A parlament elfogadta a CEU működését a jelenlegi formájában lehetetlenné tevő törvényt, végigvettük, mi következhet ezután.
Kedden az országgyűlés fideszes többséggel elfogadta a CEU ellehetetlenítését célzó jogszabályt. Hogy ennek milyen kimenetele lehet, azt még a szavazást megelőzően próbáltuk összeszedni. A CEU-ból származó értesülésünk szerint az egyetem vezetése még nem játszotta végig az összes jogi lehetőséget, az biztos, küzdeni fognak. Névtelenséget kérő forrásunk azt mondja, Áder János köztársasági elnöknek biztos megy egy levél, hogy ne írja alá a jogszabályt. Ezt a törvény elfogadása utáni sajtótájékoztatón meg is erősítette a CEU rektora, Michael Ignatieff is, aki jelenleg is Amerikában tárgyal. Hatályba lépés után az Alkotmánybírósághoz fordulnak, de ha valóban el kellene hagyni az országot, megvizsgálják a kártérítés lehetőségét is.
"Ha lehetetlenné válik a működés, annak valamilyen felelőse nyilván van."
Amerikai fórumokban nem gondolkodnak, forrásunk nem is hiszi, hogy az érdemben beleszólhat. Más is azt mondja, az amerikai jogérvényesítés lehetőségei kérdésesek, ráadásul nem is alkalmasak a magyarországi rendszerszintű jogsértések orvoslására. Forrásunk azt mondja, európai jogi fórumokhoz akkor fordulnának, ha Magyarországon nem érnek célt, megkereshetik az Európai Bizottságot is.
Az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága zárószavazás előtt beadott egy olyan módosítást, ami gyakorlatilag lehetetlen feltételt állít a CEU elé: olyan nemzetközi szerződést írnak elő, ami Amerikában nem létezik. Ott ugyanis a szövetségi állam illetékes, a magyar kormány viszont Trump aláírására vár. Lehet még persze az a forgatókönyv is, hogy Trump rugalmassá válik, és csak a magyar kormány kedvéért egy újfajta gesztust tesz, de CEU-s forrásuk ebben nem hisz.
Időt nyerni alig lehet
A TASZ szerint a törvénymódosítás alkotmányellenes, mert önkényesen korlátozza a tanulás, tanítás és kutatás szabadságát – mondja Mráz Attila, a TASZ tanszabadság programvezetője, akivel elemeztük, mi következhet a törvény elfogadása után.
- 1. Az országgyűlés elfogadja a törvényt, de Áder János visszaküldi. Ilyenkor egy újbóli tárgyalás után, akár egy vesszőnyi változtatás nélkül újra elfogadhatja a Parlament, ami így utána életbe lép.
- 2. Áder az Alkotmánybírósághoz küldi előzetes normakontrollt kérve, így a törvény nem lép hatályba.
- 3. Elfogadás után az országgyűlési képviselők harmada fordul az Alkotmánybírósághoz, amelyre korábban már volt példa.
- 4. Elfogadás után az ombudsman kér alkotmánybírósági kontrollt, ő kérheti, hogy ideiglenesen a vizsgálat lezárultáig függessze fel a törvény hatályba lépését a testület, de ez csak azokra a részekre igaz, amelyek akkor még nem hatályosak. Ez ennél a törvénynél is megáll, a különböző rendelkezések eltérő időpontban lépnek hatályba, a döntő többsége kihirdetés utáni napon.
- 5. Hatályba lépés után a CEU mint érintett szintén fordulhat Alkotmánybírósághoz.
Vagyis kimondható, alig van olyan lépés, amivel időt nyerhetne az egyetem. Ráadásul az újraírt törvény miatt már sokkal kevesebb idő is lenne a nemzetközi megállapodás megkötésére. Van ugyan egy 2004-es megállapodás a magyar miniszterelnök és New York állam kormányzója között, de ez csak arról szól, hogy a felek "a teljes jogú amerikai egyetemi státusz megőrzésével egyidejűleg, támogatják a CEU azon célját, hogy magyarországi akkreditációt szerezzen". CEU-s forrásunk azt mondja, ennél már több garanciára van szükségük.
