A jogi vitának vége – mondja határozottan Alexander Thiele, a göttingeni egyetem oktatója a Magyarország által indított kvótaperről, és tételesen cáfolja az Orbán-kormány érveit. Az államjog szakértője szerdán azzal tűnt fel a német sajtóban, hogy az európai jogrendszert fenyegető Csernobil-szintű katasztrófának nevezte, ha Budapest megtagadja az Európai Bíróság döntésének végrehajtását. A hvg.hu a jogászt a lehetséges következményekről és a kerítésért küldött magyar számláról is megkérdezte.
hvg.hu: El tudta már olvasni a kvótaperben hozott ítélet indoklását?
Alexander Thiele: Igen.
hvg.hu: Hogy érezte, a jogi vagy a politikai érvelés dominál benne?
A. T.: A döntés lényegi része tisztán jogi érvelés, amelyet szakmailag jól követhetően és alaposan megindokoltak a bírák. A szöveg egyes pontjai ugyan értelmezhetőek politikai szempontból is, de ezek a döntésben nem játszottak szerepet.
hvg.hu: Azt sem tartja politikai állásfoglalásnak a bírók részéről, hogy a 2015-ös kvótadöntés szerintük a menekülthelyzet enyhítésére alkalmas eszköz lett volna? Mindenki látja, hogy ez nem igaz.
A. T.: A megütközést értem, de tudni kell, hogy a bíróságot arra kötelezi az eljárásjog, hogy egy döntés alkalmasságát abból a perspektívából állapítsa meg, amelyben az megszületett. Vagyis a 2015 szeptemberében a Tanács számára rendelkezésre álló információk alapján észszerű volt-e a döntés. Vitán felül áll, hogy akkor az volt. Hogy csődöt mondott a kezdeményezés, nem tárgya a pernek.
Magyarország részéről pedig kifejezetten cinikus azzal érvelni, hogy a döntés a gyakorlatban nem működött, mikor épp ez volt az egyik állam, amely szabotálta azt.
hvg.hu: A magyar kormány több oldalról is támadta a kötelező kvótát előíró uniós döntést. Ezek alaptalanok voltak?
A. T.: Ezt nem mondanám. A kereset megfogalmazói jogi érveléssel álltak elő, és főleg az eljárásjogi kérdésekben valós dilemmákat is vetettek fel. A magyar kormány beadványát ezért nem nevezném döntően politikai lépésnek. Volt helye a jogi vitának, de az Európai Unió Bírósága végeredményben teljes joggal utasította el a keresetet.
hvg.hu: A magyar kormány részéről a döntést kritizálva elhangzott, hogy a szolidaritásról szó sincsen az alapszerződésben.
A. T.: Ez szigorúan véve igaz. Szerepel benne viszont, hogy az unió egy értékközösség: demokráciára, jogállamiságra, alapjogokra épül. A tagállamok közötti szoros viszony pedig kölcsönös előzékenységen alapul. Ezeket az alapvetéseket mindenki elfogadja, legfeljebb arról lehet vitázni, hogy ezt a tényt összefoglalóan szolidaritásnak nevezzük-e, vagy sem. Azt azonban szögezzük le, hogy a menekültek szétosztásának az alapja nem egy általános szolidaritási elv volt, és a bíróság sem valami ilyesmire hivatkozik, hanem konkrétan az alapszerződés 78-as cikkéből következő jogi lehetőségekre. Ez tisztázza ugyanis, menekültválság esetén mit tehet a bizottság.
hvg.hu: A szolidaritásba nem tartozna bele, hogy a tagállamok vállalják a magyar határkerítés költségeinek egy részét?
A. T.: A menekültelosztással szemben ezen a téren nincs olyan konkrét előírása az alapszerződésnek, amely a tagállamok közötti szolidaritást kötelezővé tenné. Azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy a vitatott határkerítéssel a magyar kormány a válság enyhítéséhez valamelyest hozzájárult. Így Budapestnek részint igaza van, amikor ehhez segítséget kér az uniótól. A magyar kormány viszont csak akkor utaljon az uniós jogra, ha azt magára nézve is kötelezőként ismeri el.
hvg.hu: Vissza az eljárásjogi kérdésekre. A magyar kormány továbbra is ezekről beszél, és ezek alapján azt állítja, hogy a bírák az Európai Unió jogi alapjait rúgták fel a döntéssel.
