Sok még a feladat – vetette oda Szakács Árpád egyik leghíresebb jobboldali ellenfelének, Prőhle Gergelynek még augusztusban. A hvg.hu információi szerint a feladatok elvégzésére Szakácsnak már csak nehezített terepen lesz módja. Orbán Viktor ugyanis Kötcsén elmondta: a művészek az alkotással foglalkozzanak, egyébként is rég a Fidesznél van minden forrás és lehetőség. A kultúrharc véres kardját hordókra nincs szükség. A Magyar Időknél a jelek szerint megértették az idők (és a megrendelő) szavát.
Szakács Árpádot ismerem, ő egy igazi mudzsáhid. Egy olyan „szent radikális”, aki minden sorát komolyan gondolja. Az ilyeneket szokták belökni a busz alá Orbánék, ha épp nem lenne érdekükben a Szakács által vívott harc
– mondta egy forrásunk nyáron, a kulturális háború tetőfokán. A Magyar Idők hasábjain azon vitatkozott a kétharmados Fidesz (megmaradt) értelmiségi köre, hogy Prőhle Gergely nem dörgölődzik-e túl sokat baloldali művészekkel, vagy Ókovács Szilveszternek megbocsátható-e, hogy egy gyerekeknek szóló darab mellékszálaként megjelenik a melegekkel szembeni tolerancia? Egyébként is, kinek ad pénzt a Filmalap és az NKA?
Ennek a háborúnak volt könyörtelen harcosa Szakács Árpád, aki egész sorozatot szentelt a témának „Kinek a kulturális diktatúrája” címmel. Információink szerint a tizenharmadik résznél megakadt a lendület, bár a fiókban ott lapul a hírek szerint a sorozat tizennegyedik és tizenötödik darabja (legalább a hvg.hu-ra reagálva akár gyorsan közzé is lehet tenni az egyiket). A szerzőt az újság véleményhasábjain hónapokon keresztül védő és biztató rovatvezető, Orbán János Dénes kérdésünkre azt írta:
a Kinek a kulturális diktatúrája sorozatot rendkívül fontosnak tartom, hiszen sikerült hónapokig a közbeszéd fő témájává tennie a kultúrát. Nagyon remélem, hogy a sorozat folytatódni fog.
Értesüléseinket "naiv és abszurd pletykáknak" minősítette, amelyről a megfogalmazás tanúsága szerint már hallhatott. És Orbán azt sem tudta megígérni, hogy Szakács sorozata biztosan folytatódna a jövőben. Ahogy szabadságáról a hvg.hu-nak írta: "nincs olyan jogviszony, mely alapján nekem mandátumom lenne bármire is utasítani Szakács Árpádot", és "a szólás- és véleményszabadság tisztelete miatt" egyébként sem tenne ilyet. Ami biztos, hogy augusztus 25-e óta hiába várunk újabb leleplezést baloldali sipákolókról és jobboldali szolgalelkűekről.
Hass, alkoss, a többi pénzbe kerül
Ennek az oka forrásaink szerint az, hogy Orbán Viktor lezárta a háborút, amelynek gellert kapott lövései a saját holdudvarában is sebeket okoztak. Lassan ülepedett le a kormányfő tíz nappal ezelőtti kötcsei üzenete a hallgatóságában, de aztán csak feldolgozták a mondanivalót.
Először néhányan félreértették ugyanis szavait, pedig Orbán valójában L. Simon László álláspontjához hasonló véleményt fejtett ki. A volt államtitkár még Tusványoson úgy fogalmazott:
jobbnak, okosabbnak, tehetségesebbnek kell lenni, a párthűség nem pótolja a tehetséget.
Információnk szerint most Orbán is azt üzente a jobboldali művészeknek: alkossatok jobb műveket. A kormányfő azt is hozzáfűzte, hogy pénz, fegyver, paripa mind a Fidesz oldalán áll, nincs mit erőszakosan átrendezni. Szakács ugyanis épp ezt igyekezett cáfolni: szerinte a pénzügyi lehetőségek megmaradtak a "vörösterror" különítményeinél.
A cikksorozat szerzője legutóbb például azt próbálta igazolni, hogy a kereskedelmi és állami rádiók továbbra is előnyben részesítik a balliberális előadókat, miközben a kormánybarát énekeseket elhallgatják. Utóbbira Tóth Verát és Vastag Csabát említette példaként, előbbi ki is kérte, hogy őt bárhova politikai értelemben besorolják. Érdekes módon a magyar zenészek játszottsági listájának élén csak Ákost nem vette észre Szakács Árpád, pedig az énekes maga sorolja be önmagát a polgári oldalra minden erre adódó lehetőségnél. Érthető ugyanakkor, hogy Szakács róla elfeledkezett: nem illet a mondanivalóba.
