A kísérő nélkül érkezett menekült fiatalok akár évekre is Magyarországon ragadhatnak még akkor is, ha a családjuk Nyugat-Európában él. Az integrációjukért sokat tesznek a velük foglalkozó iskolák, de kevés támogatást kapnak az államtól.
Bár alázatos munkát végeznek a menekült fiatalokat oktató iskolák és az őket segítő civil szervezetek, a tapasztalatok szerint mindössze a diákok 20 százaléka megy végig sikeres magyarországi integráción - írja az Eduline. A többségük amint megteheti, elhagyja az országot, valamint egyszerűen lemorzsolódik a tanulmányai során.
"Az, hogy ők itt vannak, az elsősorban kényszer” – mondta Hublik Ildikó, a menekültek oktatásában élen járó budapesti Than Károly középiskola szakmai vezetője. Az iskola növendéke volt Darius is, akit tavaly a sikeres integráció példájaként mutatott be az ENSZ menekültügyi főbiztossága. A diákok többsége viszont egyszerűen itt ragadt, miközben eredeti céljuk a nyugati országok lettek volna, sokuknak már a családja is ott él, de rendkívül lassú a családegyesítési folyamat, ami türelmetlenséget és feszültséget eredményez a fiatalokban.
A kísérő nélkül érkező fiatalkorú menekülteket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal leginkább csak szálláshelyet jelöl ki Fóton vagy Bicskén, a gyermekvédelem által kijelölt gyámok pedig nincsenek napi kapcsolatban a fiatalokkal, így a családi környezet hiányát csak mérsékelten tudják pótolni. Az iskolák nem kapnak kielégítő anyagi és szakmai támogatást az államtól, a jogszabályok üresek, az állam sem tartatja be megfelelően. A legnagyobb hiányosság, hogy a rendszerben nagyon kevés az ösztönző tényező, így a menekült diákok jelentős része perspektíva nélkül fejezi be a képzéseket.
A Than Károly középiskolához hasonló iskolák önmagukban sokat tesznek, de egyedül kevesek ahhoz, hogy egy sikeres integrációt valósítsanak meg. Ha így marad a rendszer, nehezen lesz elkerülhető az első generációs menekültek szociális és társadalmi leszakadása.
