Orbán a választók félelmeire épít, azt gondolja, attól lesz sikeres, ha ezeket hatékonyan aknázza ki. De ezzel a politikával nem működhet sikeresen az EU – mondta a hvg.hu-nak Vivien Schmidt, a Boston University professzora, akit a vele készült interjú első részében európai populizmusról, a menekültproblémára adott válaszokról, Merkelről és Orbánról kérdeztünk.
hvg.hu: Hogyan értékeli a párizsi terrortámadásokra adott európai választ?
Vivien Schmidt: Én azt mondanám, hogy a biztonságpolitikai válasz eléggé profi volt. Már korábban is nagyon komoly szigorításokat vezettek be, a szabályok most még tovább szigorodnak. Az külön dicséretes, hogy az európai kormányok többségükben képesek voltak a retorikájukban különbséget tenni a terroristák és a békés muszlimok között, és hangsúlyozták, hogy itt egy kicsi, radikális csoport tetteiről van szó. Ez éles ellentétben van azzal, amit a szélsőjobb próbál elhitetni az emberekkel.
hvg.hu: Nem csak a szélsőjobbról van szó, Közép-Európában leginkább a magyar kormányfő, Orbán Viktor az, aki összeköti a terrorizmust a bevándorlással. De az Egyesült Államokban a republikánusok körében is hasonló nézetek az uralkodóak, például a legesélyesebb elnökjelöltjük, Donald Trump is muszlimveszéllyel riogat.
V. S.: A választók körében ma egyre erősebb a félelem a terrorizmustól. Ez nemcsak Európára, hanem Amerikára is igaz. Felmérések szerint az USA-ban manapság majdnem annyira rettegnek a terrorizmustól, mint közvetlenül 9/11 után. A populista pártokról tudjuk, hogy előszeretettel provokálnak, mivel tudják, a politikai korrektség megkérdőjelezésével jutnak szavazókhoz. A múltban viszont azt láttuk, a hatalom közelébe érve elkezdik visszafogni magukat.
hvg.hu: Ez a tétel láthatóan nem igaz a hatalmon lévő magyar vagy szlovák kormányra, és az újonnan megválasztott lengyelre.
V. S.: Tény, főként Magyarország ezen a téren nagyon különleges eset. A Fidesz olyan párt, amely populista ellenzékként indult, majd a retorika megváltoztatása nélkül sikeresen hatalomra jutott, és hatalmon is maradt. Orbán az elmúlt évek politikájával és retorikájával, az illiberális demokráciával és társaival azt bizonyította, hogy ő az a populista, aki betartotta, amit ígért. Ez azért elég ijesztő.
hvg.hu: Mi táplálja ön szerint ma Európában ezt a populizmust?
V. S.: Részben az, hogy háromféle válság sújtja, illetve sújtotta a közelmúltban Európát. Egyrészt a gazdasági válság, ami Közép-Európában már 2008 óta nagyon erősen érezteti a hatását, másrészt az eurózóna válsága, ami legkésőbb 2010 óta komoly problémát jelent Nyugat-Európának is. Aztán ezt követte tavaly a menekült-, majd ehhez kapcsolódóan a biztonságpolitikai válság, ami a párizsi terrortámadással vált állandó beszédtémává.
De ez csak az érem egyik oldala: az összhangnak nem sok jelét látni Európa azon kormányai között sem, amelyeknél nem a már említett populizmus vagy extremitás érvényesül. A szélsőjobb azért erősödik, mert egyre többek érzik úgy, hogy semmit nem tesznek a választott politikusaik a problémák megoldása érdekében. Még az olyan pártok is, amelyek a kampányban gyökeresen mást ígérnek, hatalomra kerülve ugyanazt folytatják, mint elődeik – amire a legjobb példa a görög Sziriza. Emellett az sem nevezhető reménykeltőnek, hogy az emberek úgy érzik, abba végképp nincs beleszólásuk, mi történik az EU-ban.
hvg.hu: Angela Merkelt 2015-ben a TIME magazin az év emberének választotta. Megérdemelte?
V. S.: Nehéz megmondani, hiszen kétféle Angela Merkelről beszélhetünk: az euróválság Angela Merkeléről, és a menekültválság Angela Merkeléről. Az én szememben a második az, amelynek helye van a TIME magazin borítóján. Az eurózóna válságkezelésében távolról sem volt pozitív szerepe.
hvg.hu: Miért gondolja pozitívnak Merkel menekültpolitikáját, amelynek alapvetésétől, a bevándorlók meghívásától, az üdvözlet kultúrájától (Willkommenskultur) mintha már a kancellár is visszatáncolt volna?
