Az SZDSZ-ben kezdett, szavazott a Fideszre, aztán menekülőútként jött az LMP, most kikötött a Momentumnál, és főpolgármester-jelölt lett. HVG-portré Kerpel-Fronius Gáborról.
HVG: A kampányfőnöke a fia lehetne. Jól érzi magát a gyerekei korosztályában, a Momentumban?
Kerpel-Fronius Gábor: A párttársaim zöme tényleg először a gyerekeimet ismerte, akik nem tagok, csak lelkes szavazók, és néha besegítenek aktivistaként is. Mindig érdekelt a közélet, de sokáig csak a blogomon és a kocsmaasztal mellett dohogtam, most azonban találtam egy pártot.
HVG: Volt ön SZDSZ-tag is; tényleg, a rendszerváltás idején miért nem a Fideszbe lépett be?
K-F.G.: Az én hőseim az SZDSZ-ben voltak, Solt Ottilia, Kőszeg Ferenc, és sorolhatnám, ráadásul valami nem tetszett a Fideszben már akkor sem.
| Kerpel-Fronius Gábor, a Momentum főpolgármester-jelöltje |
„Sokáig kerestem a helyem” – vallja be a KFG-ként emlegetett, politikussá lett, 53 éves vállalkozó. Nagyapja, a bánáti születésű Kerpel-Fronius Ödön klinikaigazgató, nemzetközi hírű gyermekorvos volt, édesapja a farmakológia professzora, a Gyógyszerészeti Intézet vezetője is volt az első Orbán-kormány alatt, és sokáig tagja a Professzorok Batthyány Körének. Édesanyja révén a budapesti Verebély sebészfamília leszármazottja, talán csak arra nem büszke, hogy dédapja, Verebély Tibor a húszas években az orvosi antiszemitizmus vezéralakja is volt. A három testvér közül csak a húga választotta az orvosi pályát, öccse a berlini Holokauszt Emlékközpont tudományos munkatársa. Gábor az érettségi után egy évig raktáros volt az Iparművészi Múzeumban, a pécsi egyetemen magyar szakra iratkozott be, majd francia–történelmen kötött ki, ám csak 15 évvel később szerzett diplomát. „Szerettem volna Pécsett maradni, az egyetem alatt megnősültem, de még ötödévben el is váltunk, amit könnyebb volt feldolgozni Budapesten.” Az Argosz Biztosítónak tolmácsolt – majd „ott ragadtam” –, húsz éve a barátaival megalapította szoftverfejlesztő cégét, amit máig vezet. Válással végződött két házasságából négy gyermeke született, velük bensőséges a viszonya, de már a saját felnőtt életüket élik. A Momentumhoz a NOlimpia kampány után csatlakozott, hamar szűkebb pátriájának, a XIII. kerületi szervezetnek az elnöke lett. A párt, az uniós választásokon elért meglepően jó szereplése után, némi castingot követően, őt állította be főpolgármester-jelöltként. Jelenlegi párjával 15 éve él együtt. Szabadidejében olvas, különösen Závada Pál, Tompa Andrea, Nádas Péter könyveit szereti, lelkesen blogol. Bár néha autóba ül, ha teheti, a BKV-t és a biciklit választja. |
HVG: Elég hamar kilépett az SZDSZ-ből, mi volt a baj?
K-F.G.: Egyébként előbb léptem ki, mint Tarlós István. Az önkormányzati választások idején kiderült, hogy olyan opportunista irányba fordult a helyi szervezet, amiben nekem már nem volt kedvem részt venni. A liberális piacpárti nézeteimhez hű vagyok ma is.
HVG: Mi volt a politikai otthona az utóbbi évtizedekben?
K-F.G.: Maradtam SZDSZ-szavazó, 1998-ban listán még a Fideszre is szavaztam, aztán 2009 után jött menekülőútként az LMP, pedig akkor sem voltam antiglobalista.
| Az egyik vetélytárs |
| Karácsony Gergely HVG-portréja |
HVG: Szóval ilyen csélcsap ember, ráadásul kétszer is elvált. Nem gondolja, hogy a szavazók nem szeretik az ilyesmit?
