Minden a miniszterelnök kezére játszik 2018 áprilisa óta, mindenki a lába előtt hever. Ezek után a Fidesz nagyjából azt az eredményt hozta vasárnap, mint az előző két választáson. Orbán Viktor számára nem csak ez okozhat fejfájást: Európában a Néppárt tőle függetlenül is a legnagyobb frakciót alakíthatja, míg Magyarországon az ellenzék két pártja is szokatlan életjeleket mutat. Igaz, utóbbi még akár Orbán előnyére is válhat.
Orbán Viktor rutinból megnyerte az európai parlamenti választásokat. Emberei tudták, hova kell odatelefonálni, hol kell bekopogtatni, és hova kell még buszt is küldeni, hogy mindenütt meglegyen a megfelelő számú szavazat. Azt is túlélték valahogyan, hogy állandósult kampánytémájuk, a migráció csak akkor tűnik valódi veszélynek, ha valaki a kormánypropagandát fogadja el a létező világnak.
Pár hete épp Brüsszelből repültem haza, és beszédbe keveredtem egy idősebb párral. Egy belga kisvárosból tartottak haza, ahol az unokáik nevelkednek, és rendszeresen kijárnak. Mit tehetnének mást, ha a leszármazottak lassan belgává válnak? Az élményeiket mesélték, és hallatszott szavaikból, ahogy harcot vív gondolataikban a magyar kormánypropaganda és a megélt valóság. Mert mindenütt beleütköztek más bőrszínű emberekbe (válogatott, megalázó gúnyneveken emlegetve őket), de sehol sem érezték azt, hogy félniük kellene. Mert egy működő társadalmat tapasztaltak.
Négy éve trappolt Magyarországon végig a menekültválság, azóta nem csak nálunk, de Európában is elült a migráció okozta sokkhatás. Sőt, a korábban is kevert lakosságú nagyvárosokban egyenesen az a kép alakult ki, hogy a politika megoldotta a problémák egy jó részét. Berlinben 2014-ben is volt egy pakisztáni, egy török és egy afrikai boltos az utca végén, majd jöttek a kényszerből szállás alakított tornatermek, és a menekültstátuszért sorba álló utcai tömegek. Aztán szép lassan eltűntek a válság jelei, és maradt egy pakisztáni, egy török és egy afrikai az utcában – és esetleg egy szíriai.
A migráció hatásának csökkenése, valamint a klímaváltozás miatti fokozódó aggodalom jól látható a mostani választás európai adataiból is. De látszik ez a Fidesz eredményén is. Nem a téma hajtotta a szavazóit a fülkékbe, hanem a párt aktivistái. Ebből nem is csinált titkot Orbán, hiszen az utóbbi napok kampányrendezvényei nem nagygyűlésekről és üzenetekről szóltak, hanem a telefonközpontok megfelelő kezeléséről. A migráció ellen kreált nagy harci zaj inkább azok aktivitását váltotta ki, akik az ellenzéki pártok gyengesége ellenére, saját elhatározásukból Európa mellett akartak voksolni.
Nem hiszik? Pedig a megemelkedett részvétel ellenére nem emelkedett a Fidesz szavazati aránya. Amennyivel megemelték saját táborukat, annyival provokálták ki az arra adott ellenzéki választ.
Orbán 2009-ben 56,4 százalékot szerzett (1,63 millió szavazattal), 2014-ben pedig 51,5 százalékot (1,19 millió szavazattal). Idén úgy lett 52,2 százalék a vége, hogy ehhez importálták a szerbiai és ukrajnai magyarság szavazatait is (összesen 1,78 millió voks kellett ehhez, ami épp a fele a kvótanépszavazáson nemmel szavazóknak). Hiába áll a Fidesz rendelkezésére az állam és az önkormányzatok jó részének minden erőforrása és a megemelkedett mobilizáció, ez ahhoz volt elég, hogy szinten tartsák az eredményüket. Pedig Rogán Antal elköltött közös vagyonunkból jó 25 milliárd forintot mindenféle menekültellenes és családbarát kampány és konzultáció lefolytatására. Senkinek nem volt pénze rendes plakátkampányra. A Facebookon napi lebontásban követhető a források eloszlása: a Fidesz 50 millió forintot költött el, a másodiknak befutó DK költése viszont nem érte el a 4 milliót.
