Kicsit elsikkadt - igen méltatlanul - Németh Szilárd tegnapi gondolatfutama a házasság eszméjéről, talán azért, mert a házasság hetén a KSH azt a diadaljelentést adta ki, hogy a házasságok száma 2016-hoz képest csökkent 2017-re.
Mindeközben Novák Katalin arról beszélt Csepelen, Magyarországon reneszánszát éli a házasságkötés, a fiatalok bátrabban mernek tervezni, kiszámíthatóbbnak, biztonságosabbnak érzik a jövőjüket. Novák azt is megjegyezte, "több friss felmérés is azt igazolja, hogy a fiatalok házasságban, családban, gyerekekkel képzelik el a jövőjüket", azt már nem tette hozzá, melyik országban tervezik mindezeket a célokat megvalósítani.
Na de, ezután beszélt a házasságok és a kolbászos tepertőkrém apostola, Németh Szilárd is, és rögtön azzal indított, bár a jegyesség,
a házasság alapvetően két emberről szól, a települések közösségi ünneppé is tehetik, ahogy ennek korábban hagyományai voltak.
Novák nyilván arra gondolt tehát, hogy a fiatalok körében azért is éli reneszánszát a házasság, mert arra várnak, hogy a közösség, például Németh Szilárd is bevonódjon az ünnepélyes aktusba.
De Németh nem állt meg ezen a ponton, hozzátette:
"az alaptörvényre utalva emlékeztetett arra, hogy az a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként írja le, és jogilag is ezt tették elfogadottá Magyarországon".
Nix dekadens, elfajzott nyugati Gomorra ugribugri.
De micsoda ütemérzék: mindezt akkor mondja el Németh Szilárd, amikor a Fővárosi Törvényszék úgy döntött, élettársi viszonynak kell elismerni a külföldön kötött (minden bizonnyal közösségi ünnepként is funkcionáló) melegházasságokat. A törvényszék ezzel egy korábbi Igazságügyi Minisztériumi állásfoglalást is lenullázott. A magyar állam ezentúl nem utasíthatja vissza a külföldön kötött melegházasságok hazai elismerését - itthon is közösségi ünnepekké válhatnak tehát, ahogy a kormány óhajtja.
Tehát jogilag épp hogy nem azt tették elfogadottá Magyarországon, amit Németh sugall.