V. S.: A menekültválság esetében Merkel sikeresen formálta országos szinten úgy a narratívát, hogy menekültválságról legyen szó, ne pedig „migránsválságról”, majd ezzel együtt a németekben felébredjen az emberi jogok melletti elköteleződés, és az az erős elhatározás, hogy soha többé nem történhet meg az, ami a nácizmus idején történt. Szerintem ekkor jött át leginkább, hogy Merkel képes valódi vezető szerepet vállalni. Hatására pedig egy rövid időre az egész európai migrációs diskurzus pozitívabb arculatot vett fel.
hvg.hu: Ez a pozitív diskurzus nem tartott sokáig.
V. S.: Igen, sajnos, így van. Részben azért, mert a közép-európai kormányok nem osztoztak ebben a lelkesedésben. Orbán viselkedése szerintem abban gyökeredzik, hogy más a kormányzásról, a vezető szerep követelményeiről alkotott felfogása, mint az európai politikusok többségének. Orbán a választók félelmeire épít, azt gondolja, attól lesz sikeres, ha ezeket a félelmeket hatékonyan aknázza ki, akár csak Donald Trump vagy Marine Le Pen.
De ezzel a politikával nem működhet sikeresen az Európai Unió. Ha mindenki hagyja, hogy a saját félelmei és vélt nemzeti érdekei irányítsák a politikáját, akkor az egész unió értelmét veszti, a brüsszeli intézmények kiüresednek, a schengeni rendszer megszűnik működni, és így tovább. Így az egész EU nem lesz több, mint egy mindössze papíron létező közösség, amelynek egyes tagjai ugyanazt a fizetőeszközt használják. Nem akarok arról beszélni, hogy háborúk is kitörhetnek, nem akarok párhuzamot vonni a mostani időszak és a harmincas évek között, de vannak sokan, akik ezt megteszik.
hvg.hu: És az nem lehetséges forgatókönyv, hogy a jelenlegi érzületek eluralkodása és például a Nyugat Orbán-képének hirtelen javulása olyan EU-nak ágyazhat meg, melyet a közös ellenségkép, a vélt európai értékek, valamint a fehér keresztény többség megtartásának deklarált célja tartanak össze? Más szóval: az elzárkózás és a xenofóbia teremti meg az eleddig annyira hiányolt európai szolidaritást?
V. S.: Ha Európa ezt a csúf arcát mutatja, akkor nem lesz képes gazdasági sikerekre. Az EU-nak már most is komoly demográfiai problémái vannak, és szüksége van bevándorlásra, kell a fiatal munkaerő, amely eltartja az előbb említett fehér keresztényeket, ha azok nyugdíjas korba lépnek.
HVG.hu: Igen, de ezt nem csak bevándorlással lehet megoldani, mondja Orbán, aki megmutatná Európának, hogyan kell a családokat megerősíteni, a nőket pedig arra ösztönözni, hogy karrierálmok kergetése helyett inkább gyermeket neveljenek.
V. S.: Persze, egyre többfelé hallani a retorikát, hogy a multikulti káros, a bevándorlás helyett inkább vállaljunk több gyereket, és így tovább. De ez nem lehet a siker receptje. Ezek nem jövőbemutató elgondolások. Szerintem az ilyesfajta gondolkodásból csak az következhet, hogy Magyarország és Európa egy idő után valamiféle skanzenné válik, amit legfeljebb a turisták látogatnak nagy örömmel, az európai fiatalok viszont inkább Latin-Amerikában és Ázsiában próbálnak maguknak munkát találni.
Névjegy |
Vivien Schmidt a Boston University nemzetközi kapcsolatok professzora, korábban az Egyesült Államokban az Európai Unió Tanulmányok Szövetségének vezetője volt. Tanított többek között Párizsban a Sciences Pón, a kölni Max Planck Intézetben, az Oxford Egyetemen, valamint jelenleg is a Harvard Egyetem Európa Tanulmányok Intézetének kutatója. Számos könyvet és tanulmányt írt az európai demokráciáról, az EU működéséről és a jóléti államokról. |