Most érdemes lónak lenni Szabolcsban!, A lovakat wellnessbe utalják, ugye? – ilyen és ehhez hasonló szalagcímek és viccek céltáblája volt hetekig 2017 végén Kisvárda, miután a kormány a megszokott év végi kincstár-kiürítés egyik tételeként 2,2 milliárd forint kiutalását rendelte el a Magyar Lovassport Szövetségnek egy városban létesítendő lovasakadémia és termálvizes lórehabilitációs központ kialakítására.

Mivel a Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter jóvoltából érkező milliárdok miatt a kelet Felcsútjaként is emlegetett Kisvárdán addigra már több erősen megkérdőjelezhető értelmű látványberuházás is folyamatban volt, a lówellness-központnak csúfolt létesítmény híre a viccelődésen túl nem kavarta különösebben fel a helyieket, sőt hamar feledésbe is merült, miután olyan, még murisabb nevű beruházások vették át a helyét a hírekben, mint a csúszdakomplexum mellé álmodott, egzotikus szegénynegyeddel is bíró mozipark vagy a sztyeppés-indiánfalvas ökopark.

A lórehabilitációs központról azóta egyetlen szót sem lehetett hallani. Illetve egyszer mégis: 2018 márciusában az MSZP-s Mesterházy Attila több írásbeli kérdést is intézett az ügyben az akkor még a fejlesztési tárcát vezető Seszták Miklóshoz, egyebek mellett azt tudakolva, hogy mikorra készülhet el a létesítmény, mennyibe fog kerülni, készült-e hozzá megvalósíthatósági tanulmány, illetve, összességében: a termálvizes központ építése-e a legégetőbb probléma a térségben. A miniszter helyett válaszoló Fónagy János NFM államtitkár válaszában azonban azzal hárította el a felvetéseket, hogy „a projektben a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak szerepe, feladata nincs”, a szakmai és pénzügyi megvalósításáért egyedül az összeg kedvezményezettje, a Magyar Lovassport Szövetség a felelős.

Bár a 2017 végi kormányhatározat egyértelműen a 2,2 milliárd forint azonnali kifizetését rendelte el, az azóta eltelt több mint tizenöt hónapban érdekes módon sem a hazai, sem az Európai Uniós Közbeszerzési Értesítőben nincs nyoma, hogy bármilyen eljárás indult volna a létesítmény tervezésével, előkészítésével vagy az építésével kapcsolatban.

Nyomok híján a legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy magát a Magyar Lovassport Szövetséget kérdezzük meg a beruházásáról és a nem csekély forrás felhasználásáról, ez azonban nem volt olyan egyszerű. A szövetséget vezető, a Fidesz prominenseivel, köztük Orbán Viktorral közismerten jó kapcsolatot ápoló Lázár Vilmos ugyanis semmilyen telefonon feltett kérdésünkre nem volt hajlandó válaszolni: hiába kértük, hogy legalább a legalapvetőbb információkat mondja el, hogy mi lett az összeg sorsa, és hogy áll pontosan a beruházás, az elnök meglehetősen agresszív stílusban csak azt hajtogatta, hogy írásban tegyük fel a kérdéseket.

Lázár Vilmos két nap múlva megérkezett írásos válaszában sem volt sokkal több köszönet: abban ugyanis mindössze annyit közölt, hogy „a kisvárdai beruházás megvalósításának előkészületei jelenleg is folyamatban vannak”, ezért a részletekről csak később tudnak tájékoztatást adni.

Hogy milyen fázisban tartanak az állítólagos előkészületek, arra a lakonikus válasz már nem tért ki, ahogy arra sem, hogy pontosan hol épül(ne) és mikorra készül(ne) el a létesítmény.

Minden bizonnyal még jobb lesz

A szűkszavú elnök után ezért a Lovasszövetség alelnökénél, Sótonyi Péternél tettünk egy próbát, a Nemzeti Lovas Program kidolgozásában is részt vevő Széchenyi-díjas professzor 2018 elején ugyanis azt mondta a beruházás megvalósíthatósági tanulmánya után érdeklődő Hír Tv-nek, hogy ő lesz a rehabilitációs központ szakmai felelőse.

