Az egyházi vezető szerint a kormánypártnak kötelessége megakadályoznia – még a visszalépés árán is –, hogy a szélsőséges edelényi politikus győzzön, akár annak fejében is, hogy ezzel a legnagyobb riválisát segíti. Már amennyiben a kormánypárt az MSZP. Mert ha a kormánypárt a Fidesz, úgy az MSZP-nek és a többi ellenzéki szervezetnek kell visszalépnie abból, amit csinál, akár annak fejében is, hogy ezzel a legnagyobb riválisát segíti.
Molnár Oszkár 2009 őszén lett országosan ismert politikus, noha akkor már tizenegyedik éve országgyűlési képviselő volt, és hetedik éve edelényi polgármester. Utóbbi minőségében, a helyi képviselő-testület ülésén tett a cigányságot súlyosan sértő kijelentést, melyek azután komoly botrányt kavartak.
Ezt követően Molnárról terjedni kezdtek azok a korábbi felvételek is, amelyeken a világot és „főleg Magyarországot” bekebelezni szándékozó zsidó nagytőkéről értekezett, illetve arról beszélt, hogy Izrael föl akarja vásárolni az országot. Az addigra már szétesett MSZP–SZDSZ-koalíció pártjai elhatárolódásra szólították föl a Fideszt, és
több szervezet is tiltakozott Molnár szavai miatt, többek közt a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) is.
A kormányzására készülő Fidesz elnöke, Orbán Viktor némi hezitálást követően azt nyilatkozta, hogy Molnár Oszkár szavai kínosak számára. Ám a polgármester-képviselőt a pártból nem zárták ki, sőt sokáig úgy tűnt, hogy változatlanul egyéniben indítják, a helyi Fidesz mindenesetre kiállt jelöltsége mellett. Végül – anélkül, hogy ezt nyíltan és hivatalosan közölték volna vele – nem vették föl az egyéni indulók közé, helyette a helyi korházigazgatót, a libanoni származású Daher Pierre-t állították csatasorba. Molnár – részben a Fideszből ezek után távozó hívei nyomására – úgy döntött, függetlenként harcba száll körzetében, és ezzel a Fidesz alapszabálya szerint elvesztette párttagságát.
A 2010-es, akkor még kétfordulós országgyűlési választáson nem dőlt el egyből az edelényi mandátum sorsa. Az első helyen Daher Pierre állt 36,5 százalékkal, őt követte a 24,1 százalékos Molnár, harmadikként a Jobbik aspiránsa következett 19,1százalékkal, és noha csak negyedik lett, de mivel elérte a 15 százalékos határt, bejutott a második fordulóba a szocialista Gúr Nándor is (18,7százalék). A Jobbik jelöltjének visszaléptetését fontolgatta Molnár javára, ami azután meg is történt. Azonban még a bejelentés előtt Köves Slomó levelet írt Lendvai Ildikónak, az MSZP akkori elnökének, amelyben arra kérte a még éppenhogy kormányzó szocialisták vezetőjét, hogy léptesse vissza Gúrt, és ezzel
akadályozza meg, hogy Molnár Oszkár vagy az általa hangoztatott nézetek további képviselője bekerüljön a parlamentbe és ott szónokolhasson tovább a gumikalapácsokról és a zsidó világösszeesküvésről.
A rabbi mindezt azért kérte, mert „meggyőződése szerint a demokratikus alapelvekhez hű pártoknak együtt kell működniük, hogy a szélsőségesek győzelmét megakadályozzák”. A szocialista jelölt végül nem lépett vissza, és Molnár győzött is a körzetben, és ősszel fölényesen megtartotta polgármesteri címét is.
2014-ben, az újonnan bevezetett összeférhetetlenségi szabályok miatt azonban választania kellett városvezetői és honatyai tisztsége közt. Az előbbi javára döntött, amit nagyban megkönnyített, hogy a körzetösszevonások és határátszabások miatt jelentősen csökkentek az esélyei a mandátumszerzésre. Ami meglepő, hogy esélyei közben az önkormányzati választáson is romlottak, öt éve a korábbiaknál már jóval szorosabb küzdelemben sikerült csak megszereznie a polgármesteri széket. Csakhogy nem a Fidesz előtt, hanem egy, a kormánypártoktól még távolabb álló civil szervezet által indított kihívóval szemben. A Fidesz polgármesterjelöltje csak harmadik lett a településen, ami azt jelentette, hogy Molnár nélkül nem tudják visszavenni a várost.
