"Nem tudom, hogy mit mond. Tolmácsot szeretnék kérni."

(A Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke 2014 novemberében, az amerikai ügyvivőt hallgatva)

Talán semmi sem igazolja vissza jobban a gigasokkot okozó PISA-felmérés valóságát, mint némely felnőtt reakciója a jelentésre: az állampárt illetékesei (plusz néhány civil szakértő) napok alatt bebizonyították, hogy komoly kompetenciaproblémáik, szövegértési nehézségeik vannak.

Vegyük is rögtön a miniszterelnököt, aki először nem volt hajlandó kommentálni a Magyarország számára hosszú évek óta legkínosabb jelentést, majd napok múlva közölte, vizsgálatot rendelt el az Emminél PISA-ügyben, úgyhogy jelentést vár Balog minisztertől, hogy mi ment itten mellé. Vizsgálatot? A vizsgálatról? A teszt kész van, letölthető, elolvasható, kielemezhető, de a kormány egyelőre még a denial fázisnál tart, nem történt meg, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, hasznos tudás nélküli gyerek került a gépezetbe.

Ráadásul ha az Emmi végzi a vizsgálatot, akkor egy dolgot bizton kizárhatunk: az Emmi-főnök felelősségének megállapítását. Balog miniszterről Lázár János elsőként állapította meg, hogy nem lehet felelős, hiszen

nem ő tartotta a matekórákat,

ami persze tény – akárcsak az, hogy 2010 óta a Fidesz kormányoz, két évre rá ő vezette be a mindenkit brutálisan le- és túlterhelő új Nemzeti alaptantervet, ő bürokratizálja agyon az egyre motiválatlanabb tanárok hétköznapjait, úgyhogy kérjük az állami mellébeszélés sürgős mellőzését.

Természetesen nem a Fidesz találta ki, csak éppen súlyosbította azt az oktatási rendszert, azt az évtizedek óta szinte változatlan szellemi közeget, amely évről évre funkcionális analfabéták tízezreit termeli ki, és változatlanul hagyja vagy tovább rontja az esélyegyenlőtlen helyzeteket, haszontalan lexikális tudás tonnáit tömi a gyerekek fejébe, miközben elfelejti őket kompetenciákra, nyelvekre, alapvető közgazdasági és jogi tudásra, önálló gondolkodásra, önellátásra, kreativitásra nevelni. Nem lehet véletlen, hogy az államosított iskolákban államosított, áramvonalasított, egyentankönyvekből tanított egyengyerekek ülnek, évről évre alulmúlva a PISA-tesztek EU-átlagát.

És bár Balog miniszter még nem egészen érti, mit jelent a funkcionális analfabéta kifejezés (a PISA-eredmények előtt pár nappal, a kulturális bizottság ülésén kijelentette, hogy aki elolvas egy szöveget, az meg is érti), azt azért nagyon jól tudja, hogy az állami centralizáció árt az oktatásügynek.

Túltoltuk a biciklit egy kicsit –

ismerte be idén januárban a Klik-botrány nyomán, igaz, meg is magyarázta, "ez mindig természetes része annak, hogy ha az ember elmegy egy változtatásba, mindig továbbmegy egy kicsit, mert tudja, hogy majd vissza kell jönni". Hát, ideje lenne.

Ezek az emberek eléggé elmentek egy változtatásba, és most keresik a vészféket. A nem teljesen épeszű közoktatási változtatások kitalálója, Hoffmann Rózsa, aki "nyelvpedagógiai szempontból" még 2012-ben is azt javasolta, hogy "a tanuló a komplexebb nyelvtani struktúrával rendelkező német nyelvvel találkozzék először, ne az angollal", most azt állítja: maga a PISA-teszt a gond, hiszen kérdései "elég távol esnek attól a klasszikus műveltségideáltól", ami szerinte a magyar közoktatást jellemzi. Ezért aztán:

Ha ezen országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően.

Itt tehát sikerült egy röpke bekezdésben a PISA-tesztet, leértéktelenezni, a magyar közoktás élet- és gyerekidegenségét megvédeni, az évtizedes rendszer megváltoztathatatlanságát axiómaként kezelni. A praktikus teszten elhasalnak, a múzeumban versenyt nyernek. Nem is csoda, hiszen a Lázár János elég határozottan megfogalmazta, hogyan vélekednek a kormányban arról, kinek is kéne mire tanítania a gyerekeket:

Az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású iskolák, a legtöbb pedig, amit egy diáknak adni lehet, ha jó magyart és jó keresztényt nevelnek belőle.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke vetette fel: "azt kell megnézni, mi az oktatáspolitika célja". Ez pontosan így van. Lassan-lassan kiderül, mire is megy ki ez az egész, csak ne ragadjunk le kizárólag a PISA-tesztnél, a közoktatás deformjánál, vegyük még hozzá mondjuk a Tárki társadalmi riportját is, ezekből elég egyértelművé válik a csapásirány: a lebutított Magyarország a cél. A magyar munkaerő hatékonysága nem. Az összeszerelő üzemen túli perspektíva nem. Az önállóan gondolkodni tudó gyerek nem. A valóban saját lábon állni képes, nem államra szoruló felnőtt nem. A butítás ebben az államosított, stupid rendszerben nem bug, hanem feature.

Ugyanez vonatkozik egyébként a felnőttekre is: az iskolapadból, szakképzésből kikerült, nyelveket alig beszélő fiatalok honnan fognak tájékozódni a világ dolgairól, miből lesz a világlátásuk, honnan tudnak majd saját későbbi lehetőségeikről? A magyar nyelvű, egyre állampártibb online kínálatból, a Habony művek bulvárfasiszta kínálatából, az eximbankos hitelből vett kertévéből, az esti fél nyolcas híradóból. Az egyre centralizáltabb, rendszerhű média jelen állapotában nekünk, felnőtteknek pont az, ami a gyerekeinknek a közoktatás. Nem az információátadás, a kreatívan felhasznált tudás a cél, hanem a szervilis elfogadás, a közönyös beletörődés.

Érdekes módon egyébként Hoffmann Rózsán kívül már csak egy civil szervezet, a butítóképzésen már kollektíve átesett Magyar Szülők Országos Egyesülete hibáztatta magát a PISA-tesztet a siralmas magyar eredményért (egyikük ki is mondta: "ott ül a magyar gyerek a tesztlap előtt, és nem tudja kitölteni"), amire zseniális válaszuk van: szüneteltetni kell a magyar részvételt a PISA-felmérésekben, ez így ugyanis "lejáratja" a gyerekeinket.

Könnyen lehet tehát, hogy országimázs-okokból a jövőben a magyar gyerekek csak a Maradj talpon!-ban vesznek majd részt. Vagy kieszközölnek a PISA-nál egy csomó bibiliai és múzeumos kérdést, azokban jók.