Szellemidézésre gyűltek össze a régi SZDSZ-esek: kedden lett volna ugyanis 30 éves a párt. Volt elnökökkel soroltattuk a párt legnagyobb hibáit, és arra is válaszoltak, a liberalizmus nem kell itthon vagy az SZDSZ-re nem volt szükség.
"A bukott elnökök álljanak össze egy képre" – ezzel a vidám felütéssel pózolt egymás mellett Kis János, Pető Iván, Kuncze Gábor és Magyar Bálint az SZDSZ megalakításának 30. évfordulóján a Kazinczy utca egyik romkocsmájában kedd este. A politikai visszatérésen pár hétig gondolkodó, majd azt elvető volt elnök, Demszky Gábor is ott volt, az SZDSZ-től a Fidesz-frakcióba igazoló Tölgyessy Pétert, illetve az erős lejtmenetben a pártot vezető Kóka Jánost, Fodor Gábort, illetve Retkes Attilát nem láttuk. A Magyar Liberális Pártot megalapító Fodort állítólag nem is hívták. Ez már csak "Szellemidézés" volt – a szervezők így hirdették az eseményt –, ugyanis a párt négy éve megszűnt. A régi SZDSZ-es hűtőmágnesek, matricák, plakátok mellett egy valami utalt a jelenre: az egyik asztalon ott voltak az aláírásgyűjtő ívek, amelyeken támogatni lehet Hadházy Ákos kezdeményezését az európai ügyészséghez csatlakozás kérdésében.
A rendszerváltás előtt fontos szerepet játszó, Beszélő körül szerveződő értelmiségiek 1988 május elsején alapították meg a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, ebből lett fél évvel később az SZDSZ. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyaláson részt vettek, a záródokumentumot viszont nem írták alá, nem akarták ugyanis, hogy az első szabad parlamenti választás előtt válasszanak köztársasági elnököt.
Az SZDSZ kezdeményezte az úgynevezett négyigenes népszavazást – melyhez mások mellett a Fidesz is csatlakozott –, amelyen több mint 4 millió ember szavazott arról, hogy az országgyűlési választások után válasszanak köztársasági elnököt (ezt 2,1 millióan támogatták), vonuljanak ki a pártszervezetek a munkahelyekről, az MSZMP számoljon el a tulajdonában, kezelésében lévő vagyonnal, és oszlassák fel a Munkásőrséget.
Az SZDSZ ebből nagy lendületet véve erősen indított: a 386 fős országgyűlésben 92 mandátumot szerezve a legerősebb ellenzéki párttá vált. A kormányzó MDF-fel kötött paktum eredményeként a köztársasági elnök a liberális Göncz Árpád lett.
Gyorsan túl voltak a legjobb részen
Több meghatározó emberrel beszéltünk, szinte mindenki ezt az időszakot említette, mikor arról kérdeztük őket, mi volt az SZDSZ legjobb pillanata. Csillag István volt miniszter szerint "a négyigenes népszavazással teljesen más fordulatot vett az addig megírt történet, kiderült, hogy lehet viszonylag harmonikus és minden szempontból koherens polgári demokráciát építő váltás is, nem csak lemutyizott. Az elmúlt 100 évet nézve a legjobb 20 év mögöttünk van, a szavazóknak és részben az SZDSZ-nek köszönhetően."
Az első ciklusban képviselő Fodor Tamás színész, rendező szerint az 1990–94 közti időszak volt az egyik legfényesebb korszak. Felidézte, hogy az első parlamenti napon rajta kívül felszólalt Vásárhelyi Miklós a Varsói Szerződés felmondását követelve, Demszky a III/III-asokról beszélt, Tamás Gáspár Miklós pedig a határon túli magyarokról.
Ez végigvonult az első négy évben, majd a rengeteg kompromisszum következtében az egész ellaposodott. A kezdeti jelszavak - a szabadság és szolidaritás - valamilyen szinten elvesztették az egyensúlyukat, a szabadság túlságosan is a gazdasági szabadság felé tolódott el, az emberi jogi, szolidaritási oldala nem volt elég hangsúlyos. Ezt éreztem a legnagyobb bajnak.
Merthogy nemcsak a sikerről, hanem a legnagyobb baklövésekről is kérdeztük őket, ebben már korántsem volt ilyen nagy az összhang:
- Kőszeg Ferenc és Demszky Gábor a 94-es koalíciókötést mondta, utóbbi szerint elég lett volna kívülről támogatni a szocialistákat, ezzel a lépéssel ugyanis egymillió szavazót veszítettek. Kőszeg úgy látja, az SZDSZ-nek a koalíciós szakításkor 2008-ban nem kellett volna a kisebbségbe került Gyurcsány-kormányt támogatnia, mert egy előrehozott választáson a Fidesznek nem lett volna kétharmada.
