Főpolgármesteri kampányom nem titkolt célja a Sétáló Budapest programjának megvalósítása mellett új politikai kultúra és új politikai centrum megalkotása. A centrum, ahonnan politizálok, nem a két nagy, történelmi sérelmek mentén szerveződő kurzus közt félúton húzódik, hanem fölöttük áll. A centrum nem zsákmányszerzés, és nem bosszú, hanem problémák és megoldások mentén épül – a centrum-identitást nem ideológiák, nem szimbólumok, és nem marketinghazugságok, hanem közös ügyek képezik. Míg a szélsőségeket az szervezi meg, ami elválaszt, addig a centrumot az, ami összeköt.

Legfőbb ügyem a Sétáló Budapest programját és szemléletét sikerre vinni – megértetni valamennyi politikai szereplővel, hogy a levegő tisztasága, a fővárosi élet minősége, az itt élők egészsége, biztonsága és nyugalma érdekében nem pusztán lehetőségünk, hanem kötelességünk az együttműködés. Nem vérszerződést kötünk, hanem felismerjük, hogy léteznek olyan minimumok, amelyekben meg kell tudnunk állapodni. Majd ha azokat rendbe tettük, tovább acsarkodhatunk egymásra – de akár újabb ügyeket is találhatunk.

Meggyőződésem, hogy ez a politika és szemlélet csakis a centrumból vihető sikerre – abból a centrumból, melynek tagjai nem megtagadni és legyőzni akarják a liberálisok, a baloldaliak vagy a konzervatívok válaszait, hanem integrálni, vagy versenyeztetni, és kiválasztani közülük a legjobbat. A centrum nem karrierpolitikusokkal akar országot és várost vezetni, hanem szakemberekkel. A centrumpolitika nem tudja a legjobb választ mindenre, de világos célokat és prioritásokat határoz meg. A centrum nem kér többé abból, hogy akár a nemzeti radikális Fidesz, akár a neoliberális utódpártok segédcsapata legyen. A centrumnak minden érzékenység számít, szolidaritásából mindenkinek jut, valamennyi állampolgár számára garantálja a jogbiztonságot és a törvény előtti egyenlőséget. Őszintén hiszem, hogy az az ellenzéki együttműködés, amely egy centrumban születő program mögött valósul meg, nincs olyan módon kudarcra ítélve, mint az MSZP és a DK mögé kierőszakolt összefogás.

A fentiek szellemében a következő hetek során felkeresem azokat a pártokat, amelyeknek befolyásuk van Budapest jövőjének alakítására. Először az LMP-vel, a Jobbikkal és a Momentummal kezdeményezek egyeztetést, mert úgy vélem, elsősorban ezek a pártok számíthatnak azokra a centrum-szavazókra, akik többé nem hajlandóak a Fidesz, az MSZP és a DK közül választani – nem tagadom, hogy ezekben a pártokban a centrumpolitikának legalább a halvány lehetőségét képes vagyok meglátni. Sajnos a Momentum Mozgalom elnökségének beszélgetés helyett eddig csak üzengetésre volt ideje, amiben természetesen szintén partner vagyok – az egyeztetésre ugyanakkor velük is bármikor készen állok. Utánuk a Liberálisokat, a Párbeszédet, az MSZP-t és a DK-t is felkeresem majd, mert bár erkölcsi és világnézeti téren kérlelhetetlen harcban állok azokkal, akik odadobták az országot a kétharmadnak, ugyanakkor úgy hiszem, hogy ezekre az indulatokra a helyi politikában nincs semmi szükség – a vasbeton vagy zöldterület kérdését mentsük fel a nagy ideológiai viták alól! A zöldülő és élhető főváros, valamint a Fidesz monolit hatalmának megtörése közös cél lehet – ha lesz mód az értelmes kompromisszumra, én nem fogok az útjába állni. Ha ezzel végeztem, Tarlós Istvánt is felkeresem majd. Végül a Mi Hazánk Mozgalom vezetőivel is tárgyalóasztalhoz kívánok ülni.

Egy legitim eredményt hozó, tiszta és demokratikus előválasztásra jelenleg nagyon csekély esélyt látok. Az MSZP nem engedi át a lebonyolítást és az adatkezelést egyetlen független szervezetnek sem, nem járul hozzá az online regisztrációhoz és szavazáshoz, továbbá eszében sincs érvényességi küszöböt meghatározni. Nem látom továbbá biztosítottnak, hogy a Fidesz trollhadserege ne tudjon meghackelni egy alacsony részvételű MSZP-s pártszavazást. Minden okom megvan azt feltételezni, hogy ezen az előválasztáson nem az ellenzék, hanem Habony Árpád jelöltje győz majd. Ha így alakul, nem fogok részt venni rajta.

