A magyar felnőtt lakosság kétharmada nem beszél egyetlen idegen nyelvet sem – ez a kiábrándító valóság. A helyzet javítására 15 milliárd forintot biztosított az Európai Unió, ám a programra már csak az összeg harmada áll rendelkezésre. A többit multicégek kapnák tanműhelyek kialakítására, amiből nyelvtudás nem lesz.
A Széchenyi 2020 program keretében megvalósuló felnőttképzési programokban eredetileg 15 milliárd forint uniós pénzt szántak nyelvoktatásra, ami már az előkészületek kezdetén 10,28 milliárdra csökkent.
Ez még így is jelentős összeg, a 2013-as, ehhez hasonló „A Tudásod a jövőd” programban ennyi pénzből csaknem százezer jelentkezőnek nyújtottak szinte ingyenesen nyelvi képzést. Az általunk megkérdezett szakértők és a programot értékelő tanulmány szerint az akkori program kifejezetten sikeres volt: alig volt lemorzsolódás, a résztvevők döntő része a 90 órás tanfolyam alatt eljutott alapszintre.
Ha nem megy az iskolában, majd megy a tanfolyamon?
Lett volna tehát értelme a program bővítésének. Idén júliusra azonban kiderült, hogy még tovább vágnák a pályázható pénzt, egész pontosan tovább feleznék azt: 4,58 milliárd forintra. A képzéseket a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) ráadásul a szakképzési centrumok szervezésében bonyolítaná le, amelyek a korábbi gyakorlattal szemben most csak abban az esetben bízhatnának meg nyelviskolákat a képzések lebonyolításával, ha a szakképző iskolák nyelvtanárai nem vállalják másodállásban az oktatást.
További probléma a módosítással, hogy a pénzt már nem a nyelvismeret nélküli felnőttek felzárkóztatására, hanem elsősorban a már nem tanköteles korú, ám a szakképző iskolákban aktuálisan tanulmányaikat végző diákok nyelvi képzésére kellene fordítani. Azaz a szakképző iskolák diákjainak oktatását szeretnék megoldani uniós forrásból azokkal a tanárokkal, akik rendes, délelőtti nyelvóráikon (tisztelet a kivételnek) nem tudnak eredményeket elérni.
Hova kell a pénz?
Június végén a szakképzési központok vezetőinek Cseresnyés Péter államtitkárságának utasítására küldtek egy levelet a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalból, amelyben azt a tájékoztatást kapták, hogy a nyelvi pályázatokat az Irányító Hatóság „a konstrukciók szakmai átalakítása miatt felfüggesztette”.
A Hudacsek Lászlóné főosztályvezető által jegyzett email azonban tévedésből egy egész levelezést tartalmazott, amelyből az is kiderült, hova kell a nyelvoktatásra szánt pénz. Indul egy új, „Ginop 6.1.8.” nevű program, amely – mint később kiderült – tízmilliárd forinttal támogat tíz nagy multinacionális céget tanműhelyek kialakítására.
Rövid matek után kiderül, hogy az eredetileg a lakosság nyelvi kompetenciáinak növelésére szánt 15 milliárdból összesen pont 10 milliárdot csíptek le. Azaz mintegy 100 ezer ember nyelvi képzése helyett inkább 10 tanműhely beindítását tartja fontosabbnak a kormány.
(Mellékszál, de a kis- és középvállalkozásoknak is kikötötték egy másik uniós pályázatnál, melyből a saját dolgozóikat képezhetik, hogy nem lehet csak nyelvi képzésre pályázni, mindössze a források 7 százalékát fordíthatják erre – azaz, ha angolt akarnak tanulni uniós pénzből, végezzenek el, mondjuk egy targoncástanfolyamot.)