- Kuncze Gábor szerint viszont a 94-es koalíció nem volt rossz lépés, négy évvel a rendszerváltás után hitelesítette a magyar politikát és a kormányt, hogy nem egy utódpárt vezeti az országot, hanem ott van egy rendszerellenzéki párt is.
A tagok egy része ekkor hagyta el az SZDSZ-t, a második nagy törés Medgyessy Péter miniszterelnök III/II-es múltjának lelepleződése után volt a pártban, akkor lépett ki Kis János, az első elnök is. Kuncze hibákat nem konkretizált:
sok rossz döntés volt, egyiket se szívesen sérteném meg azzal, hogy kiemelem a többi közül.
Pető Iván ugyanezt a vonalat képviseli: "nem a koalíció volt a legrosszabb, sok kis apró, rossz döntés volt", de ő sem emelt ki egyet sem. Kuncze szerint nem a hibák, hanem a 2007–2008-as belső harcok (a Kóka–Fodor-rivalizálás, illetve botrányos elnökválasztás) következtében szűnt meg a párt. A 94-es koalíciókötést szorgalmazó Konrád György író szerint az MSZP-vel való együttműködés "nem volt ideális, de túl lehetett volna élni". Legrosszabbnak a párt feloszlatását tartja, azt mondja, Fodor rontotta el a dolgokat.
Horn Gábor volt a legbőbeszédűbb: a legjobb döntések közé sorolta, hogy tudtak kompromisszumot kötni, a legrosszabbak pedig a nem vállalt lépések voltak.
1996-ban nem tudtunk kilépni a koalícióból, 2002-ben nem tudtuk levenni Medgyessyről a kezünket, ezt csak 2004-ben tettük meg, nem léptünk ki a koalícióból 2006-ban. Szóval a kilépéssel voltak gondjaink. Büszke vagyok arra, hogy 2008-ban ezt megtettük, de annak talán kevéssé volt értelme. Ha meg mertük volna lépni azt, amiről sokan gondoltuk, hogy kéne, talán másmilyen lenne az ország.
Szerinte nem a koalíciókötés miatt büntették a pártot, hanem részben azért, mert a nemzeti hovatartozás kérdésében soha nem tudtak választ adni.
A liberális szavazói kör jelentős része ezt szerette volna, fontosabb volt ez számukra, mint az egyéb liberális elköteleződések. Ebben nem voltunk jók, ez nem tudtuk megoldani. Ezért van a magyar liberális szavazók jó része a Fidesznél.
Akinek pedig a szélsőjobboldal elleni összefogás volt fontos, az MSZP-t választotta. "Mi meg a kettő közé kerültünk" – magyarázta Horn Gábor.
Erős kezdés után gyorsan visszaestek
Az SZDSZ 1994-ben ismét a második legerősebb pártként került az Országgyűlésbe – 70 mandátumot szerezve –, ősszel pedig Budapesten Demszky Gábor lett a főpolgármester. Koalícióra léptek az abszolút többséget szerző MSZP-vel, ekkor jött a legendás kiigazító program, a Bokros-csomag – amelynek több elemét megsemmisítette az Alkotmánybíróság –, kirobbant a Tocsik-botrány, melyben nemcsak az MSZP, hanem az SZDSZ is érintett volt Budai György pártközeli üzletember miatt, sorozatosak voltak az alvilági leszámolások és robbantások, mire Horn Gyula meg is jegyezte az akkor belügyminiszter Kuncze Gábornak, hogy "ami itt van, az nem közbiztonság". 1998 februárjában, a Fenyő-gyilkosság után kezdődött a leszámolások java: abban az évben 28 robbantás volt. A pártszékházakat támadó a merénylők Torgyán József kisgazda pártelnök és Szájer József Fidesz-alelnök lakásánál is robbantottak. Senki sem sérült meg.
A zuhanás onnan kezdődött: 1998-ban 24 képviselői hellyel a negyedik lett, majd következett újabb két kormányzati ciklus, egyre fogyatkozó képviselői létszámmal. Az SZDSZ ekkor nem "szépségtapasz" volt, nélkülük nem lett volna kormánytöbbség. Az ügynökbotrány kirobbanásakor nem hátráltak ki Medgyessy mögül, a kormányválsághoz Csillag István SZDSZ-es miniszter menesztése, illetve Medgyessy egy azóta sem konkretizált nyilatkozata vezetett. A kormányfő ugyanis azt állította, "az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel".
