A budai Vár, pontosabban a Palota rekonstrukciójáról tartott előadást szerdán délután a projektért felelős csapat, élén L. Simon László államtitkárral, utóbbi nem spórolt a sarkos megjegyzésekkel és olykor ellentmondásba keveredett a szakértőkkel is.

Az előadást L. Simon kezdte, ő a rekonstrukció ideológiai hátterére világított rá. Előadta azt a sokszor hangoztatott tételt, mely szerint a szocializmus megtörte a Palota és a Vár szerves fejlődését, épületrészek, épületek, termek szűntek meg, holott az világháborús pusztítás nem indokolta volna a bontást. Ezt a szerves fejlődést akarja most visszaállítani a kormány, hozzátéve, hogy csak olyan objektumok visszaépítése elképzelhető, amelynek a dokumentációja ismert.

Az államtitkár immáron egyértelműen kimondja a kormányközeli szakértők szerint is még csak ködösnek, közelebbről nem ismerhetőenek lefestett tervet, hogy a cél a Palota teljes rekonstrukciója. Ennek előkészülete, főpróbája a Nemzeti Hauszmann Terv első üteme, mely két év múlva készül el. A déli fal ma kissé kusza állapotainak rendezése, a Stöckl-lépcső és a Főőrségi épület valamint a Lovarda visszaépítése, és a Szent István terem rekonstrukciója közül ma a legelsőről és a legutolsóról esett bővebben szó.

L. Simon kijelentette, hogy a kormányzat a hauszmanni tervet magasabbra értékeli, mint a szocializmus által elkövetett újjáépítést és ún. demokratizálódást, ami alatt általában a közgyűjtemények Palotába költöztetését értik a szakemberek. L. Simon ezt az egészet tagadja, szerinte ez nem demokratizálódás, a Horthy-korszakban belépődíj fejében bárki látogathatta a Palotát, amelynek nem is főépületében volt a Horthy Miklós által használt két nagyobb tér. Korábban L. Simon tagadta, hogy a hauszmanni tervet akarja a kormány rekonstruálni, mert pl. a kupolát nem tervezik a korábbi, hauszmanni állapotba visszaállítani. Ezek szerint kupolában a szocialista a jobb.

A politikus méltatta a Szent István terem rekonstrukcióját, mert ez jelentősebb bontások nélkül, és egész pontosan rekonstruálható lesz. A Várbazár felújítása idején már jól vizsgázott a végrehajtó csapat, menjünk tovább, fel a Palotába, így L. Simon. Kitért a turizmus jelentőségére is, rengetegen mennek fel a Palotához, de csak minden tizedik turista megy be az épületekbe. Ez Versailles-nál milyen volna? - von nem teljesen fair párhuzamot. A Palota rossz állapotban van, pazarlás, hogy emiatt nem mennek be a turisták az épületegyüttesbe.

Legvégül L. Simon már azt is kétségbe vonta, hogy tudja-e érteni vagy szeretni Budapestet az, akinek nem tetszik a historizmus mint építészeti irányzat. "A historizmus szeretete nélkül nem lehet Budapestet szeretni" - hangzott el a mondat, aminek hallatán mondjuk Árkay Aladár vagy más, modernista építészetet reprezentáló művészek rajongói eléggé megdöbbenhetnek.

Ezek után Potzner Ádám építész beszélt arról, hogy tervezik a Buzogány toronynál induló, 60-as évekbeli rekonstrukció folytán kialakított belső kertek revitalizálását. Ez a felújítás - ellentétben az L. Simon által sugalltakkal - világszínvonalú volt akkor, mondja Potzner, sőt Hauszmann itt olyan ligeteket alakított ki, amelyek eltakarták a Vár középkori maradványait, történetét, vagyis Hauszmann "leöntötte mázzal" ezt a részt. A 60-as években itt különböző szellemiségben és vallások, kultúrák által inspiráltan tematikus kertek lettek kialakítva. Ezek mára lepusztultak, nem lakályosak, életet kell beléjük lehelni. Az István torony most semmire sem jó csonkjára majd fel lehet menni, élvezni lehet a Gellérthegyre nyíló panorámát. Bejárhatóbb, élhetőbb lesznek a kertek és teraszok is, ez tényleg jó iránynak tűnik.

