Svédországot a világ egyik legtoleránsabb országaként tartják számon, mégis úgy tűnik, az ország nehezen képes megküzdeni a legújabb menekültáradattal. Mennyire változtatja meg az országot a több mint százezer menekült?

Először is, a jelenség egyáltalán nem új. Svédország már évek óta bevándorlási célpont, igaz, korábban a kivándorlás volt a jellemző és nagyon sok svéd ment át az Egyesült Államokba. Régen szegény országnak számítottunk, s azért mentek el az emberek, hogy jobb életük legyen az óceán másik oldalán, az utóbbi fél évszázadban azonban nagyon sok helyről és nagyon sokféle ember érkezett hozzánk. Így hozzászokhattunk a migrációhoz és az érkezők integrálásához. Most viszont tényleg újdonságnak számít az, hogy a bevándorlók száma jelentősen megugrott. Ezért beszélhetünk menekültválságról: csak tavaly 163 ezer ember kért menedéket Svédországban, és legnagyobb részük az év utolsó pár hónapjában érkezett, volt olyan hét, amikor tízezer ember jött. Ez nagyon nagy szám egy tízmilliós országnak, nálunk magasabb volt az egy főre eső menedékkérő, mint a fő célpontnak számító Németországban.

Niclas Trouvé

hvg.hu

Ez pedig rövidtávon hatalmas kihívást jelent: mindenkinek szállást kell biztosítani, a gyerekeket iskoláztatni kell és gondoskodni kell az egészségügyi ellátásról is. Amikor pedig véget ér a menedékkérelem elbírálásának a folyamata, és a bevándorló megkapta a letelepedési engedélyt, munkához kell segíteni őt, amihez viszont elengedhetetlen a nyelvtanulás is.

Hosszabb távon – s ezt mi saját tapasztalatunkból tudjuk – a bevándorlás működik. Pár év alatt mindenkinek sikerül az integráció, igaz, van, akinek ehhez hosszabb idő kell. A legtöbbjüknek lesz olyan munkája, amelyből eltarthatja magát, s ezzel sokat adnak a társadalomnak. A most érkezett szíriaiak között is jócskán akadnak mérnökök, orvosok és tanárok, s a gyermekek egész életüket Svédországban élik majd le, és ők is hasznos tagjai lesznek a társadalomnak.

Korábban is voltak menekülthullámok, és magyarok is nagy számmal érkeztek. A most érkezők viszont más kultúrához tartoznak. Már most is vannak olyan helyek Svédországban, például a malmői Rosengard negyed, ahol gyakorlatilag egyfajta gettóban élnek a bevándorlók. Mennyire változik a svéd bevándorlási politika?

Nem követhetjük ugyanazt a modellt, mint régen, hiszen a társadalom is fejlődött és nagyon sokat tanultunk a múltból is. Akik az 1950-es és 1960-as években jöttek, köztük magyarok, görögök, olaszok vagy finnek, többségében dolgozni jöttek: nagyon sok volt akkor a munkalehetőség volt akkor, és nagyon könnyű volt őket integrálni a munkahelyek révén. Most nehezebb a helyzet, hiszen nálunk is van munkanélküliség, a migránsokról pedig tudjuk, hogy hátrányban vannak a munkaerőpiacon, mivel nem tudják a nyelvet, és nálunk is élnek még előítéletek. De mindenképpen jó, hogy vita alakult ki a migránsügyről, mert végre eljutunk  a kérdés mélyéig: rengeteg ember akar új megoldásokat találni, s keressük az új válaszokat.

A kormány fő célja most az, hogy lerövidítse az érkezés és a kérelem elbírálása között eltelő időt. Ez általában pár hónapot vesz igénybe, de van, amikor még hosszabb idő telik el, amíg valamennyi szinten végig fut a kérelem. Az integráció szempontjából fontos, hogy az emberek ne éljenek évekig bizonytalanságban, hiszen amíg várnak, nemigen kezdhetnek új életet. Az is fontos, hogy a migránsok minél előbb kapjanak valamilyen munkát vagy képzést. A gyerekek számára pedig az iskola a leggyorsabb út a svéd társadalomba, hiszen gyorsan megtanulják a nyelvet és kapcsolatba kerülnek a svéd gyerekekkel. Arról is vita folyik, hogy a munkaerő-piaci szabályok mennyire segítik a migránsok munkához jutását, a jelenlegi törvények ugyanis megnehezítik a dolgot.

