Amikor képet kerestem a Gyűlöletbeszéd monológok november 21-én este 7-től tartott, angol nyelvű előadásának eseményéhez, hamar egyértelművé vált számomra: egy külföldi, CEU-s diák fotója fejezi ki legjobban az előadás lényegét és környezetét.

CEU

Reynolds Hahamovitz összehasonlító történelmet tanul a CEU-n. Fotója az egyetem diákok által szerkesztett és írt lapjában, a CEU Weekly-ben jelent meg, magyar fordításban ezzel a felirattal: „A »Soros-tervről« zajló nemzeti konzultációt reklámozó, kormány által fizetett óriásplakát – ahogy a szegedi zsidó temetőből látszik, Magyarországon.” A fotó mellett olvasható cikk szerzője Noah Buyon, aki a nacionalizmus programban tanul.

A magyar kormány, a magyar holokauszt (beleértve ebbe a roma-magyar holokausztot is) soha meg nem szüntethető árnyékában olyan óriás poszterekkel rakja körbe az országot, amelyekről Noah azt írja, hogy “kedvezőtlen hasonlóságot mutatnak a náci korszak »nevető zsidó« propagandájával.”

Ezek az óriásplakátok elborzasztó példái a gyűlölködő beszédnek, amelynek 2013 óta számtalan formájára ad művészeti választ a Gyűlöletbeszéd monológok című történetmesélő előadás, a föld minden részéről való CEU-s diákok saját szavaival.

A Soros-ellenes plakátot a zsidó sírok felett láttató fotó, maga is a gyűlöletbeszédre adott művészeti válaszként, részévé vált a november 21-ére készülő történeteknek.

Az előadás a CEU-n lesz. Azon az egyetemen, amit a magyar holokauszt túlélő Soros György alapított. Ez az egyetem szinte kezdettől fogva Budapesten működik. A magyar holokauszt áldozatainak emléke is azt követeli, hogy itt is maradjon. Ez olyan igazság, amit nem cáfolhat meg sem fondorlatos gazság, sem át nem lépett árnyékú félelem, sem Közép-Európát és Magyarországot igaztalanul leértékelő téves számítás. Ezt a legalapvetőbb igazságot mindenki más mellett, a magyar kormánynak is tiszteletben kell tartania. És tiszteletben is fogja tartani.

A szerző szólásszabadság-kutató, slammer