Leköpték, megrugdosták egy fórum, vitaest után Cserdi polgármesterét, állítja a Hír Tv Privátszféra című műsorának Facebook-posztja. Semmi ilyen nem történt, mondják az Indexnek a szervezők. Bogdán László, a legendás polgármester hallgat, nem veszi fel a telefont a hvg.hu-nak sem.

A műsorból származó részletből egy dolog derül ki: Bogdán László nem szokványos ember.

Kunyhóban nőtt fel, első cipőjét pedig 13 évesen kapta Bogdán László, a “köcsögmentesítő” polgármester, aki most éppen más magyar településről elüldözött menekült gyerekeket üdültetne a falujában – egyetértésben a lakosokkal. A Hír Tv Privátszféra (adás: péntek 21 óra) című műsorában az ország leghíresebb cigány polgármestere megmutatja hatalmas ruhatárát is, amelynek jó részét turkálókból, alkudozás után vásárolta össze.

Bogdán László 2014-ben a HVG Portré rovatának "vendége" volt. Az alábbiakban ezt a beszélgetést is elolvashatja:

„Nehezen nyílok meg a magándolgaimban, mert az ügy a fontos, amit képviselek. Meg hát ki vagyok én? Félanalfabéta cigány gyerek, aki próbál a világban ellavírozni” – relativizálja saját képességeit a cigány többségű Cserdi dolgainak rendbetételével, a bűnözést visszaszorító „köcsögmentesítő” programjával, a lakosság munkára fogásával mintafaluvá varázsolt, Baranya megyei település polgármestere.

Szegényes környezetben nőtt fel az egykor svábok, ma 70 százalékban cigányok lakta Cserdiben.  Meghatározó gyerekkori élménye a szüntelen éhezés. Anyja takarítónő, apja bányász volt. Rá is ez a sors várt: az általános iskola után rövid ideig építőipari szakmunkásképzőbe járt. A megszűnőben lévő Mecseki Szénbányánál már nem kapott munkát; építkezéseken dolgozott, gyárudvart sepert, majd monitorokat pakolt az Elcoteq pécsi egységénél. 19 évi ottléte alatt a középvezetői szintig küzdötte fel magát. Amikor lopással gyanúsították, otthagyta a céget. 2002-ben faluja önkormányzati képviselője lett. „Ha mondtam valamit, megkaptam a  magyaroktól, hogy ne csak kritizáljak. Igazuk volt, mert alternatívát kell mutatni.” 2006-ra összeállt polgármesteri programja 78,4 százalékos támogatást kapott. 2010-es újraválasztása óta főállásban vezeti a települést. A dologtalanokat munkára fogta; a helyi gazdaságban megtermelt javakból városi szegényeket is támogatnak. A település határában a romák életét bemutató skanzen épül. A falu normális kerékvágásba kerülését jelzi, hogy „már kezdenek visszatelepülni a magyarok”.

A polgármester a képzőművészet szerelmese, amit a falu főterére maga tervezte cigányholokauszt-emlékmű és a cigány–magyar együttélést jelképező fahíd is jelez.

 – Cserdiben megszűntek a bűncselekmények, a falu lakói dolgoznak, a település megszépült. Hogy kezdődött a sikertörténet?

– Először is leszereltük a rácsokat a polgármesteri hivatalról, és virágokat telepítettünk. Mondták, hogy úgysem fog megmaradni – nem így lett. Kinyitottuk a házat: ide bárki bejöhet, ha kölcsönre van szüksége vagy beszélgetni szeretne. Egyszerűnek kell lenni az emberekkel! Egyszerűnek, de keménynek. Aki például elkésik a munkából, azzal felolvastatok a Micimackóból egy oldalt a többiek előtt.

– Országos hírnevet a cigány fiatalokat a börtönök világával megismertető „köcsögmentesítő” programja hozott. Honnan törnek elő az ilyen ötletek?

– Törekszem eredeti dolgokat kitalálni, senkit sem másolni, mert amit ők tudnak, azt úgyis ők tudják jobban. A börtönlátogatásra egy csapat fekete cigány gyerekkel mentem be. Falfehéren jöttek ki, miután megmutattam nekik, milyen világ várna ott rájuk. Az én gyerekkoromban még az volt a menő, aki megjárta a sittet.

– Mikor jutott arra az elhatározásra, hogy nem akar olyan életet, mint az elődei?

