December 16-án módosult az építési törvény, bizonyos esetekben leegyszerűsödtek a szabályok. Az építészszakma egyes képviselői azonban rögtön megkondították a vészharangot: lovak között a gyeplő, innentől mindent lehet, az építészszakmát megalázza a kormány. Még ha ez nincs is teljesen így, a hvg.hu-nak nyilatkozó szakértők sem egyértelműen derűlátóak.

Ongjerth Richárd  urbanista úgy látja, rengeteg a félreértés és sok a tisztázatlanság az építészek körében is az új szabályozásról. A politikai cél egyértelműnek tűnik, mondja a szakember: az új csokkal pénzügyi hátteret adni, az új építésügyi lazításokkal pedig egyszerűbbé tenni az új építésű házak és lakások kivitelezését. Ennek megfelelően az sem véletlen, hogy az építési törvény vonatkozó módosításai a gazdasági növekedés beindításához szükséges jogszabályváltozásokat taglaló salátatörvénybe kerültek bele.

A változtatás dióhéjban annyi, hogy a  maximum 300 négyzetméter összes hasznos területű házak-lakások építéséhez nem kell az eddigi építési engedélyezési folyamatot végigvinni, hanem csak pár alapvető szempontot betartva fel kell tölteni bizonyos dokumentumokat egy elektronikus adatbázisba a kivitelezés megkezdése előtt 15 nappal. (Amiket be kell tartani: a telek megengedett legnagyobb beépítettsége, az építésmagasság, a szabályozási vonal, illetve a beépítési mód és hely.)

Ongjerth leszögezi: az építésügyi engedélyeztetés eltörlése, illetve a helyette bevezetett „egyszerű bejelentési dokumentáció” nem jelenti azt, hogy most már nem lesz szükség tervekre, és ki lehet dobni a tervezők munkáját. „A tervező felelősségvállalása megmarad” mondja az urbanista, aki szerint jó ötlet lazítani az eddig is gyakran betarthatatlan, túl merev helyi részletszabályokon, más kérdés, hogy talán nem a törvényi út a legjobb erre.

Láthatatlan tervek?

A tervezők eddig jellemzően engedélyeztetési terveket csináltak 1:100-as méretarányban, ezt kellett benyújtani az engedélyeztető hatóságokhoz (kivételt a közbeszerzést is érintő nagyobb beruházások jelentettek: ott mindig készül még részletesebb kiviteli terv is 1:50-es méretarányban, ami már bepillantást enged a megvalósítás részleteibe is). Változás, hogy a bejelentéshez a jogszabály kevésbé részletes, 1:200 léptékű terveket követel meg, főként az épület elhelyezéséről, városképi megjelenéséről, de ezek nem fogják kiváltani a részletesebb terveket.

Igaz, alaprajzot már nem kell csatolni a dokumentációhoz, csak részletes helyszínrajzot, árnyalta a képet egy név nélkül nyilatkozó, aki szerint az 1:200-as léptékű terveken meg nem fog látszódni egy csomó fontos részlet. A könnyítések fényében kevéssé érthető, hogy a sima házbővítésnek továbbra is megmarad az építési engedély kötelme, miközben az új építésűekre az egyszerűsített eljárás vonatkozik.

A törvény szerint 15 nappal a kivitelezés megkezdése előtt kell benyújtani a dokumentációt az építésügyi hatóságnak. Hogy ez sok-e vagy kevés, az attól függ, mondja Ongjerth, a főbb ismérvek eldöntéséhez percek is elegendőek. De például a tűzvédelmi megfelelés elbírálásához már nem biztos, hogy elég ennyi idő. És olykor más hatóságokat is be kell vonni az engedélyeztetésbe: például régészeti lelőhely közelében régészeti hatóságot – itt is kérdéses, elég-e a 15 nap.

