hvg.hu: A Die PARTEI pártlistáját két komikus vezeti, majd a következő nevek jönnek: Lisa BOMBE, Bennet KRIEG, Kevin GÖBBELS, Tobias SPEER, majd Bormann, Eichmann, Keitel, Hess. Ez lenne a német humor?

Dustin Hoffmann: Szerintünk kifejező.

hvg.hu: És ezek a nevek épp annyira valósak, ahogy önt Dustin Hoffmann-nak hívják?

D. H.: Igen, ezek valódi nevek. Az Európai Unió militarizációjára akarjuk ezzel felhívni a figyelmet. Az alapszerződés megtiltja, hogy a közösség fegyverkezésbe fektessen, de most egy olyan kutatóállomást finanszíroz, amely drónok és gyilkolni képes robotok fejlesztéséhez vetethet. Ráadásul nem arról van szó, hogy ezzel a nemzeti hadseregeket leépítenék, nem, itt a fegyveriparba való befektetés zajlik. Az embereket közben átverik. Úgy tesznek, mintha létezne egy fegyverrel elhárítható veszélyhelyzet, hogy erre hivatkozva indokolhassák döntéseiket.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Viccpárthoz képest ez elég komor helyzetleírás. Mindig ilyen komolyan vették magukat?

D. H.: A Pártot tizenöt évvel ezelőtt alapították a Titanic című szatirikus lap szerkesztői, amit a legegyszerűbb német Charlie Hebdó-ként emlegetni. Ültek az irodában, és azon filóztak, kire tudnának szavazni. Mivel nem találtak senkit, alapítottak maguknak egy pártot. Gondolom, hasonlóan indult a kétfarkúak története is. Nekünk azonban van már egy EP-képviselőnk, és számos önkormányzatban is jelen vagyunk. Bár másként politizálunk, mint a többiek, és a szatírát használjuk a közlendőnk elmondására, ettől még ugyanolyan párt vagyunk, mint a többi. Igyekszünk feltárni a visszásságokat, és nem ismerünk tabukat.

hvg.hu: Hogyan sikerült kijutniuk az Európai Parlamentbe?

D. H.: Már nem emlékszem pontosan mennyi, de körülbelül 184 709 szavazatunk volt, ami 0,6 százaléknak felelt meg. A sikerhez kellett, hogy a német alkotmánybíróság pár hónappal korábban kimondja:

az EP-választásokra a bejutási küszöb alaptörvény-ellenes.

Hiszen ez a korlát arra szolgál, hogy a nemzeti parlamentben megkönnyítse a kormányalkotást, és a pártok elaprózódását megakadályozza. Vagyis stabil politikai környezetet teremtsen. A karlsruhei alkotmánybírák megállapították, hogy a Bundestaggal ellentétben az EP-nek nem feladata kormánytöbbség garantálása, és a frakciófegyelem sem jelenik meg benne. Így a küszöb aránytalanul sértené minden választó képviseleti jogát. A döntés ellenére mind meg voltunk lepve a szavazás napján. Azt a berlini estét nem fogom elfelejteni.

Reviczky Zsolt

 hvg.hu: Kinek köszönhetik a szavazatokat? Azoknak, akik korábban az anarchista pártot támogatták?

D. H.: Nem, a mi választóink sosem korlátozódtak a punkszcénára. Meglepően heterogén társaság szavaz ránk. Vannak köztük és a pártban is professzorok, de munkások is szép számmal. Mi intelligens protestpártként határozzuk meg magunkat. Azt hiszem, sokakat fogunk össze, akik máskülönben nem mennének már el szavazni.

hvg.hu: De a demokratikus elkötelezettség még hajtja őket?

D. H.: Én is hasonló utat jártam be. Szerettem volna tenni a közéletért, de nem találtam magamnak egy vállalható pártot sem. Így csatlakoztam A Párthoz. Sosem gondoltam volna, nem is terveztem, de jelen állás szerint ez lett a megélhetésemet biztosító munkám. Pedig korábban én magam is kartoték-hulla voltam: az adataim le voltak adva a pártirodán, de nem nagyon tettem semmit. Aztán 2009-ben, mondvacsinált indokokkal megtagadták az indulásunkat a parlamenti választásokon. Akkor aktivizáltam magam, mert ilyen az országomban nem történhet. Másik oldalról megerősített abban is, hogy olyan pártban vagyok, amelytől a többiek tartanak.

hvg.hu: Miért van szükség egy viccpártra?

