Magyar Leventéről, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Rétvári Bencéről, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Dömötör Csabáról, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkáráról van szó. A magyarázat egyszerű.

1. Amikor egy államtitkárt kineveznek, a törvény szerint esküt tesz, amelyben ezt mondja és írja alá: „Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom.” Ha kívánja, hozzáteheti, hogy „Isten engem úgy segéljen!”.

2. Az Alaptörvény 7. cikke szerint „Az országgyűlési képviselő interpellációt és kérdést intézhet a Kormányhoz és a Kormány tagjához a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben.”

3. Az országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42.§ szerint „Akihez az Alaptörvény szerint interpelláció vagy kérdés intézhető, köteles az interpellációt vagy kérdést személyesen, kivételesen helyettese útján megválaszolni.”

Ha tehát egy államtitkár megtagadja a választ egy képviselői kérdésre, akkor megszegi az Alaptörvényt és az országgyűlési törvényt, vagyis megszegi azt az esküt, amelyet ezek megtartására tett.

A napokban két LMP-képviselő tapasztalhatott ilyesmit.

Demeter Márta több tárca azeri kapcsolatairól érdeklődött, amire az említett három minisztériumi vezető külön-külön, de azonos szöveggel ezt válaszolta: „Továbbra sem kívánunk egy reménytelen helyzetben lévő politikai párt kétségbeesett lejáratási akciójával foglalkozni.” Ikotity István a múzeumok helyzetéről tett fel kérdéseket, amire Rétvári Bencétől ezt a választ kapta: „Aggodalma akkor tűnne őszintének és hitelesnek, ha Ön és frakciótársai szavazataikkal és támogatták volna a Kormány kulturális nagyberuházásait. Ennek hiányában a témafelvetése legfeljebb Ron Werbertől érdemelheti ki a piros pontot.”

Arra minden kormány idején volt példa, hogy a képviselői kérdésekre adott miniszteri vagy államtitkári válaszok hiányosak vagy pontatlanok voltak, elkenték vagy megkerülték a lényeget. De a válasz nyílt megtagadása új jelenség, a különböző tárcáktól érkezett azonos szöveg pedig összehangolást mutat, amely bizonyára a Rogán-féle kabinetirodától és közvetve talán a titokzatos Habony Árpádtól ered. Köztisztviselőket kényszerítenek – szintén esküjükkel ellentétesen – ilyen primitív pikírtkedések megírására, hiszen az államtitkár csak aláír. A parlament lesajnálása, a jogállam rombolása ezzel újabb szakaszba lépett.