Néhány évvel ezelőtt a feleségemet a munkája Madridba szólította, ez pedig számomra kétlaki életet hozott, hétvégén ott, hétközben itthon voltam. Tudta, hogy sokat kell dolgoznia, késő este megy majd haza, kérdezte is a kollégáit, hol béreljen lakást, ahol biztonságban hazamehet. Kollégái Chueca városrészt ajánlották. Ez Madrid egyik bulinegyede, nagyobb és sokszor zsúfoltabb, mint Belső-Erzsébetváros, 24 órás utcai élettel. Ott laktunk, a legnagyobb biztonságban és békében, mert a szervezett és jól menedzselt bulinegyed egyik fontos tulajdonsága a biztonság, amit nyújt. A másik, az ingatlanok értékemelkedése, de erről kicsit később.

2019. február 21-én éjszaka, a Kertész utcában két helybéli összevissza verte az egyik szórakozóhely teljes vendégközönségét. A bulinegyed lakóinak nevében fellépő oldal ezt egy újabb, a vendéglátósok által generált botrányként interpretálta. Ahogy 2019. március 17-én azt is, amikor egy Londonba tartó hajnali, fapados repülő visszafordult egy részeg angol utas miatt. Abba nem gondoltak bele a vádaskodók, hogy a repülő többi utasa békésen utazott, akikről szintén feltételezhető, hogy budapesti városnézésük során benéztek a szórakozónegyedbe, és talán ittak is ott valamit.

A politikusok döntő többsége hajlik a legegyszerűbb megoldásra: mindig a leghangosabbak hangját hallja meg és képviseli, így a lakók nevében szidja a bulinegyed vállalkozóit és a polgármestert, hátha ezzel megnyerik a közelgő helyi választáson az adott választókörzetet. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A lakók nevében fellépőknek ugyan számos problémafelvetésben igazuk van, a saját maguk által megszült válaszaik többségében (miután nem kapnak segítséget) azonban nem. A politikusok azért kellenének, hogy segítsék őket a jó válasz megoldás megtalálásában és kivitelezésében. A lakók nevében fellépők politikai hergelése azonban nem segít semmin, csak tovább erősíti a hangzavart.

A lakók nevében fellépők között ott van például a legújabbkori magyar kommunista mozgalom egyik legismertebb figurája a feleségével, akik a Párbeszéd számára gyűjtenek aláírásokat. A Párbeszéd legismertebb helyi politikusa, amikor velük találkozik, biztosítja őket arról, hogy a választások után, minimum éjféltől bezárja majd a bulinegyed szórakozóhelyiet, amikor pedig a Momentum kerületi tagjaival beszélget, akkor határozottan állítja nekik, hogy soha nem tenne ilyet, bármilyen zárással szemben áll, mert az semmire nem megoldás. Így nem szabadna politizálni. A mindenkinek azt mondom, amit hallani akar politikája országos szinten akár működhet is egy ideig, helyi szinten azonban konkrét problémákra konkrét megoldásokat kell kínálni, különben nem segítjük és szolgáljuk, csak frusztráljuk a választókat.

Pont tíz évvel ezelőtt két társadalomtudós kollégámmal írtam egy tanulmányt Belső-Erzsébetvárosról. Ebben jeleztük a bulinegyed problémáit, és azok megoldását is. Leírtuk, hogy a társasház-felújítás oldhatja meg Belső-Erzsébetváros akkor kibontakozó, mára hatalmassá duzzadt problémáit. Miután ezt a tanulmányt az önkormányzat megrendelésére írtuk, így sem a most a kerületben polgármesterjelöltként indulni kívánó korábbi, sem az őt követő jelenlegi polgármester nem mondhatja, hogy ne ismerné. Mi ebben egy nagyon egyszerű, urbanisták által jól ismert problémáról szóltunk időben: a házak minősége, állaga meghatározza, hogy kik élnek ott és kik mennek oda várost nézni, illetve szórakozni.

Belső-Erzsébetváros alkalmas lenne arra, hogy az vastagabb pénztárcájú nyugati középosztályt szolgálja ki nap mint nap. Ehhez azonban két dolog kell: az egyik, hogy legyen koncepció, ami most nincs. Az nem nevezhető annak, amikor 2018. februárra népszavazást írtak ki a városrész vezetői, mert nem volt meg a képesség vagy akarat a megfelelő döntéshez. A Király utca környékének sorsáról úgy kellett a lakóknak határozniuk, hogy az utca egyik oldala szavazhatott, a másik nem, mert ők egy másik kerületben laknak.