A. T.: Ez az érvelés hibás. Az alapszerződés engedélyezi a menekültelosztási kvótához hasonló lépéseket.
Nem látom át, hogyan rúghatná fel az unió alapjait épp egy olyan ítélet, amely az alapszerződésben leírtakra hivatkozik.
Az sem kimutatható, hogy a bíróság bármilyen formában összejátszott volna a bizottsággal vagy a tanáccsal. Az európai jogállamiság jól vizsgázott. Magyarország perre ment egy határozat ellen, ami szíve joga. A bíróság pedig meghozta döntését. Az, hogy végül nem a magyar kormánynak adtak igazat, nem jelenti, hogy nem működne a jogvédelem.
hvg.hu: A jogi küzdelemnek nincs vége, mondja a magyar kormány.
A. T.: Nem tudom, mit tudnának lépni. Meg is lepett a budapesti bejelentés. Az Európai Bíróságon nincs fellebbezésnek helye. És az Európai Emberjogi Bíróságra sem lehet vinni az ügyet, mert itt nem emberi jogi, hanem illetékességi vitáról van szó.
hvg.hu: Budapesten azt mondják, a jogi harc a kvótaügyben futó kötelezettségszegési eljárásban folytatódik.
A. T.: Nem. Ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom. A jogi vitának vége. Az Európai Bíróság végleges döntést hozott, ez pedig az, hogy a tanácsnak joga volt a menekültelosztást előírni. Magyarországot a határozat kötelezi annak ellenére is, hogy meghozatalakor ellene szavazott.
Kész, pont, vége.
A kötelezettségszegési eljárás nem olyan eszköz, amelynek segítségével a jogi kérdést újra lehetne tárgyalni. Az azért folyik, mert Magyarország a döntés végrehajtásának megtagadásával már eddig is megszegte szerződésből fakadó kötelezettségét.
hvg.hu: Trócsányi László igazságügyi miniszter szerdán hosszan sorolta az eljárásjogi kérdéseket, ezek nem kerülnek újra elő az eljárás során?
A. T.: Nem. És a szerdai bírósági döntéssel most már egyértelmű, hogy Magyarország egy jogilag kifogástalan kötelességnek nem tesz eleget. Erről már nem lesz semmilyen jogi vita. Legfeljebb politikai üzengetés.
hvg.hu: A magyar kormány szerint az Európai Tanács kvótadöntése a hónap végén amúgy is lejár. Miért alkalmazná hát?
A. T.: Ez a kérdés nem teljesen egyértelmű. Van egy olyan értelmezés, amelyet Magyarország természetesen magáévá tett, hogy az intézkedés ebben a hónapban le is jár. A másik szerint a határidő nem az államokra, hanem a menekültekre vonatkozik: azt vehetik át más tagállamok Görögországból vagy Olaszországból, aki még október előtt megérkezik.
hvg.hu: Ezt a kérdést a bíróság nem döntötte el?
A. T.: Nem. Az ilyen konkrét kérdésekkel nem foglalkozott.
Ha már szóba került, ez egy olyan jogi lehetőség, ami Magyarország előtt nyitva áll.
Az Európai Bíróságtól egy második perben kérheti a döntés hatályának tisztázását. De a szerdai ítélet azt is lehetővé teszi, hogy az Európai Tanács egy újabb menekültkontingens elosztásáról hozzon döntést, bár ennek politikai realitását jelenleg nem is látom.
hvg.hu: Hogyan tudja az Európai Bíróság érvényre juttatni döntését?
A. T.: Sehogyan. De ez nem valami egyedi helyzet. Sem az Európai Bíróságnak, sem a Föld bármely más ítélőszékének nincs lehetősége a döntését végrehajtani. Ez a hatalmi ágak szétválasztásából adódik. A bíróságoknak meg kell bízniuk abban, hogy az ítéleteiknek a felek megfelelnek.
hvg.hu: A magyar kormánynak önként be kell fogadnia a menekülteket?
