Fegyelmezettsége vagy saját meggyőződése vitte rá az eddig konszenzuskeresőként ismert oktatási államtitkárt arra, hogy a kormány bunkósbotjaként álljon bele a CEU kinyírásába? Ez az, amit Palkovics László közeli ismerősei sem értenek. A multicég éléről az oktatásba csöppent mérnök-tudós környezetében kíváncsian várják, mi az a pont, amire azt mondja majd, hogy na, ezt már nem. A munkamániás államtitkár a hvg.hu-nak közben elárulta: a mostani posztján köszöni, már ült eleget.
Jól feladata a leckét emberismeretből egykori munkatársainak, beosztottjainak és tanítványainak Palkovics László oktatási államtitkár, amikor két hete, a lex CEU benyújtásának másnapján elsőként állt ki a kormány nevében az egyetemet ellehetetlenítő törvényjavaslat mellett.
Bár a tervezetről éppen azt igyekezett igazolni, hogy az voltaképpen nem is árt majd az intézménynek, a magyarázat kevéssé volt hihető, azzal pedig, hogy az arcát adta a kormány nyilvánvalóan politikai indíttatású lépéséhez, rácáfolt eddigi megítélésére.
Hogyan lehet, hogy az ember, aki elődei többéves harca után hónapok alatt lecsendesítette az átszervezések miatt felzúdult felsőoktatást, két évvel később pedig a rendszer ellen lázadó pedagógusokat is átterelte az utcáról a tárgyalóasztalhoz, most kirakatembere lesz egy ekkora, nemzetközi indulatokat is kavaró konfliktusnak? Az elmúlt napokban közel tucatnyi egykori és mai, vele közeli és távolabbi kapcsolatban álló beosztottjával, pálya- és munkatársával, illetve tanítványával beszélgetve próbáltuk felrajzolni az államtitkár portréját, hogy közelebb jussunk a megfejtéshez.
Ma is belevágna a politikai kalandba
Nem a CEU elleni harc felvállalása az egyetlen talány, ami Palkovics Lászlót övezi: ugyanekkora kérdőjel villogott ismerősei fejében akkor is, amikor 2014-ben töretlenül felfelé ívelő tudományos és vállalatvezetői karrierjét, vagyis a BME járműgyártás tanszékének vezetését és a Knorr Bremse európai kutatási és rendszerfejlesztési igazgatói posztját hagyta ott egy romokban heverő, költségvetési harcokkal és strukturális vitákkal terhelt terület kétes presztízsű államtitkári posztjáért.
A hozzá közel állók az akkor 49 éves Palkovics örökké nyughatatlan, mindig újabb és lehetőleg az előzőnél is nagyobb kihívásokat kereső természetével magyarázták, hogy igent mondott a miniszterelnöknek. Mint kiderült, nem is tévedtek nagyot: „Mivel az iparra, felsőoktatásra és a kutatásra is volt rálátásom, régóta foglalkoztatott, hogy mekkora bajok vannak a területen, és izgatta fantáziám, hogy mihez kezdenék vele” – idézte fel akkori motivációját a hvg.hu-nak az államtitkár, azt is hozzátéve, hogy bár „személyesen olyan sok jó kétségkívül nincsen benne: a jövedelmem hatodára csökkent, miközben a munka mennyisége nem, a barátaim száma sem nőtt, a szakmai ügyekből pedig kiestem”, a közösségért tenni akarás ma is igent mondatna vele a miniszterelnök felkérésére.
Erre amúgy tavaly februárban alkalma is lett még egyszer: látva ugyanis, hogy az akkori köznevelési államtitkár, Czunyiné Bertalan Judit nem tud megbirkózni a csőd szélén tántorgó mamutszerv, a Klik és az egyre hevesebb pedagógusindulatok konszolidálásával, Orbán Viktor rábízta ezt a területet is. Annak ellenére, hogy 2014-ben a kormányfő elvileg csak két évre „kérte kölcsön” a Knorr Bremse német tulajdonosától, ami éppen 2016 nyarán ketyegett volna le. Bár a cégnél finoman szólva nem örültek a hírnek, hogy mégsem menne vissza, nem volt kérdés, hogy inkább ismét a kihívást válassza.
