Sok abszurd történetet meséltek a segítő szervezetek munkatársai arról, hogyan kezelik egyes munkahelyeken a zaklatásos ügyeket. Lenne mit bejelenteni, de előfordul, ahhoz fut be a hívás, akivel pont a baj okozója. A metoo botrány a színházi szférát rázta meg igazán, de ott is csak egy évvel az események után jött létre egy, az áldozatokat segítő honlap.
Csaknem másfél évvel a metoo botrány itthoni kirobbanása után rehabilitálják annak egyik főszereplőjét, Marton László rendezőt: jövő februárban mutatják be a kényszerszünet utáni első rendezését a veszprémi Petőfi Színházban. Martonnal a budapesti Rózsavölgyi Szalon is tárgyalt, de ottani rendezésének nem láttuk nyomát. Bukott azonban Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház korábbi vezetője, Havas Henrik tévés műsorvezető és Mikonya György, az ELTE Óvónőképzőjének dékánja is, de szexuális zaklatás miatt kirúgták a katasztrófavédelem egyik megyei vezetőjét is.
A sor itt - legalábbis a nyilvánosságra került eseteket nézve - meg is áll. Igaz, a botrány kirobbanása után fél évig robbanásszerűen megnőtt a NANE és Patent segélyvonalaira érkező hívások száma, a metoo kampány hatására sokan beszéltek a munkahelyi vagy egyéb zaklatásokról, voltak, akik a gyerekként átélt erőszakélményeiket mesélték el - mondja Spronz Júlia jogász, a Patent Egyesület munkatársa.
A 2017-ben létrehozott Metoo Segítőcsoport egyik alapítója, Rajacic Ágnes azt meséli, hozzájuk elsőre bátortalan jelzések érkeznek, többször előfordult az is, hogy utána már nehezen érik el az őket megkeresőket. Sokan nem mernek lépni a zaklató ellen, ehhez ugyanis hatalmas családi, baráti, csoporttámogatás kell. „Segítő közeg nélkül, egyedül nem mer kiállni a sértett, mert fél, hogy elveszíti munkahelyét, vagy egyszerűen szégyelli, ami vele történt.”
Mindkét szakember úgy látja, itthon a munkahelyi közeg jellemzően nem túl támogató, ennek ellenére vannak, akik lépnek. Van, aki a főnökét fenyegette meg azzal, ha még egyszer zaklatja, följelenti – ez hatott -, más az azóta volt munkahelye hr-osztályán jelezte a zaklatást.
Ellehetetlenítés
Rajacic azt mondja, a munkahelyek többségében nincs bejelentővonal, vagy ha van, az az igazgatónál, főnöknél csörög ahelyett, hogy egy pszichológusokból, szakemberekből álló részleg fogadná a hívásokat, akik aztán a hr-nek jelentik az ügyet.
Lenne mit bejelenteni, de vagy ahhoz az emberhez fut be a hívás, akivel baj van, vagy a közvetlen feletteséhez
– idéz a hozzájuk befutott panaszokból.
Spronz Júlia szintén azt tapasztalta, gyakran következmények nélkül maradnak a jelzések.
A zaklatóként megnevezett emberek alatt kezdetben ingott a szék, de a vezetőség végül nem távolította el őket. Úgy lehettek vele, ebből nem lesz forradalom, nincs akkora felháborodás, hogy lépéskényszerbe kerüljenek. Volt, hogy az elkövetőként nevesített meg is tudta erősíteni pozícióját.
Az ügyvéd elmondása szerint egy korábbi, nagy botrányt kavart szexuális zaklatási ügyben érintett nő is azt tapasztalta, jelzésének ugyan lett következménye, jogilag tehát sikert ért el, mégis, később őt hibáztatták, hogy egy népszerű kollégától vált meg "miatta" az intézmény. Végül annyira ellehetetlenült emberileg a munkahelyén, hogy váltania kellett.
Vagyis, hiába van meg technikailag a panasztételi lehetőség, mégsem áldozatbarát a környezet. "Az egészről nem volt normális kommunikáció, sem tudatosságnövelő kampány. Miután senki nem magyarázta el a közösségnek, hogy mi miért történt, a jövőre nézve nem volt hatékony."
A kormányhivatal férfi munkatársának kellett elmesélni a sztorit
Nagyon nehéz elindulni – mondja saját tapasztalat alapján Rajacic. Őt egy céges rendezvény után, egy projektben részt vevő kolléga támadta meg, és az első lépés megtételéhez nem kapott segítséget.
Hirtelen nem tudtam olyan szakemberrel beszélni, aki segít eldönteni, hogy ami történt, az szexuális erőszak volt-e vagy sem. Az összes segélyhívót végighívtam, volt, ahol két hétig nem vette föl senki, mindenhonnan továbbpasszoltak.
Végül, az 5. hívás után kiderült, a kormányablakhoz kell mennie, ahol a gyermekjóléti szolgálat férfi munkatársának mesélhette el a vele történteket. „A rendőrségre végül nem mentem el. Nem tudom, hányan merik megtenni.”
Ő hónapokkal az eset után járta végig ezt az utat, az nem hagyta nyugodni, hogy jelzése ellenére a cég eltussolta az ügyet.