Miután felmerült a kártérítés lehetősége is, erre is rákérdeztünk Mráz Attilánál. Azt mondja, kártérítési perben a korábbi tapasztalatok alapján nem sok esélye van a CEU-nak, ráadásul az magán a törvényen nem is változtatna. Mráz azt mondja, ugyan óriási kárt lehet okozni jogalkotással, de polgári pert csak akkor lehet indítani, ha az alkotmánybíróság vagy egy nemzetközi bíróság megállapította, jogellenes volt a törvénymódosítás. Az új Polgári törvénykönyv óta még nem volt ilyen per, de Mráznak nincs tudomása arról, hogy a korábbi szabály alapján bárkinek megítéltek volna jogalkotással okozott kárért kártérítést.
Nemzetközi lehetőségek
Halasztó hatálya egyiknek sincs.
Az Európai Bizottság ugyan felmerült lehetőségként. A testület ugyan múlt héten "aggodalmának adott hangot" a CEU ellenes törvényjavaslat miatt, Navracsics Tibor, az oktatásért felelős magyar biztos is kiállt az egyetem mellett egy, még a törvény benyújtását megelőzően adott interjúban, de erősen kérdéses, mi mást tehet még.
A törvény hatályba lépésének megakadályozásáért keveset tehet, miután az oktatás alapvetően tagállami hatáskörbe tartozik (Navracsics is alapvetően olyan uniós együttműködésekkel foglalkozik, mint a diákcserét támogató Erasmus-program). Bizottsági forrásunk azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy
"a tagállamok közötti diszkrimináció sem bizonyítható ebben az esetben, hiszen a CEU nem valamelyik uniós országból származó intézmény".
Az Európai Bizottság szóvivője, Nathalie Vandystadt a törvény elfogadása után azt közölte, a fejlemények aggodalomra adnak okot, a törvény életbe lépése után elvégzik a teljes elemzést.
Mráz Attila azt mondja, elsősorban az Emberi Jogok Európai Bírósága jöhet szóba, mégpedig azért, mert a tudomány szabadságát az európai alkotmányosság – a magyar alkotmánybíróságot beleértve – a véleménynyilvánítás szabadsága részének tekinti, ami kiemelt védelmet élvez. A bírósághoz jogi személy is fordulhat. Az emberi jogok bírósága nem semmisíthet meg magyar törvényi rendelkezéseket, de kimondhatja, hogy nincs összhangban valamilyen szabályozással, ez kötelező érvényű, és kötelezettséget ró a jogalkotóra. Néhány hónaptól évekig terjedhet az eljárás. Oda viszont csak akkor lehet fordulni, ha a kérelmező az összes hazai hatékony jogorvoslatot kimerítette, az pedig kérdés, hogy a testület az Ab eljárását ebben az esetben hatékonynak ítéli-e, vagyis elvárhatja-e, hogy előbb az Ab döntsön a kérdésben.
Értelmezhetetlen érvek
Arra a kormányzati érvre, hogy a törvény a Közép-európai Egyetemet nem érinti, hanem csak a CEU nem felel majd meg a szabályoknak, Mráz azt mondja, a javaslat konkrétan ellehetetleníti egy létező felsőoktatási intézmény működését. „A tanítás, tanulás, kutatás szabadsága nem azt jelenti, hogy létezhet egy darab intézmény Magyarországon, mégpedig az, ami a kormánynak tetszik, és az kutathat.” A felsőoktatásnak különösen nagyfokú autonómiát kell élveznie. Az nem autonóm felsőoktatás, amiben a kormány önkényesen eldöntheti, melyik intézmény maradhat fenn, milyen kutatási és oktatási profilokkal, ráadásul ennek rendkívül erős visszatartó hatása van a magyar felsőoktatás egészére nézve is. A módosítás azzal fenyeget, hogy a kormány minden alkalommal be fog avatkozni, amikor neki nem tetsző kutatás, oktatás folyik bármilyen intézményben – mondja Mráz.