„Épp a folyamat közepén voltunk, nem lehetett kiszállni, na meg hát nem is akartam”
– magyarázza mosolyogva Palkovics László, tételesen sorolva, hogyan is mondhatott volna nemet, amikor éppen „menedzsment típusú dolgok”, az ország egyik legnagyobb költségvetési szervezetének és a köznevelési rendszer egészének átalakítása várta, no, meg több ezer dühös tanár, szülő és diák lecsillapítása.
Munkamániás buldózer
„Egy igazi úthenger, egy buldózer. Maximális elszántsággal és következetességgel képviseli azt, amivel odaküldték. Gyakorlatilag mindent lenyom a tárgyalópartnerei torkán” – mondta róla a feszültségek ki- és átbeszélésre létrehozott köznevelési kerekasztal egyik résztvevője.
„Palkovics egy pitbull”
– hozott ugyancsak érzékletes hasonlatot a testületben zajló munka egy másik résztvevője. Mindketten hangsúlyozták azonban, hogy a jelző nem az államtitkár stílusára értendő: elődeivel szemben ugyanis az indulat szikráját sem látták rajta soha, tárgyalópartnereit ehelyett elmondásuk szerint meghökkentően gyors felfogásával, dinamizmusával és felkészültségével hengereli le, folyamatosan beszélve és „zavarba ejtő tempóban váltva egyik absztrakciós szintről a másikra”.
Bár a róla kialakult kép szerint sokkal kompromisszumkészebb elődeinél, és maga is azt vallja, hogy „sokat segít a gondok a megoldásában, ha megértjük a másik baját”, az őt ismerők közül többen mégis csak a taktikája részének tartják, hogy konfrontálódás helyett a tárgyalások irányába tereli az ügyeket. „Nem erőssége, hogy másokat meghallgasson. Oké, az egyeztetés létrejön, de ott összességében szinte végig ő beszél” – mondta egy oktatási szervezet tisztségviselője.
Karate hajnalban, utána a robot
Egy korábbi minisztériumi beosztottja hasonlót érzékelt a napi munkában is: „Ha bementem hozzá egy fél órára, abból 28 percet ő beszélt” – mondta az illető, aki kifejezetten szigorú, erős kezű vezetőnek tapasztalta meg a látszólag mindig kedélyesnek tűnő főnökét. „Csak a követelmény és a határidő érdekelte, az nem különösebben, hogy a feladat elvégezhető-e az adott idő alatt” – magyarázta a viszonylag magas beosztású volt dolgozó, aki szerint a kontraszt különösen a korábbi felsőoktatási államtitkárhoz képest volt feltűnő. Klinghammer István szerinte ugyanis „egy szívesen anekdotázó, beszédes nagypapa volt Palkovicshoz képest, akivel mindig csak a teendőkről lehetett beszélni.”
A hat órakor rendszerint már dolgozószobájában ülő – hetente kétszer addigra már a karateedzésén is túllevő – államtitkár extrém munkabírása olykor a körülötte dolgozóknak is terhes: például amikor reggel hat órára ad időpontot egy megbeszélésre, vagy éppen este nyolcra hirdet egy borítékolhatóan többórásra nyúló értekezletet. Ezt a szokását egyébként az elmúlt napok beszélgetéseiben egykori egyetemi és vállalati kollégái is felemlegették – volt, akit hajnali négy, egy másik munkatársát öt órára kitűzött találkozókkal örvendeztetett meg rendszeresen. Amit azonban az üzleti szférában elviseltek az emberek, azt a minisztériumi közalkalmazottak közül többen packázásként élnek meg.