K-F.G.: Nem vagyok csélcsap, de így alakult az életem, a saját hibáim miatt is, amit vállalok. Voltak kemény pillanatok, de ezekből épül az ember, és utóbb tudom, hogy a gyerekek nem sínylették meg túlságosan a válást.
HVG: Váltogatta a szakjait, aztán a bölcsészet helyett ott ragadt egy biztosítónál. Már megbocsásson, nem egy céltudatos ember képét rajzolja elénk.
K-F.G.: Későn érő típus vagyok. Nem a biztosítás vonzott, hanem az, hogy felépítünk egy céget, ugyanez volt, amikor az informatikai vállalkozásunkat létrehoztuk. Jó volt egymást segítő közegben építkezni, hogy nem kellett a hátam mögé nézni.
HVG: Most viszont olyan helyre kerülhet, ahol az sem segítene, ha hátul is lenne szeme. Milyen szuperképességekben bízik?
K-F.G.: Képes vagyok rendszerben gondolkodni, gyorsan átlátni egy új szervezetet, munkabíró, szintetizáló típus vagyok, sokat foglalkozom szövegekkel, látom, amikor egy érvelés megcsúszik, jól tudok csapatot építeni és motiválni.
HVG: A szavaival máris levett a lábamról, de a cégüket nézve azt látom, hogy az utóbbi öt évben csak egyszer volt szerényke nyereségük, jó százmillióval csökkent a forgalmuk is. Ilyen hatékonyan vezetné a fővárost is?
K-F.G.: A veszteség abból ered, hogy egy terméken dolgozunk, fővárosi vezetőként is áldoznék az innovatív megoldásokra.
HVG: Az üzlettársai hogy fogadták, hogy politikai karrierbe kezd? Nem féltik a céget, rendben van a könyvelésük?
K-F.G.: Rendben van, és nem dolgozunk az állami, önkormányzati szférának. Minden fontosabb lépésemet megosztottam velük, és támogattak.
HVG: Mintha maga sem hinne a sikerében. Vagy épp fordítva, nincs önben győzelempara?
K-F.G.: Tudom, hogy nem én vagyok a legesélyesebb jelölt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem félelem, de nem hagyhatjuk azokra a politikát, akik eddig csinálták, vállalnunk kell a kockázatot.
HVG: Keresztény-konzervatív közegből jön, vallásos?
K-F.G.: Gyerekkoromban ministráltam is, aztán jöttek a kamaszkori kérdések, és olyan ostoba válaszokat kaptam a plébánostól, amikkel eltávolított a formális vallásgyakorlástól, ahogy később Semjén Zsolt működése is. Aztán néhány évvel ezelőtt elvetődtem a Mária utcai jezsuita templomba, nagyon megfogott a nyitottságuk, az intellektualitásuk, úgy érzem, hazataláltam.
HVG: Nyomasztó vagy inspiráló neves ősökkel teli családban felnőni?
K-F.G.: Nyomasztó is, de magabiztosságot is ad, és azt a tudatot, hogy hivatva vagyunk valamire.
HVG: Ön például mit tett eddig a közért vagy Budapestért?
K-F.G.: Kevesebbet, mint tehettem volna, de támogattam jó ügyeket.
HVG: Édesapja az első Orbán-kormány idején szerepet vállalt az egészségügy irányításában. Állítólag őt már sikerült Momentum-szavazóvá tennie, nehéz volt?
K-F.G.: Ebben sokat segített a Fidesz...
HVG: Ön hogy került a Momentumba?
K-F.G.: A NOlimpia kampány nagyon szimpatikus volt. Akkor elmentem volna aláírást gyűjteni, de ezt valahogy elbénáztam. Aztán egy németországi pódiumbeszélgetésen megismerkedtem Fekete-Győr Andrással, sokat társalogtunk. Néhány hónap múlva kitöltöttem a felvételi nyilatkozatot. Lementem a XIII. kerületi gyűlésre, csomó ismeretlen ember közé.
HVG: Az újlipóciai elit szülötteként milyen kitekintése van Kőbánya külsőre?
K-F.G.: Ennél még olyanabb az indulás: a Gellérthegy I. kerületi lejtőjén születtem, de laktam az óbudai panelekben is, Csepelen is, és jól érzem magam a józsefvárosi kocsmákban.
