Kormányra kerülésük esetén évi plusz 350 milliárd forintot költenének az egészségügyre, eltörölnék a Kliket, visszaállítanák a szabad tankönyvválasztást – tudhattuk meg a Momentum nemrég kiadott egészségügyi és oktatási víziójából. Szakértők szerint az alapvető célok ugyan jók, de a részleteken még dolgozni kellene.
Az olimpiaellenes aláírásgyűjtés kezdetétől azzal érvelt a Momentum Mozgalom, hogy vannak fontosabb ügyek (oktatás, egészségügy, megélhetés, lakhatás és országos infrastruktúra), amelyekre hasznosabb lenne elkölteni azt a sok száz- vagy ezermilliárd forintot, amibe a játékok megrendezése kerülne. Konkrét elképzeléseiket a NOlimpia-kampány lecsengése után tették közzé, ráadásul rögtön a két legérzékenyebb területtel, az egészségüggyel és az oktatással foglalkozó vízióval nyitottak.
Ezekből már legalább hívószavak szintjén körvonalazódni látszott, hogy a hangzatos szlogeneken túl mit kezdenének például a Klikkel vagy a hálapénz rendszerével. Mégis szép számmal voltak, akik szerint a Momentum szakmai elképzeléseiben túl sok a “bullshit”, a lózung, és más pártokhoz képest nem mondanak semmi újat.
Egyszavas programmal is választást lehet nyerni
Kincses Gyula egészségügyi szakértő, korábbi államtitkár viszont azt mondja, nem szabad a szakmai programok kritériumrendszere szerint értékelni a Momentum eddig megismert egészségügyi elképzeléseit. A momentumosok is azt hangsúlyozták, hogy ez még nem a kész választási program, hanem egyfajta “alapvízió”, amit aztán majd továbbfejlesztenek. “Ez egy politikai program; értéknyilatkozat, az önazonosság meghatározása” – magyarázta Kincses. Önmagában már azt is jelzésértékűnek tartja, hogy elsőként ezzel az anyaggal álltak elő.
Egy program sikere amúgy sem a szakmaiságon áll vagy bukik, hanem az eladhatóságon, hogy kiket, miként tud megszólítani, tette hozzá. “Ismerek pártot, amelyik egyszavas programmal nyert választást”, mondta a Fidesz 2014-es választási győzelmére utalva, amikor Orbán Viktor győzedelmesen annyit ígért választóinak, hogy “folytatjuk”.
A Fidesznek egyébként 2010-ben volt utoljára komolyan vehető egészségügyi programja, de a szakma által is dicsért „Újraélesztett egészségügy, Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére” címet viselő vitaanyagból aztán semmi sem valósult meg.
Szándék- és értéknyilatkozatként értelmezve viszont kifejezetten jónak gondolja a Momentum vízióját Kincses: “emészthető, a deklarált alapértékek jók, korszerűek”.
A Momentum egészségügyi víziójának legfontosabb javaslatai:
- Évi 350 milliárd forinttal többet költenének az egészségügyre, hogy a területre fordított kiadások aránya elérje a GDP 6 százalékát. Jelenleg ez az érték kevesebb, mint öt százalék;
- Az alapellátást a csoportpraxis bevezetésével erősítenék meg;
- Pénzügyileg is ösztönöznék a szűrővizsgálatokon részvételt;
- Eltüntetnék a finanszírozási rendszerből a káros ösztönzőket;
- Az egészségügyi dolgozók bérének növelésével és átlátható, korszerű adminisztrációval szüntetnék meg a hálapénzt;
- Digitalizált adminisztrációt vezetnének be, ami többek között online átvehető elektronikus beutalókat, leleteket és recepteket jelentene;
- Támogatnák a helyi kezdeményezéseket, megoldásokat.
Fontos gesztusnak tartja Kincses, hogy a “kötelező körökön” túl (több pénzt, megbecsült dolgozókat, prevenció-központú ellátás és szerkezetet stb.) külön programpontban említik a modernizálásra való törekvést és a helyi kezdeményezések támogatását.
Vannak azért fekete foltok
Kunetz Zsombor korábbi mentős, baleseti sebész, egészségügyi szakértő már jóval szigorúbban nyilatkozott. “Kis szeletet érintettek az egészségügy kérdésköreiből, és ezt is elég nagyvonalúan kezelték” – értékelt az Országos Mentőszolgálat Mentőmotoros Szolgálata alapítója, korábbi vezetője. (A vele készült interjúnkat itt olvashatják.) Mint elmondta, az inkább csak kiáltványnak nevezhető anyagban sok esetben maga az irány jó (pl. csoportpraxis bevezetése a háziorvosi hiány enyhítésére, alapellátás erősítése), de nincsenek rendesen kidolgozva a részletek. “Szépen hangzik az egészségügyi dolgozók emberi, szakmai és anyagi megbecsülése, de az ördög a részletekben lesz elrejtve.”
A Kincses által említett helyi kezdeményezések támogatásáról pedig azt mondta Kunetz, hogy számára “fekete folt”, nem igazán derül ki, mire gondolnak pontosan:
“ha a helyi közösségek műtét helyett ráolvasással kúrálnák a combnyaktörést, akkor ezt támogatnák?”
Futja majd 350 milliárdból a csúcsminőségű protézisre?
