Lemossuk a gyalázatot! – idézhetik magukban a Nemzeti dalt a magyar válogatott játékosai a Lettország elleni vb-selejtező előtt. Az andorrai katasztrófa után más tétje nincs is az Üllői úton megrendezett meccsnek a válogatott számára. A vb-kijutásnak már csak matematikai esélye van, viszont a szövetségi kapitány még elvesztheti állását.
Az andorrai égés óta először lép pályára a magyar válogatott csütörtök este. Az ellenfél az a Lettország lesz, amelyet tavaly októberben Rigában relatíve simán, 2-0-ára győzött le Bernd Storck csapata. A két meccs között annyi hasonlóság van, hogy a mieink akkor és most is egy fájó vereség után fordultak rá a lettek elleni selejtezőre: Svájc ellen a 90. percben bukták el Dzsudzsákék a 2-2-es döntetlent, míg az Andorra elleni katasztrófa részleteit vélhetően senkinek sem kell felidézni.
Abból a szempontból viszont hatalmas különbség van az októberi és a csütörtöki összecsapás között, hogy tavaly – a Feröer-szigetek elleni döntetlen és a Svájc elleni vereség ellenére – még töretlen volt a bizalom Storck és a válogatott felé, tartott a nyári Eb-eufória. Mára ennek szinte nyoma sincs, a magyar foci alig egy év leforgása alatt simán lenullázta az Eb-szereplés nyomán kialakult pozitív légkört. A FIFA világranglistáján is látható a mély zuhanás, tavaly tavasszal és nyáron a 18-20. helyen állt, most az 56.
Ehhez az is hozzájárult, hogy az NB I.-et továbbra sem nézi a kutya sem, illetve hogy a magyar klubcsapatoknak idén sem sikerült felülmúlniuk önmagukat, azaz a sportágra költött milliárdok ellenére továbbra is ott tartunk, hogy magyar csapat nem éli meg a nemzetközi kupák őszi rajtját sem.
A jövő csapatát építik
Az a selejtezősorozat megkezdése előtt sem volt kérdés, hogy a csoportellenfeleket látva Magyarországnak még a pótselejtezőt érő második hely megszerzésére is csak minimális esélye van. Valószínűleg csak a legelvakultabb szurkolók várták el a válogatottól, hogy az Európa-bajnok Portugáliát vagy a stabil Eb- és vb-szereplőnek számító Svájcot megelőzze.
Maga Storck is utalt rá nem egyszer, hogy majd a következő Eb-selejtezős kör lesz az igazán fontos a magyar válogatott szempontjából, ott kell jól szerepelni és kijutni. Ezzel nincs is probléma, reálisan nézve az újabb Eb-kijutás is bravúr lenne, de megemelt, 24 fős mezőny miatt még mindig ennek van több esélye, minthogy ott legyünk a világ legjobb 32 csapata között.
Ennek ellenére nem látszik, hogy a jövő csapata épülne. Andorra ellen hat olyan játékos lépett pályára, akik nem voltak ott Franciaországban, meg is lett az eredménye. Nem véletlen, hogy a szövetségi kapitány külön kiemelte a lettek elleni meccs előtt, hogy keretében újra többségben vannak az olyan játékosok, akik játszottak az Európa-bajnokságon.
Ki lesz a nyerő ember?
Ugyanakkor az Eb-csapat tagjainál sem látszik az előrelépés. (Ennek lehetséges okairól ebben a cikkünkben írtunk.) A nagy tehetségnek kikiáltott Nagy Ádám jó ideje nem kezdő a Bolognában, Storck felfedezettje, Kleinheisler László végül Kazahsztánban kötött ki, miután a Werder Bremennek és a Darmstadtnak sem kellett. Az osztrákok ellen gólt szerző Stieber Zoltán Németországból inkább az amerikai bajnokságba igazolt. Guzmics Richárd hétről hétre olyan sztárok ellen bizonyíthat, mint Hulk vagy Tevez, de mégiscsak a kínai bajnokságról beszélünk, ráadásul annak is az utolsó helyezettjénél játszik a magyar védő.
Dzsudzsákról mindent elmond, hogy az Egyesült Arab Emírségekben játszik, ahol a tempó és a színvonal meg sem közelíti az európai bajnokságokét. Esetében az is gond lehet, hogy a szezonban még nem játszott tétmeccset. Lang Ádámnak sikerült tavaly Franciaországba igazolnia a Dijonhoz, ott hol játszik, hol nem, nem is marasztalják. Priskin Tamás, Böde Dániel, Lovrencsics Gergő ugyebár itthon játszanak, mindhárman abban a Fradiban, amelyik az NB I. legnagyobb költségvetésével tavaly csupán a negyedik lett a nem túl acélos bajnokságban, és az aktuális szezonban is csak szenved, a nemzetközi porondon elvérzett.
Egyszóval: hiába állt össze az Eb-n látott csapat, kevés az olyan játékos, aki jó formában lenne jelenleg.
Bizakodásra egyedül Korhut Mihály, Bese Barnabás és Kádár Tamás adhat okot, ők egyértelműen profitálni tudtak az Eb-szereplésből. Korhut stabil kezdő az izraeli Hapoel Beer-Sevaban, és ott lesz az Európa-liga csoportkörében. A korábbi MTK-nevelés Bese rendszeresen játszik a francia másodosztályú Le Havre-ban. Kádár nemrég igazolt az ukrán Dinamó Kijevbe, kezdőnek számít, ő is szerepelni fog az EL főtábláján.
Az esélytelenek nyugalmával
Mindezek fényében a csütörtöki meccs igazi tétje az, hogy a magyar válogatott tud-e valamit javítani az alaposan megkopott renoméján. Ehhez azonban nemcsak győzelemre, hanem meggyőző játékra is szükség lenne. Vagy ahogy Elek Ákos fogalmazott:
“akkor leszek elégedett, ha a két meccs után a szurkolókkal együtt énekelhetjük a Himnuszt. Az lenne az egyik cél, hogy a szurkolókat és a csapatot ismét közel hozzuk egymáshoz”
Hiába győzzük le ugyanis a letteket, a csoportban elfoglalt helyünk vélhetően nem fog változni, hiszen a portugálok Feröerrel, a svájciak Andorra ellen játszanak, kisebb csoda lenne, ha nem húzná be mindkét riválisunk a három pontot. Másrészt, ha vasárnap kikapunk Portugáliától (amire valljuk be, van esély), akkor hátrányunk 11 pontra nőne velük szemben, vagyis az utolsó két meccs eredményétől függetlenül biztosan Ronaldóék végeznének a csoport második helyén.
Az egyetlen tét Storck kapitány jövője. Az andorrai égés után nem csak a sajtóban várták a menesztését. Ha a válogatott a selejtezőket nem tudja emelt fővel, vagyis tisztességes eredményekkel zárni, akkor minden bizonnyal a német mester kereshet magának új munkahelyet.
A csoport állása:
- 1. Svájc – 18 pont
- 2. Portugália – 15
- 3. Magyarország – 7
- 4. Feröer – 5
- 5. Andorra – 4
- 6. Lettország – 3
