Az e heti HVG Fókuszában a pénztalicskázás, a Semjén- és Kósa-sztori, illetve az Orbán Viktor által hirdetett elégtétel.
A mélyen vallásos meggyőződésű miniszterelnök-helyettes egy jóllakott napközis elégedettségével triumfál a lelőtt madarak teteme fölött. Mellette pedig a létezéséért is bocsánatot kér testbeszédével a vadászatot pénzelő vállalkozó. Semjén Zsolt és Farkas József közös fotója szinte mindent elmond az Orbán-korszak természetrajzáról.
A főként turisztikai és kiadói vállalkozásaival milliárdos nagyságrendű vagyon felett rendelkező Farkasról – a hotelcégeit már a szocialista kormányzás idején megalapozó üzletemberről – személyes ismerősei is azt mondták a HVG-nek, hogy baloldali meggyőződésű. A kereszténydemokrata pártelnök svédországi vadászatait tehát nem elv- vagy párthűségből finanszírozza. Őt és sorstársait sokkal inkább az motiválja, hogy az állam által uralt gazdasági térben tapasztalataik szerint úgy lehet biztosítani cégeik fennmaradását és növekedését, ha lehetőség szerint jó kapcsolatot ápolnak a kormányhoz közel állókkal. Másrészről viszont a kormánynak még az egyik legpuritánabb tagja, Semjén Zsolt is irritáló módon urizálgat, ráadásul – a keresztényi elveket sutba dobva – az ajándékozás tényét is lehazudja.
A közbeszéd éppen azért nem tud túllépni a Kósa Lajos által aláírt közjegyzői okiratokon, és azért születnek elméletek a kormánypárti pénzmosás lehetőségének alátámasztására, mert abszurditásával együtt is hihetővé vált, hogy megoldást kellett találni az illegális úton keletkezett vagyonok legalizálására. Ezt a gondolkozást támasztják alá a Farkas Józsefhez hasonló vállalkozók tapasztalatai, valamint azok az ügyletek, amelyekben az elmúlt években megmagyarázhatatlanul illantak el százmilliárd forintok.
További részletek a HVG e heti számában.