Ez is jól mutatja, hogy Belső-Erzsébetváros mindennapjairól csak úgy szabad dönteni, ha előtte koncepciókat ismerhetnek az ott lakók, illetve ha a teljes belváros dönthet róla (City-koncepció), de ami még sokkal szerencsésebb lenne, ha egész Budapest. Az is elvárható, hogy a Bulinegyedből évente minimum nyolcmilliárd közvetlen adóbevételhez jutó magyar kormány két-hárommilliárdot visszaadjon arra a lakóház-felújítási programra, amely az egyik központi megoldás lenne ennek a városrésznek (többek között) kulturális negyedként történő tovább élésére. Az a kormánypárti politikus, aki képtelen ezért a kormánynál sikerrel lobbizni, nem alkalmas városvezetőnek.

A társasház-felújítás mellett számos kis helyisége van az önkormányzatnak, amely most üresen áll. Ha kiadná kedvezményes konstrukcióban például művészeknek, akkor még vonzóbbá tenné Belső-Erzsébetvárost a nyugati (és budapesti) polgárság számára. Helyettük többségében az angol munkásosztály jön ide gőzt (hangot és izmokat) kiengedni. Többségükkel nincs gond, de ott van az a fránya kisebbség (mindig a kisebbség). Ők miért itt balhéznak? Mert félnek az otthoni rendőröktől. Szüleik és tanáraik megtanították nekik, hogy az életüket vágják el, ha egyszer hülyék a hivatalos közeggel szemben. Hogy nem jutott még senkinek sem eszébe az az egyszerű megoldás, hogy a bulinegyedbe hív 10-12 brit rendőrt, ahogy a horvát tengerparton teljesítenek szolgálatot nyaranta magyarok? Nemcsak azonnal tudnának rendet teremteni, de idegenforgalmi látványosságot is jelentenének, egy újabb érdekes, izgalmas pont Budapest életében.

Az önkormányzatok még mindig úgy működnek, mint a tanácsok a kommunisták alatt. Közfeladat van, amit ki kell pipálni. Erzsébetváros önkormányzata délután fél ötkor bezár. Miért is? A belvárosban minden önkormányzatnak késő estig, de akár folyamatosan nyitva kellene lennie, és segítenie a lakókat az azonnali problémamegoldásban.

Ahogy minden lakáshotel-tulajdonosnak, vagy képviselőjének is elérhetőnek kell lenni 24 órában, hogy a ház nyugalmáért felelősséget vállaljon ugyanúgy, ahogy azt bármelyik hotel teszi Budapesten és szerte a világon. A lakáshotelekkel kapcsolatos törvényi szabályozás pedig az Országgyűlés feladata.

A felügyeleti díj felső határát el kell törölni. Ez az a díj, amelyet a szolgáltatóktól környezetterhelés címén szed be az önkormányzat. A rossz szabályozás és a megfelelően be nem szedett díjak miatt ez évente 15 millió forint körüli nevetséges összeg, miközben a vendéglátóhelyek évi 300-400 millió forint összegig terhelhetőek lennének, azaz kiszámítható jogi környezetért cserébe ennyit még biztosan tudnának vállalni. Ez is mehetne – többek között – társasház-felújításra.

Erzsébetváros önkormányzata takarít. Minden reggel láthatja, aki nyolc óra körül arra jár, szép felvonulás van ilyenkor. Kilencig. Utána azonban semmi. Mindez egy olyan önkormányzati szolgáltatótól, amely évi nyolcszázmillió forintból lát el egy olyan feladatot, amelyet egy magáncég kevesebb mint a feléből úgy tudna megtenni, hogy abban háromóránkénti takarítás és szemétszállítás is benne lenne – csak ehhez engedni kellene a piacot működni. A maradék sok százmilliót szintén át lehetne csoportosítani társasház-felújításra, vagy otthagyni a takarításra, amivel még minőségibb módon lehetne problémát megoldani.

Volt a bulinegyednek szerethető időszaka, amikor a lakók nevében fellépő emberek is optimistábbak voltak, amikor egyetemisták sokasága árasztotta el Belső-Erzsébetvárost, akik most már szintén kiköltözőben vannak. Vissza lehetne hozni őket is, ahogy a lakók is megnyugodhatnának. Ehhez azonban tervezett munka kell, és egy olyan kulturális negyed megteremtése, amelyben az éttermek és egyéb szórakozóhelyek is szabadon nyitva lehetnek.

A legnagyobb baj, hogy a helyi politikusok többsége semmit sem akar, csak túlélni. Az önkormányzat eddig nem kezelte a konfliktusokat és nem építkezett egy határozott irány szerint, az ellenzék pedig még semmit sem árult el abból, milyen megoldást kínálna Belső-Erzsébetváros problémáira. Mindez pedig egyszerre történik a lakástulajdonosok, a helyi lakók, az üzlettulajdonosok és egész Budapest kárára. Ez így negyedbuli, nem bulinegyed. Holott lehetne ezt a „játékot” úgy is játszani, hogy abban minden fontosabb szereplő a nyertesek oldalán érezze magát. Ehhez azonban tudni és akarni kell másokkal együttműködni.

A szerző szociológus, Erzsébetváros szülöttje