D. H.: A mi feladatunk, hogy a fájdalmas igazságokat kimondjuk. A többi párt elvesztette a karakterét azzal, hogy óvatossá vált a politikai versenyben.

Minket nem köt semmilyen együttműködési kényszer. Persze, nem várom el, hogy kicsinálják egymást, nem is lenne a részükről logikus. De nekünk ezzel teret nyitnak.

hvg.hu: A militarizáció mellett mit tartanak még fontos témának?

D. H.: A migrációt. Az Európai Unió jelenleg azt a líbiai parti őrséget pénzeli, amely táborokba zárja az embereket. Ezeken a helyeken mindennapos a kínzás, a nemi erőszak és a gyilkosság. A minap kiszivárogtak a német külügyminisztérium diplomáciai táviratai, amelyekben a líbiai magánbörtönökben tapasztalható körülményeket koncentrációs táborokhoz hasonlították. Németország történelme miatt ilyet a diplomaták sosem tennének, ha a helyzetet másként le tudnák írni. Erre Manfred Weber néppárti csúcsjelölt ide-oda szédeleg, békéről és szociális unióról beszél, miközben Európa pénzén lágerekben fogják fel az Északnak tartó embereket.

hvg.hu: Szavazatot inkább a szigorral lehet szerezni.

D. H.: Lehet, hogy így van, de ez a helyzet minket nagyon zavar. És ki is mondjuk. És Strasbourgban ennek konkrét hatása van, az emberi jogok helyzetéről szóló határozatot két szavazattal fogadta el az EP. Ha a főnököm a másik oldalra helyezkedik, akkor elítélik a tengeri mentést végző civilek munkáját.

Azért elképesztő, hogy az Európai Parlamentben drukkolni kell, hogy átcsússzon az a következményekkel nem járó, szimpla megállapítás, hogy a tengeri mentésben részt vevők önszántunkból és önzetlenül segítenek másokon, és az oldalukon áll a nemzetközi vizeket szabályzó jog.

hvg.hu: Már megint nyoma sem maradt a humornak. Lehet ehhez is a szatíra eszközével közelíteni?

D. H.: Mi azt követeljük, hogy a menekültek érkezését egy felső határ szabályozza, ahogy azt a bajor CSU felvetette. Ők konkrét számokat emlegetnek, mi azt mondjuk: Németország kevesebb menekültet fogadjon be, mint a Földközi-tenger! De volt egy plakátunk, amely elég nagy botrányt váltott ki a legutóbbi parlamenti választási kampányban, voltak, akik szerették, és akik hangosan tiltakoztak. És hát nekünk épp ez a célunk. Szóval a CSU szlogenje az volt: egy országért, amelyben jól és örömmel élünk. Erre fel az egyik keleti tartományban, Szászországban azzal a plakáttal jött ki pártunk helyi szervezete, hogy „a strandért, amelyen jól és örömmel fekszünk”. Hozzá a kétéves halott menekültfiú fotója.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Én nem nevetek.

D. H.: Igen, ennél a plakátnál mindenki zavarba jön. De a viccpárt nem jelenti azt, hogy nevettetünk. Elnökünk azt mondja, hogy ő szatirikus újságok és televíziós műsorok gyártásához ért, semmi máshoz, ezért hát az ott tanult eszközöket használja. De ettől még nem mi válunk paródiává. Brüsszelben és Strasbourgban döbbenten látom, milyen értelmetlen hanyagsággal állnak hozzá a nagy pártcsaládok a meghatározó kérdésekhez. Lehet, hogy igaza van, és komolyabbá tett az elmúlt öt év. És bizonyos témáinkat már a többi párt is komolyan veszi.

hvg.hu: Lehet dolgokat intézni Brüsszelben? Van értelme kijutni az Európai Parlamentbe?

D. H.: Meglepően jól működik ez az uniós építmény, különösen igaz ez a parlamentet működtető emberekre. A kulisszák mögött sokkal kedvesebb és konstruktívabb mindenki, mint a képviselők a plenáris teremben.

Kifejezetten nyitott és tiszteletteljes az a vita, amit a kamerák nélkül lehet másképp gondolkodókkal folytatni. Mi lenne, ha a jelenleginél jobb személyi felállásban lehetne dolgozni?

hvg.hu: A cél tehát megmaradni az EP-ben.