Potzner Ádám után az apa, az ugyancsak építész Potzner Ferenc azt mutatta be, hogyan lehet majd a kertek felől a Palota eme épületszárnyának pinceszintje felől felmenni az Oroszlános-udvarig. Ehhez sokkal kisebb helyre kell átköltöztetni a Budapesti Történeti Múzeum gépészetét, amit fel is kell újítani, mert jelenleg ez foglalja el a teljes pinceszintet. Eggyel feljebb a BTM előcsarnoka van, ezt szellősebbé teszik a tervek szerint, az itteni nyolc pillérből négy lesz. Eggyel feljebb található majd a Szent István terem, afelett pedig a BTM könyvtárát kiköltöztetik, és egy kiállítótér lesz.

Rostás Péter építész-művészettörténész a Szent István terem rekonstrukciójának kihívásairól tartott izgalmas előadást. A terem keletkezése is elég magyarosra sikeredett: Hauszmann Alajos tulajdonképpen a különleges terem első változatát, egy teljesen majolika borítású teret kitaláló Zsolnay Vilmos-ötletet dolgozott át részben azért, mert nagy riválisa, Lechner Ödön jó kapcsolatokat ápolt Zsolnayékkal. A megoldás, kompromisszum a Szent István terem lett, amelyben hangsúlyos a kerámia és a pirogránit (a kandalló, a falakon a képek és egyes díszítőelemek is ilyenek), de (a Zsolnay-féle ötlettől eltérően) nem keleties, arab, hanem németes mintákat követ a terem alapvetően. A három szárnyban három ilyen terem lett kialakítva, Hauszmann egyensúlyozó logikájának megfelelően egy Hunyady, egy Habsburg és a Szent István terem.

Az itt található falikárpitok, parketta, lámpák, falikarok, székek stb. mind az akkori magyar iparművészet csúcsteljesítményét jelentették. Ezeket fényképről, és egyes variánsoknak tekinthető, nagyon hasonló, ma is meglévő tárgyakból következteti, építi vissza a projekt. Érdekesség, hogy a rekonstrukcióban lesznek hibák is, mert azt az állapotot állítják vissza, amely végül - az 1900-as párizsi világkiállítás, ahova kikerült a terem berendezése, után - megépült a Palotában, és ebben voltak kisebb hibák.

Elképesztő színorgia lesz itt, ez kiderült egyes tárgyakat, kárpitokat ábrázoló színes fotókból is. Hogy micsoda nehézséggel jár a munka arra csak egy példa: Rostás elmondta, hogy a textileknél az aranyszálak előállításához és szövéséhez sem ért ma senki Magyarországon, valószínűleg ezt egy, az amúgy a Vatikánnak dolgozó olasz cég fogja kivitelezni. De a megfelelő mahagónifajta megállapításához is kellett mikroszövetes vizsgálatokat végezni. A szőtteseken bőven lesz féldrágakő és gyöngy.

Ennél a pontnál azért nem lehet nem gondolni arra, hogy tényleg ez-e most a legégetőbb gondunk, hogy a valaha volt, de nyilvánvalóan ideológiai okokból lebontott Szent István termet most atomi pontossággal visszaállítsuk olyan állapotba, amilyenben volt.

De az elmélkedést megszakítja az elköszönő L. Simon, aki még belekiabálja a mikrofonba, hogy álljanak elő azok, akik tudják, hol vannak a Szent István terem eltűnt tárgyai, mert biztos benne, hogy azok megvannak valahol, valamelyik lakásban. A polgárian letolvajozott nézősereg ezután szedi sátorfáját.