A melegeknek Magyarországon nem tiltott az örökbefogadás, ezt szexuális orientációtól függetlenül meg lehet tenni. Viszont a melegek hiába élnek bejegyzett élettársi kapcsolatban, jogilag mindig csak az egyikük lesz az örökbefogadó. Beszéltünk meleg családapával, aki most külföldön él párjával, Norvégiában nevelik örökbefogadott gyermeküket. Olyan leszbikus anyával, aki volt párjával vállalt gyermeket, ebben egy előttük korábban ismeretlen férfi segített nekik, a fővárosban nevelik gyermeküket. És olyan apával is, aki egy kelet-magyarországi kisvárosban él gyermekével és párjával, ott próbálnak boldogulni.

Rózsa Krisztián a Szivárványcsaládokért Alapítvány egyik vezetője, pszichológus és családterapeuta, négy éve költöztek Oslóba, de amikor Eriket örökbe fogadták, még itthon éltek. Alapítványi vezetőként a saját történetén kívül több esettel is találkozott, de olyannal még nem, hogy valakit meleg volta miatt utasítottak volna el, a pszichológiai alkalmassági vizsgálaton sem adhat okot az elutasításra az, ha valaki meleg.

AFP / Caia

Hat éve fogadták örökbe az akkor kétéves Eriket, de amikor ők a párjával nyolc évvel ezelőtt elhatározták, hogy örökbe fogadnak, egy éven át gondolkodtak rajta, felvállalják-e melegségüket a hivatal előtt. „Fogalmam nem volt, mit csináljak. Nem tudtam, mi lesz a következménye.” Arra jutottak, mivel már előtte is felvállalta magát, így nehéz lett volna letagadni. „Úgy tűnik, a rendszer tudja kezelni azt, ha meleg kérelmezővel találkozik” – mondta, majd hozzátette, neki társadalmi szinten sem voltak negatív tapasztalatai. „Nem ezért szóltak be.”

Maga a rendszer úgy épül fel, hogy megpróbál férfi pároknak kisfiút, női pároknak kislányt „adni”, ők egy kétéves, hallássérült roma kisfiút fogadtak örökbe. Az összes beszélgetőpartnerem egyetértett abban, hogy ez nem egyedi eset, az azonos nemű párok sokkal nagyobb arányban nevelnek idősebb, roma és sérült gyermekeket, mint a heteroszexuális örökbefogadók. „A társadalom sokkal nehezebben emészti meg azt, hogy roma kisfiút nevelsz, mint azt, hogy azonos nemű örökbefogadó vagy.”

Többen is megpróbálták lebeszélni őket az örökbefogadásról, Krisztián szerint a melegek között is sokan vannak, akik azt mondják, a szexuális kisebbséghez tartozók inkább ne neveljenek gyermeket. „Osztják a többségi társadalom előítéleteit” – magyarázta. A célegyenesben, amikor már tudtuk, Erik roma és hallássérült, volt, aki azt mondta nekik, fussanak a másik irányba, de ez fel sem merült bennük.

Jön és segít egy férfi

Peksa Kama a Budapest Pride egyik szervezője, aktivista, ő a korábbi párjával együtt döntött úgy, hogy keresnek egy férfit erre a célra. „Ő segíteni szeretett volna leszbikus pároknak gyermekhez jutni, így ismertük meg.” Ennek a folyamatnak nincsen jogi szabályozása itthon, „egymás közt működik, valakinek ismerős teszi lehetővé, valaki emiatt keres fel férfiakat, megbeszélik és eldöntik.” Kama is megerősítette, hogy akik örökbe fogadnak, nagyobb számban nevelnek roma, idősebb korában örökbefogadott és sérült gyermeket. „Ez azért lehet, mert az LMBTQ emberek az életük során már eleve sokat sérülnek és érzékennyé válnak a társadalmi problémák, a kisebbségek problémái iránt.” Szerinte amikor a szexuális kisebbség tagjai úgy határoznak, örökbe szeretnének fogadni, nincsenek kikötéseik, hogy az a gyerek milyen legyen.”