"Kirakták a faliújságra a Patent számát"
Itthon a zaklatási botrány Sárosdi Lilla színésznő kiállásával – és Marton László rendező – megnevezésével robbant ki. Összességében két színház volt igazán érintett, a Víg és az Operett. Előbbiben létrehoztak egy anonim, ingyenesen hívható vonalat, ahol pszichológusok várják a hívásokat munkahelyi vagy személyes témákkal kapcsolatban. A színházzal két körben leveleztünk arról, hívták-e a számot, és ha igen, milyen következménye lett. Februárban azt írták, még nem volt hívás, most viszont kitérő választ adtak.
A munkaadó felé semmilyen adatot, visszajelzést nem adnak ki, ami alapján beazonosítható a hívó kiléte. Csakis a dolgozó külön kérésére, az érintettek nevének megadásával továbbíthatják a program munkatársai az esetet kivizsgálásra a Vígszínház felé.
Az Operettszínházban a Kerényi-botrány kirobbanása után felállt egy bizottság, amely a panaszokat gyűjtötte.
Be is futott néhány, ám ezzel kapcsolatban Lőrinczy György korábbi főigazgató semmilyen részletet nem volt hajlandó elárulni.
Az Operettszínházban kifüggesztették a faliújságra a Patent telefonszámát. Egy darab hívás nem érkezett. Ez így önmagában semmit sem ér. Arról kell meggyőzni az érintetteket, hogy biztonságban vannak, nem éri őket retorzió, jó kezekben lesznek
– mondja Spronz. A szakemberek szerint az Operettben végül nem hoztak létre anonim bejelentővonalat, erről megkérdeztük a színházat is, válaszukkal a cikket frissítjük.
A Színház és Filmművészeti Egyetemen bármilyen panaszt lehet jelezni a HÖK-nek, a rektornak és a kancellárnak is. Az Etikai Bizottság ügyrendjét is pontosította a Szenátus, hogy a panaszok kezelésének rendjét áttekinthetőbbé tegye minden érintett számára – közölte megkeresésünkre az egyetem sajtósa. Szexuális visszaéléssel, zaklatással kapcsolatban hozzájuk a mai napig nem érkezett jelzés.
Színházi szférából jött az általános megoldás
Több színház alakított ki protokollokat – van, ahol a munka még folyamatban van -, de össz-szervezetileg is indult egy munka, még tavaly. Ez elég lassan haladt, a színházi körből létrejött munkacsoport januárban állt föl, a munka javát a Független Előadó-Művészeti Szövetség (FESZ) végezte el, a többi szervezet – mint például a Magyar Színházi Társaság – erre támaszkodik majd. A Színházi Társaság tavaly megkereste a Helsinki Bizottságot, de csak külföldi megoldásokat, példákat kértek tőlük, amin a témán dolgozó munkatárs csodálkozott is.
A FESZ nemrég készült el azzal az információs honlappal, amelyen keresztül a független előadó-művészeti területen dolgozók, valamint a művészeti közoktatási és felsőoktatási intézményekben tanulók és ott dolgozók tehetnek panaszt az őket ért zaklatás, szexuális zaklatás és egyéb, hatalommal való visszaélés miatt. A panaszt egy etikai bizottság vizsgálja ki, az eljárás menetéről részletes szabályokat készítettek. Ha a visszaélés, szexuális zaklatás tényét hitelt érdemlően bizonyítják, akkor „a bizottság meghatározza a panasszal érintett részéről elvárt további magatartást, vagy a vele szemben alkalmazandó szankciót.” Azt már nem részletezik, hogy mi lenne a büntetés.
A többi érintettet a NANE, Patent és egyéb segélyszervezetekhez irányítják -, de általános sablonokat is kidolgoztak, amelyet bármely munkahely alkalmazhat.
A biztonságos munkakörnyezet biztosításának egyik eszköze, hogy van egy menetrend arra, mit kell tenni, ha hatalommal visszaélés vagy szexuális zaklatás miatt egy dolgozó bejelentést tesz
- mondta a FESZ ügyvezető titkára, Rihay-Kovács Zita.
Az, hogy itthon színházi körben csak Sárosdi Lilla állt elő a történetével, nem azt jelenti, hogy nincs több eset, csak azt, hogy az áldozatok nem érzik azt a bizalmat, hogy elmondhatják, ami velük történt.
Bagatellizált ügyek
Bár az itthoni metoo kampány nem rengette meg a világot – és Rajacic szerint a Havas-botránytól bagatellizálták is -, a társadalom hozzáállása elkezdett megváltozni, létrejöttek támogató csoportok, elindult egy tudatosodás.
Ezt visszaigazolja az Index megbízásából készített Závecz Research-kutatás is: a válaszadók harmada az elmúlt egy év híreinek hatására súlyosabb problémának tartja a szexuális zaklatást, mint korábban, 54 százalék pedig már ezt megelőzően is annak tartotta, az ő véleményük nem változott. Csak néhány százalék unta meg annyira a témát, hogy jelentéktelenebbnek lássa a problémát.
Az még sokat elárul, hogy a válaszadók 9 százaléka szerint szabad úgy közelíteni egy nőhöz, hogy az számára kellemetlen legyen, 7 százalék úgy látja, a nőknek el kell fogadniuk, ha a férfiak kicsit erőszakosabban próbálnak közeledni hozzájuk.
