Brutális környezettudatosság, tüntető hűvösség Oroszország felé, erős nyugatos, szövetségi elkötelezettség és antikommunizmus, valamint a kiegyezés és árokbetemetés propagálása, a médiavalóság és a menekültválság teljese negligálása – ez a kép körvonalazódik az Áder János ötéves elnöki ciklusát a teljesség igényével felölelni kívánó súlyzónyi kötet végigolvasásával.
Gyilkos könyvet adott ki a Köztársasági Elnöki Hivatal Áder János 2012 és 2017 közötti tevékenységéről A haza minden előtt címmel. Gyilkos, mert egyrészt a 765 oldalas munka legalább három-négy kiló, egy Bözsi nénihez hasonló idős olvasó komoly ízületi bántalmakat kockáztat a felemelésével, és egy kissé ingatagabb asztal is megadja magát, ha ráhelyezik. A parlamentben a könyvet a kétszáz képviselőnek szétosztogató teremszolgák méltán kérhetnek veszélyességi pótlékot.
A 239. oldalon ezt olvashatjuk: "az erdő egy nemzet pótolhatatlan vagyona" – hát ezekből az erdőkből lett most ez a könyv. Az elnöki hivatal oldalán (amely nyitólapján egy Braille-írásos szöveg is szerepel – ez hasznossági szempontból némileg megkérdőjelezhető) elektronikus könyv formátumban is olvasható az Áder-gondolatokat összegyűjtő könyv, ennek ellenére rossz belegondolni, hány fát kellett feláldozni, hogy a közismerten zöld orientációjú elnök környezetért, vízért, globális felmelegedésért aggódó gondolatait közreadhassa az állam. Lehetett volna újrapapírt használni, esetleg rostálni kicsit az Áder-életműből, elvégre eléggé úgy tűnik, pl. a beledi M85-M86-os gyorsforgalmi út Hegyfalu és Áder szülőföldje, Csorna között kiépült szakaszának felavatása nem tartozik a történelmi léptékű elnöki akciók közé, amit együtt említenek majd mondjuk Szűrös Mátyás 1989-es köztársaságot kikiáltó bejelentésével. De nem, ez az aktus is megtalálható a kötet 242. oldalán.
Népsportos nyelv, busók és két 23. paragrafus
A könyv tematikus egységekre bomlik: A teljesítmény megbecsülése sportolók, tudósok, művészek elismeréséről szól olyan Népsportot idéző fordulatokkal, mint "aranyos lányaink". A tudás szabadságáról is ír Áder – mi viszont azt tudjuk biztosan, hogy az államfő nem látott gondot a CEU-t kinyíró törvény aláírásában. A tehetséggondozás érezhetően Áder egyik fontos témája, megemlékezik arról, hogy meglátogatta a Snétberger Központot is. És ebben a szekcióban olvashatunk arról is, hogy Áder János kezet rázott a mohácsi busókkal is.
A Normativitás fejezetben a törvények tisztelete domborodik ki: a médiatörvény elfogadásával kapcsolatos elnöki aggályok is itt szerepelnek, de arról is ír Áder, hogy pontosabb törvényeket szeretne. Ez a jogállamiságért felelős köztársasági elnök fejezete – itt azonban a közlemények részletei olvashatóak csak, a könyv nem helyezi kontextusba az egyes eseteket, hogy pontosan miért és hogy volt problémája Ádernek bizonyos törvényekkel, illetve azok elfogadásával.
Áder azt mondta, ha 100 rossz törvényt küldenek neki aláírásra, 100-at fog visszaküldeni a parlamentnek, de csak 28 járt így, ahogy a könyv végi összeállításból is láthatjuk, 998-at az elnök aláírt. Tovább ötöt pedig az Alkotmánybíróságnak küldött el. Áder kiszúrta, hogy a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosítása következtében a törvényben két 23. paragrafus lett, és az MNB-s törvénymódosítása 2016-ban is arra késztette, hogy kijelentse, ez a törvény nem felel meg a közpénzzel való bánásmód alkotmányos követelményeinek. Nem szúrtak szemet az elnöknek viszont a kormány médiapiaci bevásárlásai, a Népszabadság elnémítása, azaz a sajtó területén tapasztalható anomáliák.
Menekültválság, médiagondok – a keszegek embere hallgatott
A tisztelet és lelki kiegyezés fejezet az árokbetemető elnök ténykedését van hivatva bemutatni. Áder kiemelten sokat foglalkozott az átkos, kommunista rendszer ostorozásával, de a tisztelet hangján szól Horn Gyuláról, illetve Göncz Árpád emléke előtt is fejet hajt. Fogyatékkal élők, sportolók, elesettek ügye, ez is jelen van – egy dolog hiányzik erőteljesen, a menekültválságra és a menekültekre való bármilyen reflexió, még 2015-ben sem szólt róluk Áder egy szót sem.
A magyar érdekek képviselete fejezetben a környezetvédelemmel kapcsolatos megnyilatkozásokat találjuk, de a megbékélés témája is itt jön elő. Szövetségi politika, megbékélés, partnerség. És a Környezeti fenntarthatóság fejezet is a környezetvédelemről szól természetszerűleg – itt olvasható, hogy egy okostelefon előállításához 910 liter vizet használnak fel.
Az új gesztusok fejezetben található a kötet egyik legerősebb címe, amit egy Szily László-írás inspirált: A keszegek embere. Ez az írás arról számol be, hogy Cseh László és Reviczky Gábor társaságában Áder János is a Horgászat nagykövete lett a horgászszövetség, a MOHOSZ jóvoltából. Tőlük a horgászat népszerűsítését remélik.
Egy mondat a Putyinról, Erdoganról több
Erős uniós és NATO-elkötelezettség jellemzi a kiválasztott eseményeket, és persze a vízért való aggodalom. Feltűnő, hogy milyen fontos Ádernek a V4-es kapcsolattartás, és milyen szűkszavúan számol be pl. a 2015-ös Putyin-látogatásról (328. oldal): erről igazából a látogatás tényét állító mondaton kívül más szó nem esik, nincs egy Áder-gondolat sem. Ez a köztársasági elnöki eskütétel után elmondott beszédével együtt érzésünk szerint arról árulkodik, hogy Ádernek fenntartásai vannak az erősödő orosz orientációval és uniós szabadságharccal szemben. Speciel Áder Erdogan török elnöknél lezajlott látogatásáról már három oldalon számol be a könyv, itt nem érezhető semmiféle árulkodó távolságtartás.
Ami még kiderül: az elnök 665 498 állampolgársági határozatot bírált el, 67 embert részesített kegyelemben, és 4262 embert tüntetett ki 2012 és 2017 között.