Az ő gyermeke hat és fél éves, amikor megkérdeztem, kisfiú, kislány, akkor az a válasz érkezett, hogy „majd ő eldönti, milyen nemű lesz, de egyébként kisfiú.” Negatív tapasztalat őket sem érte a gyermeknevelés során, szerinte többek között azért is, mert egy jó fővárosi környéken éltek. De a játszótér azért kemény hely tud lenni, egy olyan mikrokörnyezet, ahol besűrűsödik a valóság. Volt egy anyuka, aki nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a kis D. egyszer egy anyukával, egyszer más anyukával van, amikor pedig rákérdezett, mi a helyzet és megtudta, D.-t leszbikus szülők nevelik, onnantól elfelejtett köszönni.

Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat

A játszótér Krisztiánéknál is olyan hely volt, ahol bármi megtörténhet. Amíg Magyarországon éltek, senki sem mondta ki nyíltan, a szemükbe, mit gondol arról, hogy egy meleg pár gyermeket nevel, de érezni lehetett. Krisztián szerint a játszótér azért különleges hely, mert ott a szülőség a közös identitás, nem a szexuális hovatartozás.

Ha sír, nem hagyod ott

Általános toposz, hogy a legtöbben otthonról hozzuk a szülői mintákat. A legtöbben határozott elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy olyanok szeretnének-e lenni, mint a saját szüleik voltak, vagy épp ellenkezőleg, mindent máshogy csinálnának, mint ahogyan gyerekkorukban volt. Kama azt mondta, neki az a legfontosabb a gyereknevelésben, hogy gyermeke önazonos legyen, felvállalja önmagát és gondolatait is a világ előtt. „Ismerje meg az igényeit, legyen nyitott, ne legyen korlátozva a fantáziája, figyeljen befelé és azt kommunikálja kifelé. Ha pedig elutasítással találkozik, elsősorban ne önmagában keresse a hibákat, ezek a legfontosabbak.”

Saját bevallása szerint Kama türelmes, „lehet, hogy túl türelmes” szülő, nyitottnak és rugalmasnak tartja magát. „Nem az van, hogy a gyerek alkalmazkodjon hozzánk folyamatosan, hiszen egy négyéves nem is tud, nekünk is alkalmazkodni kell hozzá. Rosszul vagyok attól a nevelési módszertől, hogy hagyjuk a gyereket, ha sír, majd abbahagyja.”

Krisztián azt mondta, a gyereknevelésben senki sem tud teljesen elszakadni attól, amit otthon látott. Próbálta tanulni, mi az a gyermeknevelés, de vannak mintái. „Egyszerre hozzuk és küzdünk ellene” – foglalta össze. Néha azon veszi észre magát, hogy kicsúszik belőle egy-egy olyan mondat, amit még gyerekkorában hallott a szüleitől, de nem is tudta, hogy őbenne is ott van. „Ilyenkor megáll körülöttem a levegő és megfogadom, ezt soha többé nem mondom.”

Érdekelt, vannak-e nagy beszélgetések a szivárványcsaládokban, amikor vagy a szülő áll a gyerek elé, vagy fordítva – és felteszi a nagy kérdést, miért van két anyukája vagy apukája. Azonban ilyen nagyjelenetek csak a heteroszexuális képzeletben léteznek. Eriknek és D.-nek is természetes, hogy ilyen családban nő fel. Krisztián azt mondja, gyermekének sokáig fel sem tűnt, hogy ez lehet más, amíg valaki az iskolában meg nem kérdezte tőle, hogy neki két apukája van-e. Erre a gyermek széles mosollyal azt mondta, igen, mire osztálytársnője azt mondta a tanárnőnek, ez igazságtalan, mert neki csak egy. Krisztián azt mondja, Norvégiában sokkal kevésbé téma ez az egész, amihez hozzájárul az is, hogy itt a gyerekek alig hallják otthon a szüleiktől azt, hogy „mocskos buzik. Itt az elfogadás a fő szempont.”