Parraghosított uniós pénzek
Nem nehéz ezek mögött felfedezni az iparkamara elnökének, az oktatási átalakítások egyik legbefolyásosabb alakjának, Parragh Lászlónak a kezét. A szakképzés „megújítása” (valójában totális lebutítása: hiszen szinte lenullázták a közismereti tárgyakat, esélytelenné tették az ide kerülők továbbtanulását stb.) egyik legfontosabb eleme a duális képzés kiterjesztése, azaz, hogy német mintára a vállalati tanműhelyekben tanulják a diákok a szakmai fogásokat.
Ezzel csak az a baj, hogy – mint sok oktatási szakértő felhívta a figyelmet – ez az összehasonlítás igencsak sántít. Egyrészt Németországban a szakképzés egy kilencéves, jóval több közismeretet nyújtó alapiskolára épül. (Csak számokban: egy német diák a szakképzés elkezdése előtt 7197 óra közismereti órán vesz részt, ezzel szemben egy magyar fiatal csupán 4927-en.)
A másik, igen lényeges eltérés a német és a magyar modell között, hogy az előbbiben a cégek 80 százalékban maguk fizetik a képzést. És ez jól felfogott érdekük, hiszen ott úgy tekintenek a tanulóra, hogy kitanítják és utána lesz egy nagyon jó munkatársuk. Nálunk pedig az állam finanszírozza – most újabb milliárdokkal azt, hogy a multicégek leendő alkalmazottait kitaníttassák.
A nyelvtudásunk annyira rossz, hogy már Orbánnak is szemet szúrt
Miközben közismert az idegen nyelvek tudásának aggasztó mértékű hiánya, és maga a már az NGM pályázati irányító hatósága előtt fekvő és elfogadásra váró új - és megkurtított forrásokat előíró - felnőtt-nyelvtanulási pályázati felhívás is részletesen elemzi:
„Az idegen nyelvi készségek fejlesztése mind általánosságban, az egyén fejlődése, mind munkaerőpiaci szempontból kiemelt jelentőségű. Az elmúlt évtizedekben a többnyelvűség kifejezetten felértékelődött, jelentősége a kisebb méretű országok állampolgárai, munkavállalói esetében különösen nagy”.
Majd a dokumentum sorolja a szomorú adatokat, például, hogy az Eurostat 2012-es adatai szerint a magyar lakosság 35 százaléka beszél egy, 13 százaléka legalább két idegen nyelvet, amivel e tekintetben utolsók vagyunk az EU tagállamai között. (Még az Egyesült Királyságban is 14 százalék ez az arány – pedig ugye az ő anyanyelvük a legelterjedtebb közvetítőnyelv, az angol.)
Az Oktatási Hivatal legutóbbi felmérése szintén egészen lesújtó eredményeket mutatott azzal kapcsolatban, hogy mennyire sikeres az idegennyelv-oktatás a magyar iskolákban, ezért Orbán Viktor júniusban kormányhatározatban szögezte le, hogy fejleszteni kell az iskolai nyelvoktatás hatékonyságát. E szerint az Emminek (Emberi Erőforrások Minisztériuma) az NGM-mel közösen ki kell dolgoznia egy "nemzeti középtávú stratégiát" és egy intézkedési tervet a témában 2018–2027-re.
Multicégek vs. nyelvtudás
A mostani nyelvi program szakmai részéért Cseresnyés Péter államtitkár mellett a fél éve helyettes államtitkáraként a szakterületet irányító Pölöskei Gáborné Áder Annamária a felelős. Ő váltotta januárban a 15 milliárdos keretösszegű projekt egyik kitalálóját, az – egyébként hat idegen nyelven beszélő – volt korábbi NGM-es helyettes államtitkárt, Odrobina Lászlót.
Az is biztos, hogy a multinacionális cégek kormány előtti képviseletét a Parragh László által vezetett kamara látja el, amelynek biztosan hálás lesz a tíz kitüntetett multinacionális cég, ha kap 1-1 milliárd forintot tanműhelyépítésre.
Idegennyelvi képzések vagy tanműhelyek? Ez itt a kérdés. Ahogy azt az utóbbi években láthattuk, a választ valószínűleg Parragh László adja meg.