Hatástanulmány akkor egyébként még biztosan nem volt (vagyis előzetesen nem készült) a fejlesztésről, mert a professzor is csak feltételes módban beszélt a termálvíz feltehetően lovakra is jótékony hatásáról, mondván „a lóúsztatás, még ha a gyógyvíznek nincs is gyógyító hatása, a vízben való mozgatás komoly jelentőséggel bír. És ha gyógyvizet alkalmazunk, akkor minden bizonnyal még jobb lesz a hatása.”

Sótonyi Péter most a hangjában érezhető csodálkozással reagált, amikor meghallotta, hogy mi után érdeklődtünk: hiába volt ugyanis jelen az azóta eltelt időszakban a Lovasszövetség minden elnökségi ülésén, a lórehabilitációs központ ügye ott állítása szerint egyszer sem volt terítéken:

„2017 karácsonya óta én ugyanúgy nem hallottam erről, mint ahogy ön sem”

– magyarázta a professzor.

Egymástól független kisvárdai forrásaink szerint viszont van, ahol ennél jóval többet tudhatnak a majdani lovasközpontról és az erre elkülönített forrásokról. Aligha lesz meglepő, hogy hol: Seszták Miklós üzleti és baráti köreiben.

A pénzből információink szerint az exminiszter-képviselő jóbarátja, a lovasszövetségi elnökkel, Lázár Vilmossal is jó kapcsolatot ápoló Bertók Viktor profitálna. Az utóbbi években utánpótlás-neveléssel foglalkozó egykori díjugrató a Kisvárdától 5 kilométerre fekvő Döge településen működtet lovascentrumot. A korábban meglévő pályákat és épületeket 2017-ben 50 millió, majd 2018-ban újabb 48 millió forintból bővítették ki egy fedett lovardával – ehhez az egyesület 2017-es beszámolója szerint az évben 69 millió forint támogatást kaptak a Magyar Lovassport Szövetségtől (a 2018-as beszámoló még nem érhető el a bírósági adatbázisban).

Az Ameko lovasklub – újabban lovasakadémia – a vitathatatlanul sikeres utánpótlás-nevelés mellett Szabolcs megyei lovasesemények állandó helyszíne is: itt rendezik például a népszerű Szabolcsi Lovasfesztivált, benne a Nemzeti Vágta megyei válogatójának számító Nyírségi Vágtával. Az események fővédnöke visszatérően Seszták Miklós, de a politikus ezektől függetlenül is többször felbukkan az Ameko honlapjára és Facebook-oldalára feltöltött képeken.

Meghökkentő véletlenek

Seszták Miklós kisvárdai üzleti kapcsolatairól már többször írtunk korábban – legutóbb például akkor, amikor az Index nyomán a város mellett épülő, kondi- és tornateremmel nem, jacuzzival és masszázsszobával viszont rendelkező bentlakásos teniszakadémia terveiről számoltunk be. A legalábbis furcsa koncepciójú létesítmény építtetője a Kárpát-medencei Teniszakadémia Nonprofit Kft., amely az alapító Alkossunk Várost alapítványon keresztül kapcsolható a fideszes politikushoz (bővebben lásd keretes írásunkat).

Amikor az összefonódások ismeretében a cégnyilvántartásban is tetten érhető kapcsolatokat kerestünk a lovasközponthoz, a Teniszakadémia nevét beírva meglepő szomszédos találatot adott ki a kereső: a Kárpát-medencei Lovasközpont Kft.-t 2018 januárjában, a támogatást elrendelő kormányhatározat megjelenése után egy hónappal alapították kisvárdai székhellyel. A kft. ügyvezetője a kisvárdai Juhász Péter Gergő, a tulajdonosa pedig az azonos címre bejegyzett Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület.

Juhász Péter Gergő egyúttal egy olyan cég – a korábban a Seszták Miklós jobbkezeként is emlegetett Balogh Sándor (és Bártfai-Mager Andrea tárca nélküli miniszter) lánya, Balogh Szonja tulajdonában is álló Futubit Kft. – ügyvezetője is, amely a kisvárdai inkubátorház építtetőjeként tűnt fel tavaly. Juhász emellett az Magyar Afrika Társaságon (AHU) keresztül is kapcsolatban áll a G7.hu tavaly decemberi portrécikkében Seszták megoldóembereként, sőt egyenesen helytartójaként aposztrofált Balogh Sándorral: utóbbi a társaság elnöke, Juhász pedig a felügyelőbizottsági elnöke. Juhász korábbi cége, a Planéta Centrum Kft. később Balogh zűrös múltú cégcsoportjainál, a több százmilliós adótartozást felhalmozó Afrika Holdingnál és a Globimpexnél kötött ki. És hogy a szálak végképp körbeérjenek: a Kárpát-medencei Lovasközpont Kft.-t birtokló Földkelte Egyesület számos közös projektet visz/vitt a Balogh elnökölte AHU-val.