Dupla anyai szeretet

Kama azt mondta, D. már óvodás volt, amikor megkérdezte, hogy-hogy társainak egy apukája és egy anyukája van, neki meg nem. „Elmondtuk neki, hogy Anya és Anya nagyon szeret téged, szerettük volna, hogy te legyél, majd elmeséltük a történetét, hogy kerestünk valakit, aki segített őt létrehozni, hogy mi hárman boldogak lehessünk.” Most megy iskolába, volt már arról szó, leendő társai közül néhányan nem fogják érteni elsőre, neki két anyukája van. „Fontos azonban, hogy ezekről úgy beszéljünk, hogy ne azt érezze, ő valami furcsa űrlény.

AFP / Jörg Sarbach

Mert amúgy ő egy tök átlagos gyerek, persze, a legjobb, legszebb, legokosabb, de nem szabad, hogy másnak érezze magát, mint a többiek. A különbség csak az, hogy ő duplán kapja meg az anyai szeretetet.”

Mindkettejüket megkérdeztem, féltik-e gyermeküket.

Kama:

Féltem is, meg nem is. Ha valaha bántani fogják, az nem azért lesz, mert két anyukája van, hanem azért, mert ezzel nem fog tudni mit kezdeni a környezete.

Krisztián:

Persze, bármikor érhetik támadások. De jól felkészíteni azzal lehet, ha elmondják, ő másabb valamiben, de nem rosszabb. Minden gyerekben van valami, amiben eltér az átlagtól. Ő sok mindenben más. Magyar kisfiú Norvégiában. Örökbefogadott ott, ahol a többség nem, ő hallássérült, a legtöbben nem azok, jelnyelven beszél, a legtöbben nem, azonos neműek a szülei is. Minden ilyen identitását megpróbáljuk pozitív színben vagy semlegesen kezelni, önbizalmat adni neki.

Kama elmondta még, ha majd megtehetik, új párjával szeretnének örökbe fogadni. „Szeretnék segíteni.”

Amikor apa és apa megfogja a kezed

Róbert története teljesen más. (Írásunkban csak ő kérte, hogy álnéven szerepeljen, azt mondta, vidéken így érzi önmagát és gyermekét is biztonságban.) Felesége volt, gyermekük született, de a nő verte Róbertet is, lányukat is – nevezzük őt M.-nek –, majd négy éve, amikor a kislány kétéves volt, egyik napról a másikra eltűnt a nő. Róbert szerelmes lett – egy férfiba és pár éve együtt nevelik M.-et.

„Minden nap egy harc. Nem szeretek vidékizni, de két Magyarország van.” Majd elmesélte, néhány hete a fővárosban voltak az állatkertben, és míg lányuk az állatok látványát élvezte, ők azt, hogy úgy sétálhatnak hármasban, hogy megfogják egymás kezét; ilyet otthon csak a saját udvarukon tudnak megtenni, ha azt szeretnék, ne bántsák kislányukat.

Róbert szerint már az is nehezített pálya volt, amikor melegként megpróbáltak beülni egy kis kocsmába, többször előfordult velük az, hogy nem szolgálták ki őket. „A gyerekkel ez megváltozott, a két véglet között ingázunk. Van, aki a szülőt látja bennünk és támogat, más félti tőlünk a kislányt és már ott tart, őt bántja, neki szól be.”

AFP / Caia

Róbert elmesélt egy történetet is, amikor ketten vitték orvoshoz a kislányt. Női háziorvosuk nem akarta meztelenre vetkőztetni és megvizsgálni a beteg kislányt, amíg párja ki nem ment a rendelőből. „Már kiabált velünk és azt hajtogatta, nem vesz részt ebben a fajtalankodásban. Semmit sem értettünk.” Azt mondta, az ilyen támadások és bántások ellenére megpróbálnak boldogan élni, M.-et is boldognak látják.

Féltem-e? Minden nap minden percében, de inkább csak úgy belül. Ha magabiztosnak látja az apukáit, szerintem ő is az lesz. Egy érző, magabiztos lány, aki képes lesz változtatni ezen a világon és egy jobb hellyé tenni azt.