A bevallása szerint alig négy órákat alvó államtitkár a kritikákra a hvg.hu-nak azt mondta: korábbi önmagához képest nem is annyira szigorú, mint amilyen cégvezetőként volt, illetve, amilyen szíve szerint most is lenne. „Szívesen támasztanék még erősebb követelményeket, mert sokkal lassabban haladunk, mint kellene, de nem bírja a szervezet” – mutatott a minisztériumi folyosó irányába.
Egy őt közel harminc éve, még a Műegyetemről ismerő pályatársa szerint Palkovics László maximalizmusa már akkoriban megmutatkozott: „Messze a legjobb képességű diák volt ez egész évfolyamában. Addig soha nem nyugodott, amíg a maximumra ki nem hozta abból, amibe belekezdett”. A ma is oktatóként dolgozó egykori iskola-, majd munkatárs szerint nem véletlenül lett az államtitkár 29 évesen a BME legfiatalabb tanszékvezetője, 35 évesen már professzora, miközben az MTA SZTAKI tudományos munkatársaként is dolgozott, „mellékesen” pedig kitalálta és a nulláról felépítette a Knorr-Bremse magyarországi stratégiai kutató-fejlesztő intézetét.
Régi tanítványainak egy igazi világbajnok
„Igazi workaholic volt már akkor is” – magyarázta az illető, felidézve egy Palkovics környezetében állítólag közel húsz éve élő szállóigét is, miszerint
„ha, ne adja az ég, de elütné a busz, akkor 500 ember halna éhen egy hét alatt”.
Ennyi embernek indította el vagy építette fel szerinte ugyanis a karrierjét vagy egzisztenciáját azzal, hogy szakmai terveit felkarolta és egyengette. A volt kolléga furcsának találja, hogy mostani környezetében szigorú, hűvös technokrataként emlegetik az államtitkárt, mert ő nagyon is emocionális emberként ismerte meg, akinek az alapelve mindig is az volt, hogy „embert a fronton nem hagyunk”, és aki soha senkitől nem tagadta meg a segítséget.
Ez utóbbit egyik volt tanítványa is megerősítette. A ma már harmincas évei felé közeledő, saját céget vezető egykori műegyetemistában állítása szerint máig él az emlék, amikor tíz percet tipródott a „félistenként tisztelt” tanszékvezető szobája előtt, hogy be merjen-e kopogni egy szakmai dilemmájával. Majd, miután végül megtette, minden várakozását felülmúló támogatást kapott Palkovics Lászlótól, aki egyúttal olyan későbbi teljesítményt is kisajtolt belőle, amire önerőből szerinte nem lett volna képes.
Hogy mennyire tud másokat ösztönözni, arra az egykori tanítvány civil példát is hozott: egy korábban legfeljebb házibajnokságokat tartó hobbikarateklubból állítása szerint „simán kihozta” például, hogy megszervezzenek egy világbajnokságot.
Hol a határ?
A politikával való kapcsolatáról kevesekkel oszt meg részleteket. „Fidesz-tag nem voltam, nem vagyok, de természetesen nem szálltam volna be a politikába, ha nem értenék egyet azokkal az elvekkel, amelyeket ez a kormány követ” – mondta tavaly szűkszavúan a HVG-nek.
Az első, Orbán Viktorral közös fotója 1999-ben, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökeként készült róla, de akkor még nem volt közelebbi kapcsolatuk. A miniszterelnök az államtitkár bevallása szerint ugyanakkor régóta egyike annak a három embernek, akit karizmája, elképzelései és célorientáltsága miatt nagyra, illetve példaképének tart. Információink szerint a miniszterelnök is hasonlóképpen becsüli Palkovics Lászlót: „Két buldózer egy csárdában” – poénkodott egy a kapcsolatukra rálátó fideszes. S hogy ki győz, amikor vitájuk kerekedik valamiről? „Van, amikor ő, van, amikor én. Több dologban sikerült már meggyőznöm” – állítja az államtitkár.