D. H.: Vannak közvélemény-kutatások, amelyek szerint 2 százalékon állunk. Mivel Németországnak 99 EP-képviselője van, ez az eredmény két mandátumot jelentene.

hvg.hu: Nem csodálkoznak az európaiak, hogy németként humorosnak mondják magukat?

D. H.: Dehogynem.

Mi arról vagyunk híresek, hogy világháborúkat bukunk el, és csalásra programozott autókat gyártunk. Viszont az Európai Parlamentben korántsem olyan könnyű megkülönböztetni a viccpártokat a röhejesektől.

A szinkrontolmácsoknak pokol lehet a plenáris ülés, mivel egyes képviselők szövegeinél korántsem biztos, hogy a szavak lefordítását követően értelmezhető beszéd áll össze. Ott volt például Janusz Korwin-Mikke lengyel politikus, egy monarchiahívő, aki utálja a demokráciát, és a női választójogot meg akarja szüntetni. Éppen a menetjegyek egységesítéséről szólt a vita, amikor felállt, náci karlendítést mutatott be, és azt kiáltotta: egy nép, egy birodalom, egy menetjegy. Komolyan gondolta a tiltakozását. Ez mindig tudatosítja bennem, hogy a mi vicceinket talán ők nem értik.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A populisták és szélsőjobboldaliak milyen stílust képviselnek?

D. H.: Egészen különleges jelenség minden UKIP-képviselő, akik angolosan szitkozódnak az ülésteremben, a folyosón meg néha összeverekednek. Nem sokkal jobb az olasz Liga csapata, vagy a Strasbourgban náluk is radikálisabb Jobbik. Van a párt listájáról kijutott „bolond” képviselőjük, Morvai Krisztina. Őt Magyarországon is ismerik? Mert nem csak populista, de számomra egyértelműen antiszemita is. Pedig személyesen megismerve még egész kedvesnek tűnt. Újabban viszont nehéz kiigazodni rajtuk. Az osztrák FPÖ otthon a néppárttal kormányoz, itt meg az euroszkeptikus francia Nemzeti Gyűléssel (volt Nemzeti Fronttal) ül egy frakcióban.

Elmosódnak a határok, és látni, ahogyan megy a dörgölődés. De az EP-ben a radikálisok alapvetően a furcsa viselkedésükkel tűnnek ki a többiek közül. Mert nem dolgoznak szaktémákon, nem egyeztetnek, csak opponálnak.

hvg.hu: Romolhat a helyzet a következő parlamenti ciklusban?

D. H.: Egészen biztosan. Ha többen vannak, akkor joggal érzik magukat majd erősebbnek. Jobb szervezettséggel nőni fog az önbizalmuk, ezt Berlinben is láthatjuk az AfD esetében. Az elmúlt években sok tapasztalatot gyűjthettek, és sokkal hatékonyabban intézik ügyeiket. A további térnyerésükkel ez a folyamat erősödhet, hiszen nagyobb frakcióhoz több pénz és nagyobb stáb jár, amivel a professzionalizmusuk nőhet. Korábban az volt a menetrend, hogy a széljobb pártjai alapítottak egy frakciót, majd összevesztek és elváltak útjaik. Most fegyelmezettebbek. Bár az előretörésük mértékéről szóló jóslatokat túlzónak találom.

hvg.hu: És mit akar elérni a németországi választásokon A Párt?

D. H.: A célunk a hatalom átvétele.

Programban nem hiszünk, mert azt a megválasztás után mindenki megszegi. Mi pedig nem akarunk senkiben csalódást kelteni.

Amit ajánlani tudunk az a modern turbópolitika. Program helyett a problémát megvizsgáljuk, és még ott helyben, az ott élőkkel igyekszünk megoldani. De az Európai Bizottság élére is van jelöltünk. Manfred Webernél jobb lenne, a néppárti jelölt ugyanis mindenkit hajlandó eltűrni, aki segíti megválasztását. Jean-Claude Juncker lényegesen függetlenebb személyiség, aki a saját párttársait kiosztja, ha kell.

hvg.hu: Tényleg, a Fidesz képviselői is kitűnnek a tömegből?

D. H.: Nem igazán, a Néppártba jól belesimulnak. Hiszen ott ül mellettük Alessandra Mussolini, a Duce unokája, egy büszke fasiszta. Nagy az integrációs ereje a hagyományos gyűjtőpártoknak. Az EPP megtűri a magyarokat, a szocialisták a szlovákokat és románokat.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.