700 pszichiátriai beteg halt éhen a második világháborúban a balassagyarmati kórházban, miután fosztogató katonák elvitték az intézmény készleteit.
Emléktáblát avattak csütörtökön a balassagyarmati kórházban a második világháborúban a szovjet csapatok fosztogatásai miatt éhen halt mintegy hétszáz pszichiátriai beteg emlékére. Kövér László, az Országgyűlés elnöke is ott volt a megemlékezésen, és azt mondta, a bűn nem akkor teljesedik be, amikor elkövetik, hanem akkor, amikor megfeledkeznek róla.
A pszichiátriai osztály épületénél tartott rendezvényén a házelnök felidézte, hogy a kórház a frontmozgások szorításában 1944-45-ben elveszítette felszerelésének nyolcvan százalékát, teljes gyógyszer-, élelmiszer- és fűtőanyagkészletét, és mindezek következtében magatehetetlen betegei életét is.
Ma már tudjuk, hogy a balassagyarmati kórház azokban az esztendőkben Magyarország tragikus sorsát jelképezte – tette hozzá.
Az akkor Mária Valéria nevét viselő közkórház, Magyarország második legnagyobb kórháza a náci megszállás alatt elveszítette zsidó orvosait, a kommunista megszállás alatt elveszítette éhhalálba űzött betegeit, majd az ötvenes években a betegeket szeretettel gondozó apácáit, és nagyszerű orvosait is, akik koncepciós perek és kiszorítások áldozataivá váltak – mondta Kövér László.
Külön megemlékezett Kenessey Albertről, a kórház akkori igazgatójáról és idősebb Csekey Lászlóról, az elmeosztály főorvosáról, akik a rombolás után nekifogtak az intézmény újjáépítésének. A Rákosi-korszakban Csekey László koncepciós per áldozata lett, és börtönbe került, Kenessey Albertet 1952-ben elbocsátották igazgatói, majd orvosi állásából is, és később nyugdíjba kényszerítették.
Szabó Géza, a kórház főigazgató főorvosa azt mondta: bármi történt is, nehézségek, jogtalanság és igazságtalanság, ne hordjuk szívünkben a bosszú és az elkeseredettség érzését; imádsággal, türelemmel bontsuk le a falat.