Kenni vagy nem kenni?
Látja, mennyi elmaradt feladat? – kérdezte Szakács másfél hónapja Prőhle Gergelyre reagálva, és a kánon újrafogalmazását követelte. Ám ő maga is lezáratlan meccseket hagyhat maga után.
Tollhegyre tűzött több „jobboldali elhajlót”, akik jelen állás szerint karrierjük szempontjából túl fogják élni Szakács sorozatát. Például Gulyás Gábor, aki a debreceni MODEM igazgatója volt, majd a budapesti Műcsarnoké, jelenleg pedig a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumot vezeti. Szakács szerint Gulyástól „a kaméleon is különórákat vehetne, jobboldalon a Magyar Demokratától a PestiSrácokig mindenki kritikátlanul népszerűsíti a rendezvényeit, a balliberális térfélen pedig extázisban van a takarító is, ha róla van szó”. A cikkszerző szerint ezzel szemben Gulyás is csak egy migránssimogató.
Szakács kiborult Baán Lászlóra is, amiért volt képe Frida Kahlo-kiállítást rendezni, aki ugyan egy nemzetközi húzónév a kulturális turizmusban, és épp ez lenne a lényege annak a bő 200 milliárd forintos projektnek, amit a Szépművészeti Múzeum igazgatója álmodott meg Orbán Viktorral a Liget Projekt keretében. De a Magyar Idők ítészén nem fog ki holmi nemzetgazdasági (és Orbán-családi) érdek, neki Kahlo ideológiailag vállalhatatlan.
A Nemzeti Kulturális Alap is megfeddést kapott, mivel "kiemelt támogatásban részesíti az egyedi balliberális produkciókat". A szervezet honlapja szerint az elnök Kásler Miklós, emberminiszter, híres balliberális elhajló.
Andy Vajna említése nélkül külön cikket kapott a Nemzeti Filmalap is, pedig ez a szervezet valóban nemzetközi hírnevet hozott az elmúlt időkben a magyar kultúrának. Két Oscar-díj, egy Arany Medve és egy Ezüst Pálma a termés a leghíresebb díjosztókról, amire még Orbán Viktor is „wow” felkiáltással reagált a Facebookon. A Vajna-féle társaság bűne azonos, mint a Petőfi Irodalmi Múzeumé: a magyar kormánnyal kritikus művészek pénzhez juttatása. A filmalap ellen persze azt is felhozták, hogy az elmúlt nyolc évben nem készültek a népkeblet dagadásra késztető történelmi kurzusfilmek. Bezzeg a Hídember!
Sok hűhó, de miért?
Szakács Árpád tehát augusztus 25-e óta nem jelentkezett újabb leleplező írással. Egyetlen szereplésének azóta Bayer Zsolt nyújtott színpadot szeptember 9-én.
De ezt az interjút még az előző nap megtartott kötcsei piknik előtt lebeszélhették, és Bayer hellyel-közzel érintetté vált a kultúrharcban, amikor Bereményi Géza egy megalázó kiszólással tette helyre az ő nevét a háborújában felhasználó Szakácsot.
Szemlátomást egy nagyon hülye ember. Láttam a fényképét
– mondta ugyanis Bereményi, aki nem kárvallottja, hanem haszonélvezője lenne a Magyar Időkből irányított kulturoffenzívának. Mire a lovagkeresztes Bayer azt felelte a Cseh Tamás által énekké varázsolt versek zseniális írójának: „annak ellenére marad élő klasszikus és zseniális író-költő, hogy láttam a fényképét. Egy alkoholista vén f*sznak tűnik rajta.” (Bayer önérzetességének egy komoly gondja van: máskor ő az, aki a legmegalázóbb módon írja le az ellenségnek gondolt személyek külső megjelenését.)
A fejlemények némi feszültséget vihetnek egy csütörtök esti programba. A CÖF-CÖKA invitálja ugyanis vendégeit egy beszélgetésre a Polgárok Házába, amelyen Csizmadia László főcivil (sponsored by MVM) beszélget majd Gajdics Ottóval, a Magyar Idők főszerkesztőjével és a lap legnagyobb hullámot kavart cikksorozatának szerzőjével. A program nem kevesebbet kínál, mint hogy
„csütörtök este látleletet kapunk, a könnyűzene, a kortárs irodalom, a képzőművészet, a film, a humor és a színház ballib által kisajátított világáról. Reményeink szerint a kiegyensúlyozás lehetséges útját is felvázolják meghívott vendégeink”.
Lehet, hogy reményeiket kénytelenek lesznek a realitáshoz igazítani: Orbán Viktor kötcsei iránymutatásához.