– Én soha nem néztem le senkit. Különben is nagyon jó szüleim vannak: nem tiltottak semmitől. Nem költői túlzás, de már 8-10 évesen rájöttem, hogy a cigányság nagy problémája nem a bőrszínünkben rejlik, hanem abban, ahogy viselkedünk. Nem voltam okos gyerek – különben ma diplomáim lennének –, a kőkemény nincstelenség határozta meg, hogy mást, többet akartam, mint a sorstársaim.

– Még ma, sikeres polgármesterként is megbélyegzettnek érzi magát?

– Továbbra sem változott, hogy amikor messziről meglát valaki, akkor embernek lát, de ha közel ér, akkor már csak cigánynak. Miközben józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy egy nap majd arra ébred az ország, hogy eltűnt az összes cigány, sokan mégis valami ilyesmire várnak. A cserdi cigányokat sokan egzotikus állatnak nézik. Miért is? Mert meg tudunk szólalni és dolgozunk? Én csak azt próbálom az emberekbe plántálni, hogy itt kell boldogulnunk. Itt, és nem a magyarok rovására, nem a markunkat tartva.

– Afféle mintacigánnyá vált. Innentől már csak kis lépés a politika használta „díszcigányság”. Akár ön lehetne az új Farkas Flórián?

– Én, aki azt mondom, hogy föl kellene számolni a cigány önkormányzatokat? Húsz év alatt elköltöttek vagy 15-20 milliárdot, és hol az eredménye? Ha én cigányul akarok énekelni, zenélni, akkor ehhez nem kell a kormánytól meg Brüsszeltől támogatás. Engem nem érdekelnek holmi „farkasflóriánok”. Rossz tematikát választanak, akik azt hiszik, hogy belőlem díszcigányt lehet formálni. Engem most olyan konkrétumok foglalkoztatnak, hogy létrehozom a Köcsögmentesítő Kft.-t, és tanácsadással, csapatépítéssel megpróbálom tompítani a cigány kisebbség és a magyar polgármesterek közti karambolokat. Mert egy település gondjait az ott élőknek együtt kell megoldaniuk. Minden más csak duma.

– Olykor életmódtanácsokat is ad, például hogy hány gyereket vállaljon egy család...

– Bátran beszélek a rázós dolgokról is, mert meg vagyok győződve arról, hogy a cigánykérdés nem szenzitív probléma. Itt nagyon nyíltnak kell lenni. Kiborít ez a „pol. korrekt” romázás. Le kell szállni a földre, és megmondani, hogy kivel mi a probléma! Én is szégyellem, hogy csak ennyi iskolám van, de legalább próbálok megváltozni! Az igényességet kell az emberekbe belenevelni, az hozza magával a többit. De ha korrektségből nem merek szólni, hogy „te, öreg, lóg a fika az orrodból”, sosem tanulja meg, hogy figyeljen magára.

– És az ilyen beszólásokat elfogadják öntől? Szentírás, amit polgármesterként mond?

– A magyaroknak biztos tetszik, hogy kemény vagyok a cigányokkal, utóbbiaknak tán kevésbé. Én nem játszom a polgármesterséget. Nem is tudom, hogy mi a fene az a polgármesterség. A szót tudom értelmezni, de igazándiból nem értem. Én csak segíteni próbálok. Most például tíz hízót osztunk szét azok közt, akik vállalták a felnevelésüket.

– Van már olyan tekintélye, mint egy vajdának?

– Nagyon remélem, hogy nem vagyok vajda. Nem kiáltom ki magam ilyen címzetes ökörnek. A vajdáktól féltek a cigányok; remélem, hogy tőlem nem. Tudják, hogy velem meg lehet egyezni. De ha egymás tenyerébe csaptunk, akkor azt be is kell tartani.

– Önmagával szemben is kemény?

– Most épp komoly fogyókúrán vagyok túl. Pár éve még 130 kilós pali voltam, aztán teljesen átálltam a vegetáriánus étrendre; ma már M-es ruhákat viselek. Egyébként az őseink is zöldeken éltek, amíg ki nem találták, hogy egyszerűbb önöktől tyúkot lopni.

– Hogy viseli a támadásokat, például amikor a Kurucinfón kiszerkesztették?

– Minden ügynek vannak szkeptikusai. Őket úgysem lehet meggyőzni. Könnyen elhihettem volna magamról, hogy vagyok valaki, amikor a köcsögmentesítéstől volt hangos a média. Mostanság is e-mailek százaival keresnek polgármesterek, politikusok. Mindig egyénileg válaszolok, nem Ctrl + C-vel. Sokszor hívnak előadni, egyetemekre is. De itt élek Cserdiben, és nem készülök továbbállni. A falu kitűnő közeg a közvetlen visszajelzésekre, és hogy az ember ne veszítse el az önkritikáját.