Az egyértelmű összefonódások ellenére Juhász Péter Gergő a hvg.hu-nak tagadta, hogy a Kárpát-medencei Lovasközpont Kft.-nek köze lenne Seszták Miklós köreihez. Első megkeresésünkkor eléggé zavarban volt, amikor a cég és a 2,2 milliárdos lovascentrum kapcsolatáról kérdeztük, azt állította, hogy frissen jött meg külföldről, ezért meg kell kérdeznie a „kollégáit”. Annyit még elmondott, hogy azért hozta létre a kft.-t, mert „szokta figyelni a lehetőségeket”. Vagyis: hallott a 2,2 milliárdos támogatásról, és azt gondolta, ne azon múljon a siker, hogy nincs egy e célra alapított cég. Azt határozottan állította, hogy kormányhatározatban kiutalt a 2,2 milliárd a kft.-hez (még) nem érkezett meg, a cég egyelőre nem is működik.

A folytatásban az ügyvezető azzal igyekezett csillapítani az érdeklődésünket, hogy „nem is biztos, hogy lesz az egészből valami, mert biztos, hogy többen is beadták a kérelmet”. A Seszták Miklóshoz és a hozzá köthető üzletemberekhez fűződő kapcsolatát firtató kérdéseinket pedig azzal hárította el, hogy ugyan ismeri a nevezetteket, de csak azért, mert

„Kisvárdán mindenki ismer mindenkit”.

Amikor másnap ígéretéhez híven jelentkezett, Juhász tovább bonyolította a helyzetet: a kérdésünkre, hogy kinek a nevében vagy a kérésére hozta létre lovasközpontot, amelynek elnevezése, a "Kárpát-medencei"-előtag révén hasonlít a volt miniszterhez kötődő üzleti körök vállalkozásához, azt válaszolta, hogy a Kárpát-medencei előtag véletlen, de nem meglepő egybeesés, „hiszen mind itt élünk, a Kárpát-medencében”. Egyébként pedig elismerte, hogy azontúl, hogy maga is hallott a 2,2 milliárdos kormánytámogatásról,

„szóltak is a városból, hogy ha érdekel ez a történet, akkor egyeztessünk”.

A „városból” kitételt Juhász ugyanakkor nem volt hajlandó nevekre fordítani, a további kérdezősködésre pedig ingerülten azt mondta munkatársunknak:

„Ne haragudjon, én utánanéztem, az ön cikkei ilyen feltáró cikkek, én pedig szeretném ettől távol tartani magam.”

A projektről az egy nappal korábbi verzióhoz képest annyit azért még sikerült kihúzni belőle, oktatási és demonstrációs központ, illetve ökopark is lenne egyszerre – persze csak ha az ő koncepciója nyer, mert tudomása szerint „többen is beadták a kérelmet”.

Amikor visszakérdeztünk, hogy milyen kérelmet, nem inkább pályázatra gondolt-e (bár ennek sem volt semmi nyoma a beruházással kapcsolatban), belezavarodott a mondandójába, és megígérte, hogy utánanéz, hogy pontosan mit nyújtottak be. Arra a kérdésre, hogy hová adta be, szintén elakadt, majd nem egyértelműen, de arra utalt, hogy az önkormányzathoz (a 2,2 milliárdnyi forráshoz Kisvárda önkormányzatának elvileg semmi köze, azt a Magyar Lovassport Szövetség kapta meg – a szerk.).

Felvetésünkre viszont, hogy a Bertók-féle dögei lovascentrum rész veszt-e valami módon a projektben, Juhász egyértelmű igennel felelt, és azt is megemlítette, hogy kiváló arab kapcsolatokkal is rendelkeznek. (Kisvárdai forrásaink többször céloztak rá, hogy a dögei lovasközpont továbbfejlesztésének egyik fő célja éppen az lenne, hogy a fideszes politikussal és Bertókékkal jó viszonyt ápoló arab üzletemberek kedvére kibővíthessék a jelenlegi bértartási kapacitást.)

