A negyvenes éveiben járó Samira Sinai az első itthon, aki nevelőszülője lett egy menekült gyermeknek. A tizenkét éves afgán fiú négy hónapja él együtt Samirával és lányával, magyar iskolába jár, szeret szépen öltözködni, és szereti az irodalomórákat.
Az Abcúg újságírója egy hetedik kerületi lakásban találkozott a fiúval, épp iskolából ért haza, onnan, ahol bolondulnak érte a lányok. Több nyelven beszél, a magyart csak 7 hónapja tanulja, de mindent megért, amit mondanak neki, ő is szépen beszéli a nyelvet. Kedvenc tantárgya a magyar nyelv és irodalom, most Toldit tanulják, ami nagyon tetszik neki.
Nagyon keveset mond arról, hogy meg van elégedve, de egyre jobban bízik bennem. Kérdezte a minap, hogy: meddig vagy az én nevelőszülőm. Azt mondtam, hogy ameddig te akarod. Már az is jelent valamit, hogy ezt egyáltalán megkérdezte – mondta a lapnak nevelőanyja.
Samira tolmácsként kezdett el dolgozni, rendszeresen járt ki a Keleti pályaudvarra a menekültekhez, később pedig az SOS Gyermekfalvakhoz került mint interkulturális közvetítő. Itt találkozott az afgán fiúval, aki családja unszolására indult útnak Iránból, keressen magának jobb helyet a világban.
Hat-hét hónap alatt ért Magyarországra, mondták neki, ne álljon meg itt, de ő annyira elfáradt, és a pénze is elfogyott, hogy maradt. Szerettek volna nevelőszülőt találni, de nem ment, így került Samirához.
A fiú maga sem tudja, hogy meddig szeretne még itt maradni, de láthatóan jól érzi magát, imád tanulni, és az az álma, hogy egyszer orvos legyen. Úgy látja, hogy a magyar emberek között vannak olyanok is, akik utálják őt, amiért afgán, de akad olyan is, mint Samira, aki nagyon kedves és segítőkész.