Arra a kérdésre, hogyan éli meg, ha a meggyőződésével ellentétes dolgot kell képviselnie, kikerülő választ adott. Azt mondja: mindig a mérték a kérdéses. „Amíg ezek aránya sok ügyből nem halad meg egy bizonyos szintet, és összességében a pozitívak vannak többségben, addig nincs gond. Persze akkor sem kell feltétlen elfogadni, inkább megoldásokat keresni” – tette hozzá sokat sejtetően.
A nagy vihart kavart, többekben eddigi imázsát is megrongáló CEU-ügyről a hozzá közelebb állók, de a vele kritikusabb tárgyalópartnerei és munkatársai is azt mondták: nehéz elképzelni, hogy ez a saját véleménye. „Direkt agitációra biztosan nem lehetett volna felkérni, mert csak szakmai érvek alapján tud azonosulni, politikai utasításra nem” – mondta egy Palkovics Lászlót több mint tíz éve ismerő egykori munkatársa, azt gyanítva, hogy az államtitkár olyan, objektív információk birtokában volt a kormány CEU-val kapcsolatos terveiről, amit a közvélemény nem ismer.
Többen ezzel szemben arra tippeltek, hogy kizárólag a fegyelmezettsége vitette el vele az ügyet, és nagyon kíváncsiak, hogy „a belső szenzorai meddig engedik el, és hol az a határ, amire saját értékítélete alapján már ő is azt mondja, hogy: na, ezt már nem”.
Hogy a találgatások közül melyik és mennyire áll közel a valósághoz, az államtitkár nem akarta elárulni. A CEU-val kapcsolatos személyes véleményét tudakoló kérdésünket kikerülve csak annyit mondott: „Ha egyetemet akarnánk bezárni, akkor lennének gondjaim, de ilyenről nincs szó. Az a kérdés, hogy a mostani helyzetből mi az, ami az ügyet előreviszi” – mondta tömören.
A felvetésre, hogy azért még legrégebbi ismerőseit is meglepte, amikor Orbán Viktor ökleként – egyesek szerint bunkósbotjaként – tűnt fel a történetben, a karjait széttárva azt mondta: mégsem bízhatták a lépés kommunikálását az agrár- vagy a belügyminiszterre. A Fidesz esetleges újabb, 2018-as választási győzelme utáni terveiről az államtitkár a sejtelmesnél is sejtelmesebben fogalmazott:
„Az államtitkári szerepet, köszönöm, megnéztem. Rendben van, de nem szeretnék még egyszer államtitkár lenni.”
Bár a válasz akár arra is utalhatna, hogy ezek szerint visszavágyik a vállalati szférába, a halkan hozzátett kiegészítéssel – „második embernek nem jó lenni” – egyéb ambícióit is felvillantotta.
Miniszer leszek magam is...
Azt persze, hogy hol lenne szívesen első ember, Palkovics László nem árulta el, de arra például, hogy lenne-e egy önálló oktatási tárca élén miniszter – ahogy az egyébként róla már több alkalommal felröppent – egyértelmű nemmel felelt. Az Emmi szétdarabolása szerinte szakmailag sem jó ötlet, hiszen hét év után „szinte mostanra érett be”, de tudomása szerint nincs is ilyen terv. A most Balog Zoltán vezette „bonyolult” minisztérium egészének irányítását pedig gyakorlatilag szintén kizárta: „ott egy csomó dolog van, amihez nem értek”.
Ha abból indulunk ki, hogy az 52 éves mérnök-akadémikus mihez ért igazán, akkor egy iparral-kutatással és innovációval foglalkozó, a mostani kormánystruktúrában egyelőre nem létező tárca képe sejlik fel, a kérdésre azonban, hogy tervben van-e ilyen 2018 utánra, az államtitkár csak jelentőségteljes mosollyal felelt.