A beszélgetés után megkerestük Bertók Viktort is, de a telefonján jelentkező hang a kérdéseinkre hallhatóan zavarba jött, majd azt állította, hogy nem Bertók Viktorral beszélünk. Pár órával később pedig az ugyanezen a vonalon jelentkező – az előzőhöz hasonló hangon megszólaló – Bertók arra hivatkozva utasította el a kérdéseket, hogy csak személyesen hajlandó beszélni a kérdésről.

Napokon át próbáltuk elérni a kisvárdai polgármestert, Leleszi Tibort, és a térség turisztikai fejlesztéséért nemcsak parlamenti képviselőként, hanem kormánybiztosként is munkálkodó Seszták Miklóst is, hogy megtudjuk, pontosan milyen szerepük van a beruházásban, de munkatársaik ígérete ellenére egyiküktől sem kaptunk visszahívást.

A hallgatásuk – illetve összességében a lovasközpont körüli csend – azért is furcsa, mert a lórehabilitációs központra már a 2017-es kormánydöntés után úgy hivatkozott az NFM államtitkára, mint „egy felzárkózó térségben tervezett, a gazdasági növekedést segítő, idegenforgalmi vonzerőt fokozó, munkahelyeket teremtő, különösen fontos beruházásra”, érthetetlen tehát, hogy pont egy önkormányzati választás évében, amikor félkész, vagy még csak papíron létező fejlesztéseket is simán bevetnek a kormánypárt (helyi) népszerűségének feltornázására, egyetlen szó sem esik egy a térségnek ekkora potenciált rejtő lehetőségről. Ha csak nem azért, hogy ne derüljön ki, hogy nem a térségnek jelent igazi potenciált.

A Seszták–Mikucza-tengely

A nyíregyházi Mikucza-családnak számos érdekeltsége van Kisvárdán. Mikucza Tamás az alapítója például a nyíregyházi székhelyű Alkossunk Várost alapítványnak, amely a Kisvárdán népszerű, rendre Seszták Miklós fővédnökségével és illusztris szponzorok – a MOL, az OTP vagy a Szerencsejáték Zrt. – támogatásával megrendezett LeszFesztet szervezi évek óta, de az Alkossunk Várost az építtetője a cikk elején említett kisvárdai ökofilm-parknak is, amely azóta az Európai Unió csaláselleni hivatala, az OLAF érdeklődését is felkeltette. Mikucza Tamás volt felesége, Mikucza-Horváth (újabban csak Horváth) Ágnes résztulajdonosa a szintén nyíregyházi Nyír-Komplett Kft.-nek, amely a polgármesteri hivatal és könyvtár felújításától a konferenciaközpont-építésén át a sétálóutca térkövezéséig több százmillió forintnyi építési munkát nyert el az utóbbi években Seszták Miklós városában. Csakúgy, mint a Mikucza Tamás testvére, Mikucza László Zsolt tulajdonában álló MHM Product Kft., amely összesen szintén több mint kétmilliárd forint értékű munkához jutott Kisvárdán – zömmel az utóbbi évek látványberuházásai, a sportszálló vagy a filmpark kivitelezésében. Mikucza László Zsolt neve egy éve egy másik vállalkozása révén került a hírekbe, amikor kiderült, hogy az egy héttel korábban többségi tulajdonába került, előzőleg évi 1,2 milliós árbevételt sem produkáló Kelet-Rest Turisztikai Kft. vette meg az államtól egymilliárd forintért a nyíregyházi Erzsébet szállót, de az Alkossunk várost alapítvány kurátora, a Mikucza Tamással közös céget birtokló Török László neve sem ismeretlen Kisvárdán: ő az ügyvezetője annak az AV2 Invest Kft.-nek, amely egy évvel ezelőtt egyedüli indulóként meghökkentően alacsony áron, 659 millió forintért szerezte meg a hárommilliárd forintnyi állami támogatásból bővített és felújított kisvárdai Várfürdő üzemeltetési jogát (amelyet egy évvel korábban még 3 milliárdért kínált volna a város).