A személyes egyeztetés során az alábbiakat ajánlom majd az ellenzéki pártoknak Budapest bevételére:

Ha jövő augusztusban lesz nálam esélyesebb, centrista, civil jelölt, aki vállalja a Sétáló Budapest programjának végrehajtását, s azt az őt támogató pártok testületi döntés keretében megerősítik, visszalépek a javára.

Pártok támogatására az LMP, Jobbik, Momentum hármasból számítok. Csak akkor fogadom el hivatalosan a támogatásukat...

...ha e három pártból legalább kettő megállapodik a programomról és a személyemről. Semmilyen belső hatalmi harchoz, semmilyen frakciócsatározáshoz nem asszisztálok. Addig is nyitott vagyok a programegyeztetésre, teljes kompromisszumkészséggel állok minden javaslatuk elé – egyetlen feltételem, amelyhez ragaszkodom, a belső városrész autómentesítése a következő ciklusban.

...ha készséget látok bennük a kerületekről való korrekt megállapodásra a többi ellenzéki párttal – feltéve, hogy azok támogatják a jelöltségemet és a Sétáló Budapest programját. Korrekt megállapodás alatt nem 27:3-as ajánlatot értek.

Abban bízom, hogy az engem támogató pártok olyan jelöltállítási koordinációt javasolnak majd az MSZP-nek és a DK-nak, amely lehetővé teszi, hogy minden kerület polgármestere és testületi többsége támogassa a Sétáló Budapest programját. Nem áll szándékomban egy önkormányzati választáson világnézeti vitákat folytatni az ellenzéki pártokkal – úgy vélem, közös célunk, hogy Budapestet élhetővé, nyitottá, szolidárissá és biztonságossá, levegőjét belégzésre alkalmassá, a nemzeti együttműködés rendszerét pedig leválthatóvá tegyük.

Olyan várospolitikát képzelek el, amely felmondja a polgárháborús logikát. Nem áll szándékomban a Budai Várból legyártani Brüsszelt – teljes körű együttműködésre törekszem majd a kormánnyal. Úgy gondolom, Budapest főpolgármestere nem teheti meg, hogy hadat üzenjen a magyar kormánynak – de ez fordítva is igaz. Budapesttel nem lehet megtenni azt, amit Hódmezővásárhellyel. Ha a nemzeti együttműködés rendszere mégis erre az útra lép, minden erőmmel és képességemmel ellenállok majd.

Megválasztásom esetén a városvezetést szakemberekkel és nem szakpolitikusokkal töltöm majd fel. Pártoktól független, szakmájukban elismert főpolgármester-helyettesekkel kívánok együtt dolgozni, akik képesek ellensúlyozni a gyakorlatlanságomat, és akik garantálják, hogy a városvezetés nem válik pártok vetélkedésének színterévé.

A kampányban elvárom a korrekt és méltányos magatartást Tarlós Istvánnal szemben: nem revolverezzük a korával, személyében nem támadjuk, nem mocskoljuk. A nemzeti radikális Fidesszel szemben határozzuk meg magunkat – azzal az orbáni politikával szemben, amely elvette a főváros pénzét és intézményeit, amely kiüresíti a demokráciát és az önkormányzatiságot, s amely kapcarongyának tekinti a jogállamot.

Ha a fent vázolt közös gondolkodás és koordinált cselekvés meghiúsul, ha azt látom, hogy az ellenzék kritikus mértékben a nemzeti együttműködés része és/vagy saját sértettségének, mohóságának és démonainak rabja, akkor készen állok majd arra, hogy jövő ősszel kerületi polgármester-jelöltek és képviselőjelöltek indulásával az egész politikai osztályt hívjuk ki.

Kampányomat a legnagyobb fokú átláthatóság jellemzi majd. Minden megállapodást, amelyet pártokkal vagy civil szervezetekkel kötök, az elsőtől az utolsó betűig nyilvánosságra hozok. Senkivel sem kötök háttéralkut, csak az a megállapodás lesz érvényes, amelyet írásba foglaltunk, és nyilvánosságra hoztunk – annak azonban minden szavához ragaszkodni fogok.

Nincs kétségem afelől, hogy szükség van az átfogó ellenzéki együttműködésre ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP jelöltjei legyőzhetőek legyenek – az is nyilvánvaló számomra ugyanakkor, hogy ez az együttműködés csakis egy versenyképes program mentén, és csakis a politikai centrum mögött lehet sikeres.