Miközben a magyar kormány súlyos migrációs helyzettel riogat, az Európai Bizottság arról beszél: az elmúlt öt évben sikerült a válsághelyzetet megoldani. Kinek van igaza?
A menekültkérdés 2019 első számú témája.
Az elmúlt négy évben az EU jelentős előrelépést tett a migrációs kihívás kezelése terén, és kézzelfogható eredményeket ért el.
A fenti két kijelentés ugyanazon a napon – történetesen a main – hangzott el. És hogy az európai migrációs helyzet mennyire nehezen megítélhető, csak úgy tudjuk értékelni, ha hozzátesszük: mindkét megszólalónak igaza van.
Az első mondat Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) EP-frakcióvezetőjének a szájából hangzott el pártja, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) passaui gyűlésén.
A migráció kezelésében testvérpártjánál, a CDU-nál mindig szigorúbb nézetet képviselő párt kulcsfigurája, mellesleg az EPP európai bizottsági elnökjelöltje a magyar kormánynak köszönhetően már tomboló EP-választási kampány egyik fontos beszédét mondta el. Ebben többek között a következőket hangsúlyozta az MTI tudósítása szerint:
- támogatást érdemelnek azok a politikusok, akik – akár kerítéssel – arra törekszenek, hogy az embercsempészek helyett a határvédelmi szervek döntsék el, ki juthat be az országukba
- Európa keresztény kontinens, ezért kötelessége, hogy segítsen a menekülőknek
- Afrikai Marshall-tervvel kell segíteni a kontinens felemelkedését, mert Európának nem lehet jövője egy afrikai káosz fenntartása.
Eközben Brüsszelben Weber legfőbb riválisa, az EP baloldali pártcsaládja, a Szocialisták és Demokraták (S&D) csúcsjelöltje, Frans Timmermans fényezte az EU szerepét a menekültválság megoldásában – többek között a cikkünk elején olvasható második mondattal. A holland politikus az Európai Bizottság első alelnökeként értékelte a Juncker-bizottság munkáját e téren, és alapvetően pozitív képet festett kollégáival.
„Az EU többmillió embernek nyújtott védelmet és támogatást, életeket mentett, csempészhálózatokat számolt fel, és az Európába szabálytalan módon érkezők számát az elmúlt öt év legalacsonyabb szintjére csökkentette. Mindazonáltal – tekintettel a folyamatosan változó geopolitikai környezetre és a globális szintű migrációs nyomás folyamatos erősödésére – még több munkára van szükség ahhoz, hogy az EU migrációs politikája valóban időtállóvá váljon” – áll a bizottsági közleményben.
De hol az igazság?
Ha csak a számokat nézzük, nehéz kétségbe vonni azt az állítást, hogy az EU végeredményben sikeresen vette fel a versenyt a menekültáradattal. Az unió határvédelmi ügynöksége, a Frontex nemrég kiadott éves jelentéséből kiderül: öt éve nem volt annyira alacsony a bevándorlás szintje, mint most.
Az illegális bevándorlók száma az előző évhez képest 2018-ban több mint 150 ezerrel, mintegy 27 százalékkal csökkent, ez a 2015-ös, legmagasabb adatokat mutató évhez lépest 92 százalékkal kevesebb.
Ezen belül tavaly főleg Földközi-tenger középső részén esett vissza a migráció – ez betudható az olasz kormány politikájának is –, és a nyugati medencére nehezedik most nagyobb nyomás, de a török-görög tengeri és szárazföldi határokat érintő migrációs útvonalon szintén a migránsok számának növekedését jelezték.
Ilyen hely Leszbosz szigete is, ahonnan február végén helyszíni riportot közölt a hvg.hu. A török partokról mindössze néhány kilométerre fekvő szigetre minden héten több százan érkeznek. Az Aegan Boat Report nevű norvég civil szervezet adatai szerint idén csak Leszboszon 1731 menekült kötött ki, a környékbeli szigeteken pedig 2065. Ez persze elenyésző a 2015-ös adatokhoz képest, de a rendkívül lassú regisztráció miatt a menedékkérők többsége évekig a szigeten marad, ami mára sokkal inkább hasonlít börtönre, mint egy átmeneti szállásra.
Vagyis a helyzet távolról sem megoldott, de nem reménytelen, és – ahogy azt az unió több vezetője is hangoztatta az elmúlt időszakban –:
a menekültválságot csak a politikusok tartják a felszínen.
