„A nyilvánosság az igazságszolgáltatás felett álló társadalmi kontroll, sőt eszköz a bíróságba vetett hit megőrzésére”

– mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága, s idézte ezt Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke egy konferencián. Mondván, a nyilvánosság garancia, mert bizonyítja, hogy az ítélkezés nem zárt ajtók mögött történt, és ami ott elhangzik az ellenőrizhető. Azóta kiderült, hogy mit is ért az OBH elnöke a garancia alatt: a totális központosítást.

A jövőben ugyanis Handó Tünde, OBH elnöke írja majd elő, hogy ki és mit mondhat a sajtónak a bíróságok munkájáról – a HVG információja szerint ezt tartalmazza a bíróságok legújabb sajtószabályzatának tervezete. Eszerint az egyes bíróságokkal kapcsolatos, sajtóérdeklődésre számot tartó ügyekben – szükség esetén – a tájékoztatást és annak módját az OBH elnöke kötelezően előírhatja.

„Az OBH elnöke által külön, esetileg meghatározott, országos jelentőségű témákban a bíróság csak az OBH elnökének előzetes jóváhagyásával adhat tájékoztatást”

– áll a tervezetben, amely „igazgatási intézkedést” is kilátásba helyez az engedély nélküli sajtónyilatkozat esetén. Az új szabályzat előírná azt is, hogy a fokozott sajtóérdeklődésre számot tartó ügyekben az ügy bíróságra érkezésétől számított 8 munkanapon belül kommunikációs tervet kell majd készíteni, amit az OBH-nak is meg kell küldeni, a terv végrehajtásáról pedig nyilvántartást is kell vezetni. Az új szabályzat alapján a bírósági tájékoztatás elsődleges fóruma a jövőben az OBH honlapja.

MTI / Illyés Tibor

Már az is baj, ha az OBH lát át mindent?

Vagyis azt lehet a jövőben megtudni a bíróságokról, amit az OBH jónak tart. És ez szerintük így is van jól. „Azzal, hogy külön, esetileg meghatározott, országos jelentőségű témákban előzetes jóváhagyásra van szükség a tájékoztatáshoz, csak az előző évek kialakult gyakorlatát szabályozzuk” – válaszolták a bírósági hivatalban a központosítás indokát firtató kérdésünkre. Hozzátéve, „például, amikor egy sajtóorgánum az Alkotmánybíróság egyik határozata nyomán megtett igazgatási intézkedésekről kért tájékoztatást különböző törvényszékektől, a megkeresést az OBH központilag válaszolta meg. Ennek oka, hogy az ilyen, vagy ehhez hasonló témákban az adatokkal, információkkal teljes körűen az OBH rendelkezik” – szól az OBH magyarázta.

Hivatalosan amúgy sikersztori is lehetne a bírósági tájékoztatás. „2012 óta óriási fejlődés történt a bírósági kommunikációban. Megújult a bíróságok központi weboldala, és egy központi belső oldal is létesült. Emellett ma már minden bíróság rendelkezik önálló honlappal. Megalakult a Sajtószóvivői hálózat. A törvényszékeken, ítélőtáblákon sajtószóvivők és sajtótitkárok végzik a kommunikációval kapcsolatos feladatokat, többen közülük kommunikációs szakemberek. A bíróságok egyre több kommunikációs csatornát használnak arra, hogy üzeneteiket eljuttassák a sajtó és a közvélemény számára. Nemcsak a honlapokon, hanem például a sajtó munkatársainak szervezett eseményeken ítélkezési és igazgatási kérdésekről is számot adnak” – hirdetik.

Az élet azonban jelentősen árnyalja a képet: ha ugyanis egy érdeklődő valamilyen okból lemarad egy bírósági ítélet nyilvános kihirdetéséről – például mert azzal egyidőben egy másik ítélethirdetésen ült – nincs esélye, hogy egyhamar hozzájusson a döntéshez és annak indokláshoz. Nincs olyan szóvivő sem, aki vállalná egy politikailag kényes ügyben született döntés megmagyarázását, ahogy az például Tátrai Miklós volt MNV-vezér Sukoró-ügyében is hiányzott.

Inkább a tilalom alól kellene felszabadítani a bírákat

A közelmúltban pedig a Dózsa György úti gázoló, M. Richárd „szabadlábon” hagyását lehetett volna megindokolnia egy bírónak úgy, hogy az az átlagemberek számára is érhető legyen, így talán a házi őrizet elrendelését is kisebb botrány övezte volna. A magyarázatra például a legjobb nyilván az az ember lenne, aki a döntést hozta. Ám a hatályos jogszabályok alapján bíró nem beszélhet az általa tárgyalt ügyről még akkor sem, ha az már jogerősen lezárult.

MTI / Mohai Balázs

Miközben elvben azzal a bíróságok is tisztában vannak, hogy mennyire fontos, hogy a közérdeklődésre számot tartó ügyekben a bíróságok közérthető módon adjanak tájékoztatást az eljárás és a döntés lényegéről, következményeiről. Ha ugyanis az emberek értik, mi miért történik a tárgyalótermekben, az jelentősen hozzájárulhat a bíróságok iránti közbizalom erősödéséhez. „A hiteles tájékoztatásnak tehát a szakszerűség, pontosság mellett egyszerűnek, világosnak és érthetőnek is kell lennie” – hirdeti saját honlapján az OBH, amely amúgy a sajtószóvivők, sajtótitkárok rendszeres képzésével és belső szabályzatokkal, ajánlásokkal segíti a bíróságok sajtóval kapcsolatos feladatainak ellátását.

A központosítás viszont rossz irány.

„Sokkal inkább az lenne a helyes út, ha felszabadítanák az egyes bírákat a nyilatkozattételi tilalom alól”

– mondja Somodi Bernadett, az Eötvös Károly Intézet (EKINT) igazgatója. Hozzátéve, hogy erre kötelezni egyetlen bírót sem lehet, csak a lehetőséget kellene nekik megadni. A közpolitikai intézetnél hosszú évek óta hangsúlyozzák – egyelőre hiába –, hogy akkor válik átláthatóvá az igazságszolgáltatás tevékenysége, ha a bíróságok működése és a bírói döntések egyaránt megismerhetők és hozzáférhetők a nyilvánosság számára.

A számonkérhetőség fogalma nem a bírói függetlenség csorbítását jelenti, hanem azt, hogy a bíró és maga bíróság is, amennyiben nem megfelelően, nem hatékonyan vagy éppen jogellenesen, önkényesen működik, úgy e tekintetben kontrollálható és ellenőrizhető legyen. A számonkérhetőség elve pedig értelemszerűen csak akkor képes működni, ha az igazságszolgáltatás a nyilvánosság számára látható formában működik, azaz megfelelő információ birtokában van mód a működési, ítélkezési hibák és hiányosságok feltárására és a megfelelő következmények alkalmazására. Ez viszont nehezen képzelhető el úgy, hogy minden releváns információ attól származik, aki nem mellesleg Európában példátlan módon egy személyben felelős a bírósági igazgatásáért.