Az előválasztás tétje, hogy a budapesti polgárok megtalálják azt az embert, aki az őszi főpolgármester-választáson legyőzi Tarlós Istvánt.

Legyen bármilyen triviális ez a mondat, mögötte semmi sem triviális. A közkeletű vélekedés szerint az Orbánnal elégedetlenek tábora = ellenzék = baloldal. Ez a vélekedés azonban csak a felszínen igaz, és ennek komoly következményei vannak az előválasztásra nézvést.

Ez az egyszerűsítő képlet kihagyja a számításból azokat, akik korábban a polgári Magyarország reményében szavaztak a Fideszre, és akiket a Fidesz korrupciós-populista-kirekesztő fordulatát követően rútul cserbenhagyott. Világosan kell látni, hogy az elsődleges politikai különbség ma nem a jobb- és baloldali szavazók között húzódik, hanem azok között, akik az érdemeikhez mérten kívánnak boldogulni, szemben azokkal, akik kilenc éve a korrupció haszonélvezői; azok között húzódik, akik akár egyenlősítő, akár keresztény alapon a bajba jutottak megsegítésében gondolkodnak, szemben azokkal, akik a bajba jutottak kriminalizálásában érdekeltek.

Ez a frontvonal keresztbemetszi a politikai szekértáborokat. De tudomásul kell vennünk egy lényegi körülményt: a polgári Magyarországnak ezek a hívei soha nem fognak Gyurcsány Ferenc pártjára vagy az MSZP-re szavazni. Lehet ezt tévképzetnek és értékvakságnak nevezni, de ettől függetlenül a 2014-es és a 2018-as választások eredményei alapján tény.

Ezért kell mindenkinek világosan látnia, hogy ha ez az előválasztás a szokásos baloldali szimpátiaszavazás lesz, ha a baloldal jelenleg legnépszerűbb figuráját választja egységes ellenzéki főpolgármester-jelöltnek, akkor az előválasztás nem éri el a célját. Azt az embert kell megtalálni, aki híven képviseli a baloldali és liberális szavazók értékeit, és ugyanakkor képes a polgári Magyarország iránt elkötelezetteknek, valamint az előválasztáson főpolgármester-jelölt nélkül maradt zöld szavazóknak a megszólítására is.

Mivel sok budapesti választó az előválasztást a fenti téves egyenlőség miatt baloldali belügynek tekinti, nehezebb lesz az előválasztást megnyernem, mint ősszel legyőznöm Tarlós Istvánt. Jelölttársaimnak azonban éppen ellenkezőleg: Gyurcsány Ferenc támogatásával, vagy éppen az MSZP jelöltjeként a szokásos baloldali szavazókra támaszkodva könnyebb megnyerniük az előválasztást – de csekélyek az esélyeik Tarlós Istvánnal szemben.

Ebben a versenyben az ismeretlenségem mellett még egy körülmény hátráltat: nem szeretek zsákbamacskát árulni. Nem hazudhatom 10 000 új bérlakás építését a ciklus végére, még ha a legfontosabb célnak a lakásválság megoldását tekintem is. Hiszen darabonként 25 millió forintos árral számolva, 10 ezer bérlakás 250 milliárd forintba kerül, ami 5 évre elosztva Budapest jelenlegi költségvetésének az ötödét jelentené. Nem hazudhatok ingyenes tömegközlekedést, hiszen már így is évente több milliárd forintos veszteséget termel a szektor Budapest költségvetésének. Nem hazudhatok több EU-s pénzt sem, hiszen a jelenlegi rendszerben a kormány dönt azok elosztásáról.

Nem hazudhatok a budapesti polgároknak. Nem mondhatom azt, hogy könnyű lesz. Budapest bevételei mintegy 100 milliárd forinttal rúgnak kevesebbre, mint a kiadásai. Hiába ígéri a főpolgármester-jelölt, hogy kemény tárgyalásokban rákényszeríti Orbán Viktort, adjon több pénzt, hiába lesz a főpolgármester maximálisan kompromisszumkész – Budapest költségvetési helyzete és önkormányzatának helyzete a majdani kormányváltásig nem lesz jobb.

Ezért hiába rendelkezünk 2030-ig tartó vízióval, hiába tudjuk, hogy bérlakásokat kell építeni, hogy energiahatékonyan fel kell újítani a lakásokat, vagy hogy össze kellene kötni a HÉV-et a metróval, nem ígérhetünk ilyet.

Azt ígérhetjük, hogy nem csak elszámoltatási biztost, hanem átláthatósági biztost is kinevezünk. Az átláthatóság korábban nem ismert szintjével csökkentjük a Budapest költségvetésére nehezedő maffia-költséget, hogy a felszabaduló összeget a főváros fejlesztésére fordítsuk – így még akkor is többet költhetünk erre, ha maga a költségvetés nem változik. Azt is ígérhetjük, hogy nyilvánosságra hozzuk az összes nagyértékű fővárosi szerződést, és szabad hozzáférést adunk minden főpolgármesteri adathoz.

És hogy mindig arra figyelünk, hogy megtegyük a helyzet által éppen lehetségessé tett lépéseket – ha alagutat a Duna alatt nem is tudunk építeni, legalább az agglomerációs közlekedést, a BKV járatait és a BuBit magába foglaló integrált bérletet hozzunk létre a közösségi közlekedés elősegítésére. Ha már nagy számban nem is lehet bérlakásokat építeni, legalább tegyük hozzáférhetővé az üres szociális bérlakásokat, és vezessük vissza a bérlakáspiacra az üresen álló lakóingatlanokat, valamint kötelezzük az új nagyberuházásokat, hogy a lakások egy részéből önkormányzati ingatlan legyen.

Ezek nem nagy és nem látványos ígéretek – nem biztos, hogy elég hangzatosak egy ismeretlen jelölt szájából egy csodavárásra berendezett választási közegben. De nem ígérek, nem ígérhetek csodát, csak együttműködést.