A. T.: Természetesen. És ha az Európai Bizottság a bíróság ítéletére hivatkozva erre felszólítja, akkor a magyar kormánynak kötelessége ennek megfelelnie. Ha ezt mégsem tenné meg, akkor a jognak nagyon kevés lehetősége van, hogy egy szuverén államot, mint Magyarországot, erre kényszerítsen. De épp ez az eszme, amit a jog uralmának nevezünk: önként vetjük magunkat alá neki. Amilyen durván hangzik, annyira igaz, hogy az uniós tagságra sem kötelezi senki Magyarországot. Ki lehet lépni, ahogy azt a Brexit mutatja. De ha az ember csatlakozik, akkor önkéntesen elkötelezi magát bizonyos szabályok mellett. Így tesz éppen Szlovákia. Saját bejelentése szerint fogcsikorgatva megfelel a döntésnek. Ez az, ahogyan jogállamok viselkednek. Önként és nem erőszakra.
hvg.hu: Mit jelent Magyarország és az Európai Unió számára, ha a budapesti kormány valóban megtagadja az ítélet végrehajtását?
A. T.:
A lépés közvetlen támadás lenne az uniós jogállami keretek ellen. A közösség alapjait kérdőjeleznék meg vele.
Nem lehet a bírósági ítéletek közül válogatni az alapján, melyik tetszik nekünk. Hogy valamelyik fél nem ért egyet a döntéssel, az a bírósági eljárások természetéből fakad. Épp arra vannak, hogy vitákat döntsenek el, így természetesen valaki elégedetlen lesz. Ez most Magyarország. Ettől még neki is el kell fogadnia azt, és az ítéletnek meg kell felelnie.
hvg.hu: A magyar külügyminiszter azt mondja, hogy az unió álszent, mert Magyarország ellen eljár, de azzal szemben nem lép fel, aki a kvótát papíron vállalva összesen 16 személyt fogadott csak be.
A. T.: Nem árt emlékezni arra, hogy a bíróság azért foglalkozott az üggyel, mert Magyarország maga perelt. Az Orbán-kormány által hozott döntés miatt szólnak most Magyarországról a hírek. Hogy más tagállamokkal szemben is el kéne járni, az más lapra tartozik. De ezt a helyzetet álszentnek nevezni teljesen elhibázott. Engem nagyon zavar ez az ellenséges szóhasználat. A menekültválságban kommunikálni kéne, nem egymást megbélyegezni.
A stílust pedig illetlennek tartom, amit maga Orbán Viktor általánosságban is alkalmaz az Európai Unióval szemben. Ez olyan kommunikációs eszkalációhoz vezet mindkét oldalon, ami egyszerűen tarthatatlan.
hvg.hu: Előfordult már, hogy egy ország nem felelt meg az Európai Bíróság ítéletének?
A. T.: Olyan volt, hogy egy állam részleteiben nem megfelelően alkalmazta a bírák döntését, és ezt egy kötelezettségszegési eljárásban tisztázták a felek. Hogy egy tagállam eleve ne ismerjen el egy ítéletet, az viszont egyedülálló. Pláne, hogy közben álszentnek és politikai motiváltnak bélyegezi meg a bíróságot. Ez új minőség. Ha Magyarország valóban megtagadja a döntés végrehajtását, az gigantikus botrány lenne.
hvg.hu: Mit tehet az EU, ha Magyarország nem enged a bírósági döntés után sem?
A. T.: Kevés eszköze van az uniónak egy olyan tagjával szemben, amely megtagadja az európai értékközösséget. Egyrészt adódik a pénzbeli büntetés, ami Orbán Viktort is érzékenyen érintené. Másrészt az alapszerződés 7. cikke lehetővé tenné a szavazati jog megvonását az unió ellen vétkezőktől. Én azonban kétlem, hogy volna-e értelme kényszert alkalmazni azokkal szemben, akik megtagadják a közös értékek önkéntes betartását. A kényszer csak még nagyobb ellenálláshoz vezet. Magyarországot be kell vonni egy olyan párbeszédbe, amely során a budapesti kormány és az unió egyenrangú felekként, kölcsönös tisztelettel rendezik a problémát. A helyzet azért olyan nehéz, mert az EU viszont azt sem teheti meg, hogy félrenéz, és tétlenül tűri, ahogy egy tagállam fittyet hány a jogállami keretekre.
A bizottság dilemmája, hogy úgy kell cselekednie, hogy könnyen előfordulhat: lépésével csak tovább rontja a helyzetet.