Bármit is állítsanak, nem ezt remélte magának a Fidesz. Azt akarták elérni, hogy minden ellenzéki párt zsugorodjon, miközben ők, csak ők nőnek. Hogy ne legyen a hátuk mögött élet, csak lassan vegetáló pártok, akiket ki lehet nevetni. Az ellenzéki térfélen ezzel szemben nem csak nagy vesztesek vannak, de domináns győztesek is. Persze, senkinek se szálljon a fejébe a dicsőség, ha Magyarország 21 EP-képviselőjéből 13-at küldhet ki a Fidesz, és a második helyezett 4 mandátumot gyűjt. De még ha nagyítót is kell elővenni az ellenzéki térfél vizsgálatához, ami itt történt, az egy földrengéssel felér.
A baloldalon akkorát nyert a DK, amiről a pártot vezető házaspár sem álmodhatott. Ezzel újranyithatják az őszi alkukat, és a legkeményebb módszerekkel mélyíthetik az MSZP válságát. A szocialisták ugyanis nem pusztán kikaptak, kis híján megsemmisültek. Mennyit hozhatott számukra, hogy Jávor Benedekkel a legaktívabbnak tartott EP-képviselő is a listájukon volt? Nagyon távol állna az igazságtól, ha azt mondanánk, hogy Jávor segítette át az MSZP-t a küszöbön? A szocialisták túlélési harca vasárnap este elkezdődött. Nem segít a dolgukon, hogy az őszi önkormányzati választás miatt Gyurcsány Ferencnek vannak kiszolgáltatva. A három fejjel magasabbra nőtt Gyurcsánynak.
Az úgynevezett huszonegyedik század pártjai között is fordult az állás. A Jobbik elvesztette vezető szerepét, valójában majdnem elvesztette mindenét (miközben Toroczkaiék pártja is lábjegyzet maradt csupán). A kétfarkúak alá zsugorodott LMP-ről csak azért nem beszélünk még múlt időben, mert parlamenti frakciójuk természetesen megmaradt, az még elég hatalmat biztosít, hogy megharcoljanak érte azok, akik ezt ambicionálják. A Momentum viszont annyira erős lett, hogy vezetői tervezhetnek a másik két párttal való kényszerszövetség nélkül is. Hülyén is nézne ki, ha a 10 százalékkal a magyar politikában újra felbukkanó liberális irányzat az együttműködést keresné a cukiskodás után teljes orientációs válságban fetrengő radikálisok, valamint a népieskedő, magukat felszámoló zöldekkel.
Ha az európai színtéren nézünk, akkor a Momentum örömét növelheti, hogy épp a liberális pártcsalád, az ALDE lett az egyik legnagyobb nyertese a voksolásnak. A Fidesz eltitkolt csalódottságát pedig magyarázza, hogy az európai néppárt úgy lett ismét a legerősebb pártcsalád, hogy nem kényszerül Orbánék kegyelmére. Manfred Weber frakciójának a Fidesz nélkül is biztonságosan megmarad az első helye. Közben az összes euroszkeptikus párt összefogása sem éri be a néppártot. A magyar kormányfő besorolása szerinti bevándorlásellenes pártok nem kerültek többségbe.
Orbán Viktor nem tud vízen járni, bármennyire erőlködik ennek bizonyításán.
Ám szomorkodni nincs oka. A választásokat lelkesedés nélkül is magasan meg tudja nyerni, amit már az önkormányzati választásokon bizonyíthat, amelyen tarolni fognak. Mindennek tetejébe az ellenzék földrengése sem alakult rosszul. A haldoklók és az új életre keltek épp elég távol állnak egymástól, összefogásuk még nehezebbé, vitáik még mélyebbé válnak. A két győztes, a DK és a Momentum pedig tűz és víz, az egyik az Orbán előtti kor visszahozatalát, a másik annak meghaladását ígéri. Ez a Fidesz számára roppant kényelmes helyzet.
Még ha esetleg a néppárti trojkát is kell fogadniuk enyhén meghajolva pár hét múlva…
