A 2017-ben – az Ab megjegyzése szerint indoklás nélkül – beiktatott pont azt mondja, hogy bizonyos esetekben, például a kivételes nyugdíj megállapítása vagy emelése, illetve egyszeri segély engedélyezése ügyében, ha az érintett a hatóság döntése ellen bírósághoz fordul, csak úgynevezett semmisségi okra hivatkozhat. Ilyen egyebek közt az, ha eljárási hiba történt, ha illetéktelen szerv vagy személy hozta a hivatali határozatot, vagy ha – a közigazgatási rendtartás szavaival élve – annak tartalmát bűncselekmény befolyásolta. Vagyis megtiltották a bíróságnak, hogy a döntés tartalmát vizsgálja.

Márpedig, írta egy ilyen ügyet tárgyaló bíró az Alkotmánybíróságnak, „kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a bíróság érdemben bírálhassa el a közigazgatási határozat törvényességét. Előfordulhat olyan eset ugyanis, hogy a hatóság nem értékelt egy felperes számára kedvező körülményt, vagy a kivételes nyugellátás feltételeit illetően helytelenül foglalt állást.” Továbbá: „a kivételes nyugellátással érintett személyek úgy veszítik el az ellátáshoz való jogosultságukat, hogy érdemi jogorvoslattal nem élhetnek az ezzel kapcsolatos hatósági döntéssel szemben. Az ilyen személyeknek a kivételes nyugellátás jelentheti a jövedelmük, bevételük jelentős, ha nem egyetlen tételét.” És bár itt kivételes juttatásról van szó, ebből nem következik, hogy a hivatalnok teljesen szabadon dönthet, és ezt nem lehet felülbírálni. A hatósági eljárás itt egy fokozatú, tehát a bíróság az egyetlen fórum, amely észreveheti, ha hibás a döntés – kivéve, ha ezt megtiltják neki.        

Az alkotmánybírák egyetértettek ezzel, és kimondták: azzal még nem teljesül a jogorvoslathoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog alkotmányos követelménye, ha formálisan lehetővé teszik a bírósághoz fordulást. Tényleges döntési hatáskört kell adni a bíróságnak. Ezért az Ab az érintett paragrafust megsemmisítette, és megtiltotta alkalmazását a folyamatban lévő eljárásokban.