Korábban úgy működött a rendszer, hogy csupán néhány város, illetve önkormányzat fogadott be menekülteket, és ezért koncentrálódott néhány helyen sok menekült. A kormány most úgy döntött, törvénnyel kényszeríti ki, hogy valamennyi önkormányzat fogadjon be migránsokat, akik így arányosan oszlanak el az egész országban, és könnyebbé válik a beilleszkedésük. Persze ez sem mindig könnyű: amikor megérkeznek, nem tud mindenki azonnal házat venni, ami azt jelenti, hogy a migránsok eleinte az olcsóbb környékeken fognak élni.

De Svédország a dán-svéd határon ideiglenesen visszaállította a határellenőrzést. Ez a szabad mozgás végét jelent?

Nem. Csak annyi történt, hogy a schengeni övezeten belüli szabályok értelmében azt kértük EU-tól, hogy ideiglenes határellenőrzést vezessünk be és ellenőrizhessük a belépőket. A cél az, hogy szabályozott keretek közé szorítsuk a forgalmat, s lássuk, hogy akik belépnek, rendelkeznek-e a szükséges dokumentumokkal. Változatlanul vannak menedékkérők, nem állt le a befogadás.

De úgy véljük, megtettük, amit megtehettünk, és úgy gondoljuk, hogy most más országoknak is ki kell venniük a részüket a terhekből. A mi ellátórendszerünk már tele van, ezért kellett csökkenteni az áradatot. Ennek érdekében egyébként a szabályokon is változtattunk: nem csak állandó, hanem ideiglenes letelepedési engedély is kiadható, s nem lesz olyan könnyű a családegyesítés, mint a múltban volt. Egyébként nem túl szigorúak az új szabályok, most mentünk le arra a szintre, ahol a többi EU-tagország áll.

Hogyan állnak a Svéd Demokratákkal, hiszen a populista jobboldali párt ellenzi a migrációt?

2015-ben megnőtt a párt támogatottsága, viszont az utolsó közvélemény-kutatások szerint visszaesett a népszerűsége és most 15-16 százalékon áll. A  legutóbbi választáson 12 százalékot kapott, a mostani eredmény nem sokkal jobb. Amikor a menekültügy volt a legfontosabb kérdés, akkor érthető volt, hogy nő annak a pártnak a népszersége, amely szinte csak erről a problémáról beszél. Most viszont büszkén mondhatom, hogy a svéd társadalomnak sikerült kezelnie a legfontosabb problémákat: mindenkiről gondoskodunk, a migránsok bekerültek a rendszerbe, folyik az elbírálási folyamat. Egyébként az is figyelemre méltó, hogy mindenféle vádakkal ellentétben a menekültek számának megugrása óta eltelt időben nem hogy nem nőtt, hanem csökkent a bűnözés Svédországban.

Menekülteket ellenőrző rendőrök a Svédországot Dániával összekötő híd svéd oldalán 2015. december 11-én.

AFP / TT News Agency / Stig-Ake Jonsson

Sok európai politikus azt igyekszik sugallni, hogy a menekültáradat mögött valamiféle nemzetközi összeesküvés áll, s a cél a kontinens elfoglalása vagy tönkretétele. Mit gondol erről?

