"Csak pár történetre számítottunk, teljesen megdöbbentett minket ez az áradat. És még mindig jön. Sokan megkönnyebbülnek, hogy beszélhetnek róla"

– írta Papp Krisztina, az oldal egyik adminisztrátora a hvg.hu megkeresésére. Az egyik legkedveltebb magyar Facebook-csoport, a Pesten Hallottam falát ugyanis elárasztották a szexuális zaklatások történetei. A közel 370 ezres csoport adminisztrátorai október 21-én döntöttek úgy, hogy a Weinstein-ügy hatására újabb lendületet kapott, évtizedes #metoo kampányt kiterjesztik az oldalra is. Az ötlet lényege az volt, hogy aki akarja, elmondhatja a történetét, és az adminok anonimizálva kiteszik – lássa mindenki. (Az adminisztrátorok nem járultak hozzá, hogy az esetleírásokból részleteket tegyünk közzé a cikkben, mivel erre az áldozatok, még anonimizált módon sem adták a hozzájárulásukat – a szerk.)

A csoport egyik adminja, Papp Krisztina úgy emlékszik, eleinte csak pár történet érkezett, aztán már több tucat. Csengeri Róbert annyit fűz hozzá "Megdöbbentő, és szomorú, hogy egyre több ilyen történetet kapunk, viszont annak tudunk egyedül örülni, hogy bátorságot kaptak arra, hogy ezt megosszák a világgal. Szembesítjük az embereket azzal, hogy ezt a témát sosem szabadna félvállról vennünk, hiába most kapta fel megint a média, ez sajnos állandó probléma, ami ellen közösen kell tennünk!”

A történetek változatosak – a közös minden sztoriban a sokk: a megszólalók életre szóló sebeket szereztek, megalázottnak érzik magukat, nem mertek beszélni az esetekről senkinek. Az is gyakori, hogy a környezetük nem hitt nekik, és hazugnak vagy pszichésen zavartnak ítélte őket. Csengeri azt írja, volt, aki csak nekik küldte el a történetét, mert közzétéve akárhogy is, de beazonosítható lehetne, viszont szeretné kiírni magából.

A Pesten Hallottam sok tag számára egy alapvetően könnyed hangvételű csoport, a csoportleírás szerint: „Kiszólások, beszólások, elszólások, megszólások, aranyköpések, párbeszédek utcán, villamoson, metrón, kocsmában, közértben, idézetek minden összefüggésben és anélkül közölhetőek itt.” De felvállal fajsúlyosabb személyes történeteket is, emlékeztek már meg itt holokausztról, a Don-kanyar és egyéb családi vonatkozású történetek is előkerültek anonimizálva az adminisztrátorok buzdítására.

A #metoo történetek érezhetően az olvasókban is nyomokat hagytak – van, aki már unja őket, érezhetően zavarja, hogy nem a 30 másodpercig érdekes könnyed sztorikat látja, hanem súlyos, megviselő életeseményeket. Van, aki a neveket hiányolja, van, aki a férfi elkövetők és áldozatok megszólalását, és van, aki a segítségnyújtáshoz szeretne több közös információt. Gazdag Péter admin azt mondja, "most azon dolgozunk, hogy minél több férfit is megszólaltassunk".

Vannak, akik kételkednek, balhéznak, őket az adminok moderálják, de a csoporttagok is jelentik, ha valaki elfogadhatatlant kommentel egy poszt alá. "Szabadidőben, ingyen csináljuk ezt, és erőnkön felül, mindegyikünk igyekszik alaposan követni az eseményeket és törölni a bántó hozzászólásokat, tiltani azokat, akik viccet, gúnyt űznek a történetekből, mert ez nem csak az áldozatot sérti, hanem minden jóérzésű embert. Szeretjük a viccet, de ezzel a témával nem szabad viccelődni, és pont ez a mozgalom célja, hogy alapvető társadalmi probléma az, hogy az ilyen zaklatásokat, erőszaktevéseket viccel próbáljuk elütni, holott súlyos probléma, kollektív, társadalmi felelősségünk", írja Csengeri, Gazdag hozzáteszi:

"A legmegdöbbentőbb történet valószínűleg az, amit a csoportban majd a legtöbbet gúnyolnak és a legkevésbé hisznek el."

Olyan még nem volt, hogy a történet mellé segítségkérés is érkezett volna, "viszont sok az olyan, ahol kiemelik: volt bátorságuk segítséget kérni, mégis a rendőrség, és a magyar jogrendszer egyszerűen cserben hagyta, nem született ítélet, vagy nem olyan, ami a tetteivel azonos súlyú lenne", írja Csengeri. "Félelmetes, hogy azon kevés áldozat, akik mertek segítséget kérni, legtöbbször süket fülekre találnak, sőt még a saját rendőreink, bíróságaink sem tudnak/akarnak fellépni hatékonyan. Változás kell, sürgősen."