanem a Fidesznek.