Ennek fényében nem meglepő, de a várható országos reakciókat tekintve mégiscsak merész húzás, hogy az idei választáson Molnár Oszkár ismét Fidesz támogatással indul. Az erről szóló döntést maga az érintett jelentette be a múlt héten. Lapunk ezután megkereste az ügyben többször is felszólaló Köves Slomót.
Az EMIH vezető rabbijától a következőket igyekeztünk megtudni.
- Van-e véleménye arról, hogy Molnár Oszkár a Fidesz jelöltjeként indul az edelényi polgármester-választáson?
- Tervez-e nyílt levelet intézni a Fidesz elnökéhez, hogy vonja meg pártja támogatását Molnártól, emlékeztetve őt arra, hogy a demokratikus alapelvekhez hű pártoknak együtt kell működniük, hogy a szélsőségesek győzelmét megakadályozzák?
- Molnár indítása fényében nem kap-e más fénytörést a Fidesz "pro-Izrael" politikája, illetve megannyi zsidósághoz, a holokauszthoz köthető projekt? (Például a Sorsok Háza.)
- Nem érzi-e kellemetlennek így utólag, hogy egy fideszes képviselőjelölt szórólapján szerepelt ajánlóként, tehát egy olyan párt jelöltjének kampányanyagán, amely párt máshol a "zsidó világösszeesküvésről" értekező személyt indít?
Öt nap elteltével megérkezett Köves Slomó válasza. Az egyházi vezető levelében nem tér ki részleteiben kérdéseinkre, csak a kérdések mögött meghúzódó probléma közös okára világít rá. Ez pedig a rabbi szerint nem más, mint
az ellenzék.
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Köves Slomónak a hvg.hu munkatársának írt válaszát.
„2009-ben az akkor ellenzéki Fidesz és a kormányoldali MSzP összefogásának eredményeként Elie Wieselt sikerült Magyarországra invitálni. Pontosan emlékszem Bajnai Gordon beszédére, melyet a Parlament felsőházában tartott emelkedett eseményen mondott el a vendég tiszteletére. Bajnai ekkor annak jelentőségéről beszélt, hogy a demokratikus elkötelezettségű pártoknak, egyfajta demokratikus minimum gyanánt, kell karanténba zárniuk a nyíltan rasszista programot hirdető Jobbikot. 2009-ben, Molnár Oszkár jelölése kapcsán a Fidesz elnökének írt nyílt levelemben ugyan erre a demokratikus minimumra, minden rasszista nézet közös erővel való elszigetelésének szükségességére hívtam fel a figyelmet. Molnár tevékenységét, rasszista felhangú nézeteit károsnak, veszélyesnek gondolom. 2009-es levelem tartalmával továbbra is azonosulok. Azóta sajnos a kontextus kétségbeejtő módon változott meg és a ma ellenzéki pártok végtelen felelőtlenségének hatása ezekben a helyzetekben érezteti legnyilvánvalóbb bénító hatását. Amikor egy rasszista, uszító párttal, a Jobbikkal kötendő stratégiai szövetség kérdése szavazat-maximalizációs taktikai kérdéssé szelídül formátumos, erkölcsi kérdésből, minden demokratikus minimumot érintő érv érvényét veszíti. Amikor a magukat demokratikusnak nevező ellenzéki pártok Kulcsár Gergelyeket, Vona Gáborokat, Gyöngyösi Mártonokat beemelnek a szalonképes politika terébe, ha úgy tetszik elvállalják kóserolásuk elvtelen feladatát, nem a Jobbik politikai sikerének elenyésző kockázatát szabadítják a hazai politikára, hanem sokkal inkább előállítanak egy olyan értékrelatív beszédhelyzetet, melyben nincsen hivatkozható közmegegyezés a demokratikus alapelvárásokra. Sikerült feltörnie az ellenzéki pártoknak azt a fundamentumot, aminek alapján a Fidesz érdemben bírálható egy független jelölt támogatásáért, mikor Karácsony Gergely szerint nem anitszemita, aki a zsidók listázását követeli, vagy amikor az LMP és a Momentum sem látnak kivetnivalót egy közismert neonáci támogatásában.”
