Seres László
Szerzőnk Seres László

Orbán Viktor kormányzása teljes zsákutca, plusz konkrét nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Vélemény.

"Hajdú Péter sosem rejtette véka alá, hogy konzervatív nézeteket vall. Mint mondja, biztos kezekben érzi a saját és családja jövőjét a mai kormány mellett." (Lokál extra)

"...számunkra az iszlám világból érkezett emberek nem fenyegetést jelentenek, hanem egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket, és nem szégyellünk időnként tanulni sem tőlük." (Orbán Viktor, 2015)

Néhány évvel ezelőtt különös lények szállták meg Magyarországot. Szinte minden fontos poszton átvették az irányítást, és bár itt élnek közöttünk, valójában nem részesei a társadalom szövetének. Leginkább egymással kommunikálnak és üzletelnek, szabályos párhuzamos társadalmat építettek ki a szemünk láttára, külön nyelvet alkottak maguknak, nekünk, többieknek pedig egy teljesen másik, dinamikus és független Magyarország képét vetítik folyamatosan. Hátha elhisszük, hogy abban élünk.

A Fidesz-valóság főként azokra épít, akik különböző okokból kizárólag az M1-ből, a TV2-ből, az ingyenes Lokálból vagy Mészáros Lőrinc megyei lapjaiból tájékozódnak, és hiába vonatkozik rájuk a kutyapárt meglátása, hogy előbb látnak ufót, mint migránst, mégis azt hiszik, hogy itt valami élethalálharc folyik az országban, de főleg azon kívül, és a kormány - némely megbocsátható hibája dacára - hősiesen megszabadítja őket a gonosztól. Bármilyen nyomorban is tengődnek, számukra - az állampárt által merő nagyvonalúságból biztosított közmunkán kívül - az ország magyarként és keresztényként való megmaradása a tét, bármikor láttak is utoljára templomot belülről.

Ők azok, akik komolyan gondolják, hogy vasárnap "a nemzet jövőjéről" döntünk, aznap dől el, hogy "Magyarország bevándorlóország lesz-e", meg hogy ha győzne a globalista Soros-network, akkor "kötelező lenne örülni a bevándorlók áradatának." Az egyébként, hogy a nemzet jövőjéről döntünk, igaz is, csak nem pont úgy, ahogy ezek az urak keretezik.

Legkésőbb ezen a ponton illendő emlékeztetni az ellenzéki pártok és számos ballib értelmiségi stupiditására és vakságára, amelyek és akik éveken át következetesen tagadták és elbagatellizálták, hogy a milliós muszlim bevándorlás Európába igenis komoly kulturális kihívást és gazdasági problémát jelent; a kormányhoz hasonlóan bizony ők is összemosták a menedékkérőket a bevándorlás kérdésével; szarkasztikusan tagadták, hogy Európában vannak no-go zónák, csak mert a Fidesz is ezt állította. Még a minap is szervilis felhördülést váltott ki köreikben, hogy a kormány szembement korunk morális és politikai etalonjávál, az ENSZ-szel.

Ezek a polgártársaink véletlenül sem ártatlanok abban, hogy a Habony-művek ilyennyire központi témává tudta tenni a Magyarországon amúgy alig lézengő menedékesek ügyét. Ma már szerencsére könnyű a dolguk, mert annyi az állami torzítás és fake news migránsügyben, hogy könnyű hárítani azt is, amit pedig nem kéne.

Ha összevetnénk, hogy úgy 2002 óta miben hasonlítanak a választási kampányok, akkor a differenciált gondolkodás hiánya csak egy tényező lenne a sok  közül, első helyre azonban a 16 éve tartó dilemma kerülne: Orbán vagy nem Orbán? Erről szól az életünk jó másfél évtizede. Az ország szekértáborokra osztása, a rákosista velünk-vagy-ellenünk logika térnyerése problémamentesen ágyazott meg az érvek lebutításának, komplex folyamatok faék egyszerűségűvé faragásának, közös ügyek fokozódó kibeszélhetetlenségének. Számos okból kialakult egy egész nemzetrész, amely akaratlanul is része lett a NER-fantáziavilágnak, és amelyik úgy dönt most vasárnap a jövőnkről, hogy akkor sem hinne az ellenérveknek, ha találkozna velük.

Nézem kormányhű ismerőseim Facebook-megosztásait, a szemem elé kerül egy mém: két fotó egymás mellett, baloldalt egy mosolygó Orbán, jobbra tőle egy csak nyaktól lefelé látható "ellenzéki miniszterelnök-jelölt", alatta felirat: "Tessék választani!" A miniszterelnök mellett négy érv szól: "naprakész, komoly tudás, nemzetközi tekintély, kiváló tárgyalóképesség, feltétlen hazaszeretet." Az ellenzéki politikus jellemzőit is négy pontba szedték: "uszítás, irigység, gyűlöletkeltés; hiteltelenség; szánalmas kommunikáció; külföldi érdekek kiszolgálása." Milyen lelki mechanizmusok kellenek ahhoz, hogy valaki az elmúlt nyolc év után ne lássa meg, mennyire a regnáló kormányfőre jellemző valójában az "ellenzéki" négy pont?

A kereszténység védelmének kérdését, egyáltalán a hitelesség kérdését és az idegen érdekek kiszolgálását a kormánypárti média helyében nem firtatnám annyira.

Orbán, ez a naprakész, feltétlen hazaszerető nemzetközi tekintély egy amerikai-magyar milliárdos és harmadik világbeli migránsok ellen hisztériázik évek óta, miközben a letelepedési kötvényekkel meg külön vízummal a nyakunkra hozza a népirtó Aszad pénzemberét, egy szír pénzmosó gengszert, egy Interpol által körözött, al-Kaidát finanszírozó szaúdi mágnást, és több száz ki tudja, milyen hátterű oroszt, kínait meg arabot. Egy korrupt, eltitkolt deal keretében orosz érdekeknek veti alá energiapolitikánkat, bizarr atomalkut köt a militáns, keresztényüldöző iszlám köztársasággal, majd obskurus izraeli titkosszolgálati infókat használ fel hazai NGO-k hiteltelenítésére. Orbán ügyészségét pedig véletlenül sem érdekli, hogy minisztere 800 millió forintot akart átutataltatni egy isten tudja, honnan származó állítólagos gigaörökségből.

Normális dolog ez? Komoly konzervatív és/vagy keresztény emberek komolyan elhihetik, hogy ez az ember Magyarország magyar jellegét, a nemzeti érdekeket, a keresztény erkölcsöt védi? Nem inkább ügyészség és nemzetbiztonsági bizottság által vizsgálandó, két lábon járó nemzetbiztonsági rizikó Magyarország miniszterelnöke? Nem inkább az a mostani választás tétje, hogy leváltható-e a rendszerváltás óta eltelt időszak legkorruptabb Kreml-barát oligarcha-kormányzata? Amely megszüntettte a gazdasági növekedés valódi feltételeit, amely leépíti a maradék szabadságot, joguralmat, és amely semmilyen versenyképes jövőt nem kínál a jövő nemzedékeinek?

Mi meg Sorossal meg a migránsokkal foglalkozunk? Really? Egy ideig még csak rajtunk röhögött Európa és Amerika, most már viszont a konzervatívok is eléggé aggódnak, teljes joggal, teszem hozzá. Igen, vasárnap valóban a nemzet jövőjéről döntünk. Addig még van pár óra, van idő felébredni, szemeket kinyitni, egy kávét benyomni. Vagy kettőt. És aztán elmenni szavazni.

És hogy el ne felejtsem: mindenki vigyen magával még egy embert.

Hirdetés