Kincses Gyula figyelmét sem kerülték el a hiányosságok. Az rendben van, hogy a Momentum egy korszerű, igazságosságra törekvő egészségügyet akar, de nem esik szó arról az eszközrendszerről, ami elvárható lenne egy ilyen típusú anyagtól. Milyen finanszírozási rendszerben gondolkodnak, kik milyen arányban viseljék a terheket, van-e felelőssége az egyénnek az egészségében, stb., sorolta Kincses. Hiányolta azt is, hogy a Momentum víziója nem tér ki az állami és magánegészségügy viszonyára, pedig “enélkül manapság nem lehet 21. századi egészségügyről beszélni”.
Kunetz még ennél is kritikusabb volt. Szerinte értelmezhetetlen, hogy mit neveznek “hozzáférhető és kifogástalan minőségű” egészségügynek, ameddig nem határozzák meg a minimumkövetelményeket. “Jár-e majd a minimál-tb-fizetőnek a legkorszerűbb csípőprotézis, vagy az orvosi szempontból is elfogadható olcsóbb implantátumot kapja?” – tette fel a kérdést.
Véleménye szerint a Momentum víziójában emlegetett évi plusz 350 milliárd nem lesz elég a tisztességes ellátás megvalósításához, reálisabbnak tartja ennek az összegnek a dupláját.
Ezzel szemben Kincses úgy vélekedett, nem a forintra kiszámolt megvalósíthatóságot kell nézni, hanem az igazságosságra való törekvést: a Momentum szerint anyagi helyzettől, életkortól és lakóhelytől függetlenül mindenkinek könnyen hozzáférhető és kifogástalan minőségű egészségügyi ellátás jár.
“Ez fontos elhatárolódás a mai kettészakadást támogató rendszertől”
– hangsúlyozta az exállamtitkár.
Kockás könyv után szabadon
Sokkal könnyebb dolgunk van, ha a Momentum oktatási vízióját akarjuk értékelni; viszonyítási pontként ott van a több mint 50 szakmai szervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform által decemberben kiadott úgynevezett Kockás könyv. Ebben részletesen kifejtik, mi szükséges a közoktatás rendbetételéhez; illetve nagyrészt a tavalyi pedagógus tüntetésekről ismerős követelések (Klik eltörlése, szabad tankönyvválasztás visszaállítása, kompetenciaalapú oktatás bevezetése, kerettanterv eltörlése stb.) köszönnek vissza. Valószínűleg nem a véletlen műve, hogy a két anyag között több közös pont is felfedezhető. Már csak azért, mert úgy tudjuk, hogy a víziók kidolgozása során nevesebb szakértőkkel is konzultáltak a momentumosok.
A Momentum víziójának legfontosabb pontjai:
- A közoktatásra fordított költségvetési forrásokat a fejlett országok átlagához, a GDP 2,5 százalékáról a GDP 3,5 százalékához közelítenék
- A felsőoktatást többletforrások bevonásával zárkóztatnák fel a fejlett országok átlagához, a GDP 1,3 százalékához
- Megszüntetnék a túlbürokratizált intézményfenntartó központokat
- Frontális oktatás, egyentankönyvek és rugalmatlan tantervek helyett a gyerekekre és a fiatalokra szabnák a tanulás formáját és tartalmát (“tanulás és tanítás szabadsága”)
- Erősítenék a demokratikus kultúra és nemzeti értékek elsajátítását
- Bővítenék a bölcsődei és az óvodai férőhelyeket. Ezenkívül ösztönöznék a családi napközik létrehozását
- A tankötelezettség határát befejezett középfokú tanulmányokhoz vagy 18. életév betöltéséhez kötnék
- Fellépnének a szegregáció ellen.
Nem meglepő, hogy a tanárlázadás élharcosa, a Tanítanék Mozgalom alapvetően pozitívan fogadta a Momentum elképzeléseit. Jó iránynak tartják a kulcskompetenciák fejlesztését, az integrált oktatást, a tankötelezettség határának újragondolását, és a túlbürokratizált intézményfenntartó központok felszámolását is. Külön kiemelték, hogy Fekete-Győrék programvázlatában is megjelenik a szegregáció elleni küzdelem.
Több konkrétumot!
Ugyanakkor vannak olyan pontok, amelyeket átgondolásra javasol a Tanítanék. Szerintük az átalakításokhoz nem lenne elég a GDP 3,5 százaléka, mint ahogyan azt a Momentum írja. Ők az elmúlt évek forráskivonásait figyelembe véve 6 százalékot javasolnak. Az állam és az iskolák feladatát ugyan megemlíti a vízió, de arra nem térnek ki, hogy milyen szerepet szánnak az önkormányzatoknak, mutattak rá Törley Katalinék.
A 9 évfolyamos általános iskolai képzés körül zajló “kormányzati hecckomédia” miatt alaposabb kifejtésre szorulna az is, hogy a Momentumban mit gondolnak az oktatási rendszer struktúrájáról.
Ugyancsak hiányolják, hogy nincs elég konkrétan megfogalmazva, mitől mérséklődnének a diákok terhei és a pedagógusok óraszámai, illetve hogy mi lesz “a szakma által megvetett életpályamodellel”. A legkritikusabb pontnak mégis azt tartják, hogy a szakképzés rendszere mindössze egy félmondat erejéig szerepel a programvázlatban, miközben az egész oktatáson belül ez a terület van a legsúlyosabb helyzetben. Ugyanakkor arra figyelmeztetik a Momentumot, hogy szakmai és társadalmi konszenzus nélkül az oktatási rendszer átalakítása csakis kudarccal járhat.