Pórul járt szomszédok

Komoly változás, hogy a megadott törvényi keretek között figyelmen kívül lehet hagyni a helyi építési szabályzatot. Ez szabályozza például azt, hogy egy lakáshoz egy garázsnak épülnie kell, egylakásos épület tetőterében csak egy lakás építhető stb. Vagyis gondoskodott arról, hogy egy új épület ne terhelje túlságosan a környezetet. Ha most a 300 nm-es épületben négy lakás lesz, és ezért négy új autó költözik a telek elé, annak a szomszédok nem fognak örülni, ám attól még teljesen törvényes lesz.

És arról nem is beszéltünk még, hogy az egyik sátortetős ház mellett most gond nélkül épülhet lapos tetős, a műemléki vagy falusi épített környezetbe egy oda nem illő épület, a településkép legfeljebb kap egy méretes sallert, a helyi tervtanács, a főépítész, képviselői testület polgármesterestül (mint jogszabályalkotó és mint hatóság) le van ejtve. Ha 300 nm-nél nem nagyobb hasznos összterületű, nem lehet mit csinálni.

A szomszédok amúgy is pórul járhatnak majd, hiszen nem kell az eddigiektől eltérően a beleegyezésük vagy a véleményük egy új építkezéshez. Eddig a hatóság kiszállt, és megnézte, hogy az új épület nem takarja-e be aránytalanul a szomszédot (pl. túl közel túl magas ház épülne). Most ez a fázis kiesik, azaz a szomszédok csak az első munkálatoknál értesülnek arról, hogy valami épülni fog. Építész forrásunk szerint megnövekedhet a perek száma, hisz sok esetben a szomszéd már csak azzal szembesül, hogy nappali félhomály van a lakásában, mert előtte tornyosul valami – s a korrekciót sokkal nehezebb lesz egy félkész háznál megoldani.

Bontási szigor

Az több – például városképvédelmi és környezetterhelési – szempontból is fontos, hogy egy építkezés viszonylag gyorsan befejeződjön. Emiatt a használatba vételi engedély kiváltásának díját úgy szabták meg, hogy egy hároméves díjmentes időszak után fokozatosan és meglehetősen meredeken emelkedjen. Az elvvel egyet lehet érteni, de azért az talán túlzás, hogy a tizedik évben már 1,4 millió forintot kellene fizetni a hivatalos papírért – miközben nyilvánvalóan azoknál húzódhat el ennyire az építkezés, akiknél nem kolbászból van (a még nem álló) kerítés.

A törvény ezen a ponton egyébként egyértelműen szigorít: ha 10 éven belül nem készül el egy épület, le kell bonta(t)ni. Ongjerth szerint ez elég naiv elképzelés, Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen betartani. Egy időben (1995 és 2005 között) gyakori volt, hogy egy önkormányzat (vissza)bontást rendelt el, de ezek nem valósultak meg, sőt, előbb-utóbb meglett a fennmaradási engedély. Ha volt is pereskedés, a bíróság az egyértelmű törvényszöveg ellenére döntött úgy, hogy megmaradhat a ház, mivel az indoklás szerint a bontás aránytalanul nagyobb kárral járt volna, mint ami az eltérésből keletkezett. Amúgy is egy hatósági bontáshoz az engedélyek beszerzése olyan nehézkes, hogy gyakorlatilag nem lehet az aktust kikényszeríteni.

Hasonlóan kérdéses a közműszerződések 8 napos határideje: az új szabályozás értelmében a közműszolgáltatóknak nyolc napon belül kell „érdemi választ adni” a megkeresésre, ha ez elmarad, az engedélyt megadottnak kell tekinteni. A régi „elvi hozzájárulással” a szolgáltató kötelezettséget vállalt az elkészült épület ellátására, a nyolcnapos határidő nehéz helyzetbe hozhatja a közműszolgáltatót – különösen, ha például egy nagyobb telket kicsikre bontva egy soképületes lakópark engedélyeiről kell dönteni.