Nem értek egyet ezekkel az állításokkal. Szíriában már évek óta tart a belháború, s félmillió ember halt meg. Afganisztánban is szörnyű a helyzet, ott egy év alatt 11 ezer emberrel végzett erőszak. Olyan emberek menekülnek, mint én vagy maga. A többségük a háborúk, a terroristák elől fut. Olyanok, akik nem akarnak csatlakozni az Iszlám Államhoz vagy nem akarnak beállni a kormányhadseregbe. Aki tizenegy országon keresztül menekül valahová, mert a házát lerombolták, az mind áldozat. És elszomorít, amikor valakik Európában azt mondják, a menekültek terroristák. Persze tudjuk, hogy a több mint egymillió migráns között vannak valóban terroristák és bűnözők, s ennek nyomát már láttuk is. De a mi társadalmunkban is élnek bűnözők, és vannak olyan államok, ahol megjelent a helyi, hazai terrorizmus. Jobban aggódom azok miatt, akik Európából mentek el Szíriába, hogy harcoljanak az Iszlám Állam oldalán. Nálunk is vannak ilyenek, tőlük kell félni, és velük keményen, a törvény teljes szigorával kell bánni. Erkölcsi kötelezettségünk, hogy segítsünk.

A menekültválság kezelésében ugyanakkor nincs európai együttműködés….

A menekültválság megrengetheti az EU alapjait. Ennek jeleit már most is látjuk, hiszen a tagországok különféle módon ítélik meg a helyzetet. Néhány ország, köztük Svédország is azt sürgeti, hogy találjunk közös megoldást egy olyan közös problémára, amely hosszabb távon előnyöket is rejt a kontinens számára. Tényleg nincs még egységes álláspont, s bár vannak uniós szintű döntések, azokat nem hajtották végre megfelelően, például az áttelepítésekről, illetve az aránytalanul nagy mértékben sújtott országok megsegítéséről szóló határozatokat. Közösen kellene vállalni a terheket, s ha elosztjuk az érkezőket, akkor szinte magától megoldódik a probléma. Németországnak sok az egymillió, nekünk sok a 163 ezer, viszont ha elosztjuk 28-cal az érkezőket, akkor a teher kezelhetővé válik. Az sem várhatjuk el, hogy a Szíriához közeli országokban milliók éljenek táborokban, miközben az 500 milliós Európa nem képes sokkal kevesebb migránsról gondoskodni.

Mit kellene tenni a renitensekkel, köztük Magyarországgal?

Az egész képet kell néznünk, és vissza kell mennünk addig, hogy egyáltalán miért van szükségünk az EU-ra. Az eredeti cél az volt, hogy Európa egységessé és békéssé váljon, s az országok, például Németország és Franciaország kölcsönösen függjenek egymástól és együttműködéssel oldják meg a problémákat. Hatalmas lökést adott Európának az is, amikor a kelet- és közép-európai országok csatlakoztak az unióhoz. Most vissza akarunk menni a múltba, és újra kerítéseket falakat akarunk emelni? Azt akarjuk, hogy ne mehessünk más országokba dolgozni, vagy hogy a gyerekeink ne tanulhassanak máshol? Nem szabad visszalépni a múltba. Ha viszont tényleg egységes Európát akarunk, akkor meg kell érteni, a feladatokat is közösen kell megoldanunk. A menekültügy csak egy a problémák közül, korábban a pénzügyi válsággal kellett megküzdeni és Görögország szorult segítségre. A jövőben lehetnek egyéb problémák más országokban és akkor is szolidaritásra lesz szükség. Több Európára és együttműködésre van szükség.

De mit tegyünk a „rossz fiúkkal”?

Nem tartom jó ötletnek, hogy egymásra mutogassunk. Hasznos megoldásokat kell keresnünk, olyanokat, amelyek a közös értékeinkre épülnek. Ha tiszteletben tartjuk azokat az értékeket, amelyekért beléptünk az EU-ba, akkor sokkal könnyebb lesz megtalálni a jó megoldásokat. A multikulturalizmus, a pluralizmus, a világra való nyitottság, a jogállam, a demokrácia és a tolerancia nem csak üres szavak, amelyeket az alapítók ismételgettek, ha ezek az elvek vezetnek, akkor előrejutunk. És az is fontos, hogy Európa eddig mindig megtalálta a kiutat, a gazdaság is sokkal jobb állapotban van, mint néhány évvel ezelőtt, még ha nem is találtunk választ minden kérdésre.