A Guardian cikkében ennél is radikálisabban fogalmazott: a brit lap szerint a bizottság már a válság végéről beszél, és azoknak a kormányoknak, elsősorban a magyarnak üzennek a vezetői, amelyek még mindig világvége-helyzetet igyekeznek láttatni választóikkal.
Ezt Brüsszelben ugyan nem mondják ki, ám igyekeznek eloszlatni a kormány mostani kampányában tett állításokat. A múlt heti négyoldalas pamflet után most egy hasonló, ötoldalas álhír-leleplező kisokost is publikált a bizottság, benne ilyenekkel:
Mítosz: Az EU nem védi meg a határait.
Tény: Az európai határőrizeti szerv 900 határőre egészíti ki a tagországok 100 ezres kontingensét, az elmúlt két évben a bizottság javaslatot tett a Frontex erősítésére. (Erről állítja a kormány azt, hogy hatásköröket von el a nemzetállamoktól, az EU meg az ellenkezőjét.)
Mítosz: A migránsok betegségeket terjesztenek.
Tény: Ennek nincs semmi alapja. Miközben a migráció és az utazás önmagában egészségügyi kockázatokat hordozhat, nincs arra utaló jel, hogy az elmúlt évek menekültáradata bármilyen járvány terjedéséhez hozzájárult volna.
Mítosz: A globális migrációs csomag jogi alapot ad és bátorítja a migrációt.
Tény: Nincs titkos összeesküvés az illegális migráció ösztönzésére.
A kiadványt azzal indokolják a bizottság tagjai, hogy az EP-választásokon a voksolóknak jogukban áll tudni, mi is a valós helyzet a politikusok – főleg a „migráció hullámait meglovagló populisták” – állításaihoz képest.
Brüsszel ugyanakkor javaslatokkal is előállt annak érdekében, hogy a mostani helyzeten sikerüljön úrrá lenni. Dimitrisz Avramopulosz migrációért felelős biztos sorolta ezt a brüsszeli sajtótájékoztatón:
- A Marokkónak nyújtott támogatást még intenzívebbé kell tenni, mivel a Földközi-tenger nyugati medencéjében kialakult migrációs útvonalon jelentős mértékben emelkedett a Spanyolországba érkezők száma. Folytatni kell a határigazgatást támogató program végrehajtását, és újra kell kezdeni a visszafogadásról és a vízumkönnyítésről folytatott tárgyalásokat Marokkóval.
- Javítani kell a Líbiában fennálló "megdöbbentő" állapotokon. Elő kell segíteni a migránsok őrizetből való szabadon bocsátását, meg kell könnyíteni az önkéntes visszatérést, evakuálni kell a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőket.
- A Görögországot érintő migrációs útvonalon jelentkező alapvető problémák megoldása érdekében Görögországnak mielőbb hatékony nemzeti stratégiát kell kialakítania.
- A tengerből kimentett menekültek partra szállítására vonatkozó átmeneti rendelkezések helyett szisztematikusabb és összehangoltabb uniós megközelítést kell alkalmazni.
- A tagállamoknak fokozniuk kell a legális migrációval kapcsolatos kísérleti projektek alkalmazását, a tartózkodási joggal rendelkező személyek sikeres integrációja ugyanis döntő fontosságú a migráció működőképessé tételéhez.
Fontos azonban, hogy még a közösségi döntéseket sem a bizottság, hanem a tagállamok hozzák – sok esetben olyanok, mint Magyarország, amely igyekszik a legminimálisabb kooperációt is megakadályozni a migráció kezelésében. Az együttműködés hiánya miatt pedig nemcsak az áthelyezéssel kapcsolatos tervek (köztük az áthelyezéssel és áttelepítéssel kapcsolatos kvóta) fulladtak kudarcba az elmúlt években, de a menedékkérők elosztását célzó dublini rendelet reformja is évek óta várat magára.
És az is tény, hogy a menekültáradat visszaszorításában a leghatékonyabb eszköznek ezidáig a Törökországgal kötött egyezmény bizonyult, amelynek keretében Ankara 3+3 milliárd eurót kap arra, hogy kezdjen valamit az EU felé igyekvő menedékkérőkkel. Erről pedig sem a bizottság, sem a magyar kormány, sem Manfred Weber nem szívesen beszél.
A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.