Ezután jött a Medgyessy–Gyurcsány-csere, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utáni bizalmi szavazáson támogatták Gyurcsányt (Szili Katalin köztársasági elnökké választását viszont 2005-ben megtorpedózták, így lett a Fidesz által támogatott Sólyom László az elnök), a koalíciós szakításhoz Horváth Ágnes egészségügyi miniszter menesztése kellett, akit Gyurcsány a tandíjról, vizitdíjról és kórházi napidíjról szóló 2008-as népszavazás után rúgott ki. Nem sokkal később az SZDSZ kilépett a koalícióból, de a fontos törvényeket továbbra is megszavazta.
Az SZDSZ fajsúlyos és egyben nagyon konfliktusos tárcákat kapott, mint az egészségügy vagy az oktatás, kívülről visszanézve inkább a konfliktusok mint a sikerek maradtak meg. A diákok rmostani ossz eredménye miatt például még mindig a volt oktatási miniszter Magyar Bálintot okolja a Fidesz. Az ügynökakták nyilvánosságra hozását nem tudták elérni, a másik fő témát, a sorkatonaság eltörlését viszont keresztülvitték 2004-re és az SZDSZ verte át az MSZP-n azt is, hogy az szja egy százaléka átutalható legyen az egyházaknak, illetve a civilszervezeteknek.
A legendás "nem azt mondták, Feri"
"Jellemző az SZDSZ-es kuplerájra, hogy ott forgott a kamera, ahol nem lehetett volna" - emlékszik vissza legendás beszólására az egykori koalíciós koordinációért felelős államtitkár, Horn Gábor.
"Talán ez az a mondat, amitől egyedül fönnmaradok a politikából." A bukott népszavazás után beszélő Gyurcsány Ferenc beszédét kommentálta az SZDSZ-sátorban a tévé előtt állva:
Nem azt mondták Feri, hanem hogy húzz a picsába.
"Tartalmilag igazam volt, a trárságot nem tartom fönn. A népszavazáson nem a 300 forintos vizitdíjról, hanem az MSZP-SZDSZ kormányról mondtak véleményt. Azt kellett volna mondanom, hogy menjünk. Ezt jó lett volna akkor meghallani."
Kuncze szerint egyébként a Gyurcsány-kormány nem az őszödi beszéd, hanem a határozatlan, a választók számára követhetetlen politika miatt bukott meg 2010-ben. Addigra már az SZDSZ is totálisan szétesett - az utolsó évben vezette Retkes Attila, aki a többi között a Gramofon nevű zenei újságot indította -, majd 2010-ben a másik nagy rendszerváltó párttal, MDF-fel közös listán indulva egyszerre tűnt el a süllyesztőben. A tagok 90 százaléka kiszállt - ekkor távozott Demszky Gábor is -, a vezetés már csak a tartozásokat rendezte. 2013-ban már nem működött a párt, hivatalosan 2014 szeptemberében szűnt meg.
Az SZDSZ nem kellett vagy a liberalizmus?
Konrád György szerint mindkettő kell, az emberek pedig "tévedtek", mikor kiszavazták őket. Pető Iván azt mondja, a párt mindig esetleges, azok jönnek-mennek, de liberalizmsura szükség van, Demszky szerint pedig ez a nagyvárosokban továbbra is erős. Kuncze ma nem lát liberális pártot (szemben Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki szerint a Momentum az), de azt mondja,
"Kész csoda, hogy az SZDSZ 20 évig liberális alternatívát tudott mutatni egy Közép-Kelet európai országban" - felel a kérdésre Horn Gábor, aki pár éve a Republikon Intézetet létrehozta. A liberalizmus is inkább csak a kormánypártoknál szitokszó, egy 2015-ös kutatásuk szerint a liberális értékrend a második-harmadik helyen végzett az embereknél.
Az SZDSZ tényleg szitokszó lett, de ez egyre kevésbé van így. Soros jobb, mint mi.
Kőszeg Ferenc szerint nincs alapja a szitkozódásnak, "ez a fizetett propaganda része", bár azért valódi gyűlöletet is érzékel mögötte. Többen azt mondták, annyi a szitokszó, hogy ez tulajdonképpen nem is érdekes. A legoptimistábban Csillag István állt hozzá:
Ebből is látszik, mekkora a liberalizmusra való igény.
