Ellenségem ellensége az ellenségem.
Biztos zseniális a terv, csak én nem értem.
A felmérések szerint ha a baloldali ellenzék és a Jobbik egymásra találna, akkor nemcsak leválthatnák a Fideszt, de a választási rendszer jellegzetességei miatt akár kétharmados többséget is szerezhetnének a parlamentben, ahova a Fidesz legfeljebb kis pártként jutna be. A centrális erőtér stratégiája arra épül ugye, hogy ezek úgy sem találnak egymásra, és ezért a Fidesz még akkor is lazán hatalmon maradhat, ha az egészségügy és az oktatás után a budapesti tömegközlekedés is összeomlik, Magyarország gazdaságilag a régióhoz képest is leszakad, a népesség tovább csökken, egy futsalldroid lehet a külügyminiszter, valamint kiderül, hogy Mészáros Lőrinc vagyona valójában nem is a gázszerelőé, hanem, szóval tudják.
Erre mit csinálnak?
Hetek óta azon dolgoznak, hogy lebontsák a baloldal és a Jobbik közti falat. Mintha szuggerálnák őket, hogy egyesítsék erejüket. Az itt látható plakát eredményezheti azt is, hogy Gyurcsány és Vona kölcsönösen kompromittálja egymást a híveik szemében. Ez az egyik lehetőség. De mi van, ha fordítva sül el a dolog, mint egyszeri propagandaminiszter kezében a népszavazás? Mi van, ha éppen most teszik kölcsönösen elfogadottá a jobbikos és balos szavazótáborokban az eddig gyűlölt két személyt, hogy aztán ők a főbohóc ellen forduljanak, aki összehozta őket?
Úgy tűnik, a NER-t, talán mert a puha diktatúrák fásult unalmánál még egy népbírósági tárgyalás is elviselhetőbb, megkísértette az elmúlás vágya.
Persze az is lehet, hogy Orbán Ráhel időközben megszerezte a McDonald'sot, és ez csak a bevezető kampány. Igen, jöhet nagy krumplival.
