Itt volt, van a pillanat, hogy kiálljanak Magyarország legnagyobb kisebbségéért annak azon tagjai, akiket a többségi társadalom, illetve annak az éppen regnáló elitje, valamiért, talán a munkásságáért, a tevékenységéért, az eredményeiért elismert.
Sokan még mindig nem értik, miért kell elhatárolódni Bayer Zsolt kitüntetésétől, illetve attól, amit ez az egész jelent. A cigány kitüntetettek közül eddig – kedd 13 óra 31 perc – csupán ketten, Daróczi Ágnes és Joka Daróczi János szólaltak meg. Ágnes visszaküldte a lovagkeresztet, János pedig nyomatékosította, eszében sincs ezt tenni, szerinte sokkal inkább Bayer Zsoltnak kellene azt visszaadni.
Mit is mondott ezzel Joka, akit sokan jó szakemberként, újságíróként ismernek, elismernek? Valami olyasmit, hogy Bayernek szemen kellene köpnie azt a rendszert, a párttársait, a barátait, a cinkosait, akik évtizedeken át elnézték neki az ordenáré uszítást, cigányozást, zsidózást, valamint egyéb trágárságokat, amit egyébként szinte csak ő tud így papírra okádni. Sőt, nemhogy elnézték neki, nyilvános rendezvényeken paroláztak, iszogattak, koccintottak vele. Most kitüntették. Nem is bánják, hiszen, ahogy ők mondják, vannak érdemei. Az ő mértékük szerint biztosan. Nem bánják ők, hogy gyilkosozik, hogy szerinte a cigányok olyan véglények, akiknek el kellene tűnni a föld színéről. A rendszer képviselői és barátai továbbra is együtt masíroznak majd a Békemeneten Bayer Zsolt mellett.
Az a cigány, aki nem küldi vissza a lovagkeresztjét, vagy akármilyen keresztjét, amelyik hasonlít Bayer kitüntetéséhez, egyetért azzal is, hogy jól van ez így, ahogy van. Hogy lehet uszítani a cigányok ellen. Mert Bayer igazából ebben a legjobb. Hol lassan, fű alatt, alattomosan tölti a mérget az emberekbe, hangolja őket a cigányok, zsidók ellen, hol pedig belerobbanva az olvasó arcába, annak fejét szinte letépve, ordítva uszít, hogy mindenki, akiben egy cseppnyi ellenérzés is van a cigányokkal szemben, azonnal kapát, kaszát akarjon ragadni, s ölni őket. Ebben jó Bayer Zsolt, ezt az embert tüntette ki Áder János, a magyar kormány. Ezt tűrik el azok, akiket cigányként kitüntettek. Mivel sokuk a cigány hagyományok, a zene, a kultúra őrzéséért felelnek, néhányan pedig közülük valamilyen módon a cigányság témájával foglalkoznak – talán tájékozatlan vagyok, de nem tudok olyan kitüntetettről, aki más témakörben kutat, tevékenykedik vagy alkot, alkotott – még nagyobb szégyen számukra az, ha nem mernek, nem akarnak megszólalni.
És el lehet bagatellizálni a dolgot úgy, ahogy Joka Daróczi tette. Ám ez valójában egy önmagunkról, a cigányságról kiállított szegénységi bizonyítvány.
Itt volt, van a pillanat, hogy kiálljanak Magyarország legnagyobb kisebbségéért annak azon tagjai, akiket a többségi társadalom, illetve annak az éppen regnáló elitje valamiért, talán a munkásságáért, a tevékenységéért, az eredményeiért elismert.
Ha ezért nem állnak ki, akkor megtehetnék, mondjuk, másért is, vagy valami ellen. Szólaljanak fel a kirekesztés, a homofóbia, a cigánygyűlölet, a zsidógyűlölet, az uszítás legitimalizálása ellen. Mert az, hogy Bayer Zsoltot többek között az újságírói tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntették, azt jelenti, hogy akik ezt adományozták, valahol szembeköpték az európai normákat, a magyar cigányságot, a magyar zsidókat, homoszexuálisokat. És ezt teszik azok a kitüntetettek is, akik csöndben maradnak, főleg azok, akik a felsorolt kisebbségek közül bármelyikhez tartoznak.