Lassan több mint aggasztó a magyarországi orvoshiány, hatalmas az elvándorlás a szakmában ,és az egyetemeinken sem képzünk elég orvost, akiknek fele így is külföldiként tanul nálunk, azaz többségük szintén elhagyja az országot. Volt olyan évünk is, mikor többen mentek el, mint ahányan egyáltalán végeztek a képzésükkel.
Hiába nőtt másfélszeresére az orvosi képzésben részt vevők száma, ez sem tudta enyhíteni a hazai orvoshiányt – írja csütörtöki lapszámában a Népszabadság. Az eltelt tíz évben 24 szívsebész és 45 érsebész távozott, míg hazánkban 40 szívsebész és közel 100 érsebész maradt. Az elvándorlás mérséklődésére nem lehet számítani, ugyanis a fejlettebb országok is orvoshiánnyal küzdenek, de hazánkban a volumen kezd aggasztóból riasztó méreteket ölteni, 2-3 ezer orvosi állás betöltetlen, ez tíz megyei kórházat fedhetne le.
Szegeden a hatezer forintos órabér ellenére sem találnak szakorvost a sürgősségire, de több százezer állampolgárnak nincs saját háziorvosa sem, a körzetek betöltetlenek. A rendszer összetettsége miatt 10-12 évbe telne a változás, ha egy azonnali intézkedéssel megemelnék az orvostanhallgatók számát vagy a képzés hozzáférhetőségét. A szakma szerint ez sem lenne megoldás, ugyanis a nyugati országok sem szeretnek sokat költeni a drága orvosképzésre, egyszerűen lefölöznék továbbra is a szakorvosokat.
A hazai egyetemek is arra törekednek, hogy a finanszírozásuk miatt inkább külföldi hallgatók számára teremtenek helyeket, jelenleg 9000 külföldi hallgató tanul Magyarországon orvosnak, nagyobb részük elhagyja majd az országot. A kormány is meglátta a bevételi oldalon rejlő lehetőségeket, Palkovics László államtitkár legutóbb már 70 milliárd forintos fejlesztést ígért, ami csábítóbbá teheti a külföldiek számára a magyar képzést, így 11 ezerre emelkedhet a következő években az itt tanulók száma.
A korábban ígért 40 milliárd az infrastruktúra helyreállítására, javítására lett volna alkalmas, de az oktatót fizetését nem pótolta volna – a megemelt összeg is inkább ugyanarra a területre öntene több pénzt. Az egyetemi oktatók jelentős része inkább gyakorló orvosnak áll, illetve nyugatra távozik, mintsem az alacsony bér mellett vállalná további hallgatók képzését. Az oktatók kétszeres fizetéssel tudnak gyakorló orvosi munkát vállalni, mintha tanítanának. A tanárok mellett a gyakorlati helyek is leterheltebbek, ha 20 hallgató tart az orvossal egy-egy kórterembe, de az anatómia vagy a mikrobiológia oktatására már alig akad ember. A gyakorlati helyek problémái miatt nem tudják megfelelően elsajátítani a stroke, az érbetegségek és a rák kezelését.
