McCain sajnálatos halála óhatatlanul alkalmat ad a visszatekintésre
– vezeti át a halálhírt és a vezércikkét már címlapján a Magyar Idők. És míg a visszatekintés egy halál kapcsán természetes, a kormánypárti lap nem a szenátor életére tekint vissza, hanem a magyar-amerikai kapcsolatokra, amelyek végre újra felívelőben vannak. "Ahogyan a szenátor a régi Amerika képviselője volt egy átalakulóban lévő Washingtonban, úgy kapcsolatainkat is egy új szemlélet, a párbeszédre való nyitottság jellemzi" – értékel a Magyar Idők.
Az kétségtelen, hogy McCain halála minden megszólaló szerint egy stílus végét jelenti. Nem, nem a kioktatás végét és a párbeszéd kezdetét. Ezt csak azok állítják, akikkel korábban az értékeire valamit adó Amerika nem beszélt, vagy csak nagyon fagyosan. Vagyis Kim Dzsong Un, Vlagyimir Putyin, Rodrigo Duterte és Orbán Viktor. McCain halála a lelkiismeretes konzervatív külpolitika végét jelenti, amikor még a politikusok ismerték a világot, és megkülönböztették országuk szövetségeseit a számukra személyes előnyöket ígérő elleneséges rezsimektől.
Hogy a Magyar Idők épp McCain halálát követően ünnepli vezércikkében a magyar-amerikai kapcsolatok javulását, épp azt a sértett és kicsinyes bosszút mutatja, amivel Donald Trump is reagált a szenátor halálra. Ez viszont le is leplezi, milyen viszony javul itt: Orbán és Trump férfibarátsága, nem a magyar-amerikai viszony. A két nép barátsága értékeken nyugodhatna, de azokat McCain képviselte élete utolsó napjáig, tűzön-vízen át.
(Ha pedig a Magyar Idők elhiszi, hogy Washington mostani nyitása Budapest felé őszinte, akkor lesse meg, hogyan alakult Trump és Erdogan románca a nyár elején, és mi maradt belőre a nyár végére.)
