Pénteken Párizs, kedden Hannover, szerdán Saint-Denis: úgy fest, Európának hozzá kell szoknia a terrorfenyegetettséghez. Amerika az iskolai és az utcai erőszak, Izrael a zsidó-palesztin konfliktus miatt szerzett jártasságot ezen a területen: a botcsinálta biztonsági elemzők népe lett, aki megnézi, hol vásárol és hol ne szálljon fel a buszra. A lakosság tisztában van vele, hogy bármi megtörténhet: akár a visszatámadás is szóba jöhet.
Izrael a sokat látott ország nyugalmával nézi, ahogy Európát megdermeszti a terror, a szakértők is láthatóan meg vannak rémülve. Ha november 13-a Franciaország 9/11-e volt, Izrael évek óta többször megéli a maga 9/11-ét. "Amikor öngyilkos merénylők és fegyveresek támadtak rá a buszainkra, bevásárlóközpontjainkra, hoteleinkre, iskoláinkra és éttermeinkre, azt tettük, amit Franciaországnak, Amerikának és a szabad világ többi tagjának is tennie kell, ha le akarják győzni a visszatérő iszlamista terrort: megtanultuk, hogy csökkentsük le a sebezhetőségünket, és a gyilkosokat a saját bázisukon, központjaikban győztük le" – írja a Times of Israel cikke.
Azt tették, amit a CNN-nek nyilatkozó szakértők lehetetlennek tartanak: megvédték szó szerint az összes kávéházat, bevásárlóközpontot, hotelbejáratot és bármilyen más, nagyobb tömeg képződésére alkalmas helyet kerítésekkel, fémdetektorokkal. "Az öngyilkos merénylők így évekkel később sem tudnak bemasírozni a koncerttermeinkbe vagy a színházainkba." Az izraeli hírszerzést nem kell különösebben bemutatni (a hadi gazdaság a világ egyik legprogresszívebb startup ökoszisztémáját hozta létre), a Nyugat által olyan sokat kritizált falépítés pedig Európában épp a menekültellenes kerítésépítésben köszön vissza.
"A botcsinálta biztonsági elemzők népe lettünk, akik megnézik, hol vásároljanak, és hol ne szálljanak fel a buszra."
Emellett megindultak a Nyugat által kritizált izraeli hadműveletek, hogy elvágják a bombakészítők utánpótlásvonalait. A végkicsengés: nincsen abszolút védelem, csak hatékony stratégia a terrorizmus ellen. "Enélkül Izrael nem élte volna túl."
Nem elég beülni a sarokba
Európa is Izraellé változik tehát, ahol minden egyes nap terrorfenyegetettséggel telik, és ahol az óvatosság a napi rutin szerves része? Hozzá kell szokni, hogy időnként homokszem kerül a gépezetbe, és a merényletek sikerülnek? A terror elítélői, a sokkolt francia nemzet és európai barátai lépten-nyomon jelentik ki, hogy ha a félelem nyer, akkor a terror elérte a célját. Ugyanakkor őrültségnek tűnik nem megfontolni pár biztonsági tanácsot, vagy tudatosan elutasítani az adott esetben a túlélést jelentő tudást.
Hardy Mihály, a Budapest Airport szóvivője nem beszélhetett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren szigorított biztonsági intézkedések egy részéről, amelyeket az utasok nem is észlelnek. Amit viszont mindenki lát, az a gépfegyveres, golyóálló mellényt viselő katonák folyamatos jelenléte. Amúgy a reptéren eddig is szigorú elírások voltak érvényben, most pedig itt is az egész országra kiterjedő B-fokozatú terrorfenyegetettségi készültség érvényes, azaz a rendőrség megerősíti jelenlétét a forgalmas csomópontokon, pályaudvarokon, aluljárókban, és egyes kulcsfontosságú objektumokat is visszatérően ellenőrznek.
Terrorkészültség a világban (Kattintson rá az országokra, hogy lássa a készültség szintjét!)
Az Egyesült Államokban rendszeresen előforduló iskolai lövöldözések és más támadások miatt ott már létezik – kötelező jelleggel iskolákban is – olyan képzés, amely kifejezetten az ilyen helyzetekre próbál felkészíteni.
Az ellentámadás is szóba jöhet?
Ezek közül – saját állításuk szerint – a vezető védelmi módszer az ALICE nevű program. Ezt egy Greg Crane nevű rendőr dolgozta ki társával, méghozzá a máig egyik leghírhedtebb iskolai mészárlás, a columbine-i középiskolai lövöldözés után. 1999-ben az intézmény két tizenéves diákja 13 embert megölt, sokakat megsebesített, mielőtt végzett magával.
A rendőr felesége is egy iskolában dolgozott, sokat beszélgettek az esetről, így döbbent rá Crane, mennyire könnyű célpontot jelentenek például a diákok. Az amerikai iskolákban ugyanis addig is volt protokoll arra nézve, mi a teendő ilyen támadás esetén, amíg a rendőrség oda nem ér. A "Vörös Kód" esetén a tanároknak be kellett terelni a diákokat a termekbe, bezárni az ajtót, lekapcsolni a villanyt és a sarokba ülve várni, hogy megérkezzen a segítség. A rendőr szerint ez egyáltalán nem elég, így kezdte kidolgozni módszerét, amit ma már sok iskolában kötelezően oktatnak. A célja az volt, hogy minél nagyobb eséllyel tudja valaki menteni saját életét úgy, hogy közben mások biztonságáért is tesz.
Az ALICE név valójában egy betűszó, azokból a szavakból épül fel, ahogy reagálni kell. Az ALICE öt lépése: riasztás/figyelmeztetés, lezárás, tájékoztatás, ellentámadás, evakuálás. Az első lépés a riasztás, vagyis minél több potenciálisan veszélyben lévő embert figyelmeztetni kell a támadásra. Az egyik iskolai oktatóvideón ez úgy néz ki, hogy a lövöldöző elől menekülő ember futtában mindenkinek azt kiabálja, hogy "fegyvere van, fegyvere van". A lezárás azt jelenti, hogy meg kell próbálni például egy osztályteremben elbarikádozni magukat, nemcsak zárni a bejáratot, de eltorlaszolni bútorokkal. Közben már meg kell próbálni felkészülni a lehetséges ellentámadásra is, illetve folyatni kell a tájékoztatást/kommunikációt. A videón az elbarikádozott részből hívnak segítséget mobilon, pontosan lokalizálva, hol is vannak.
Az ellentámadás elve miatt érte a legtöbb kritika az ALICE-t – és az ehhez hasonló többi módszert is –, ugyanis arra oktat, hogy a lövöldözőt meg kell próbálni megállítani, hogy ne tudjon tovább lőni. Mint írják, ilyen helyzetekben ez lehet az utolsó lehetőség, de ellenzői szerint akkor is veszélyes arra ösztönözni diákokat, hogy próbálják meg maguk lerohanni a támadót. Az egyik videón ez úgy valósul meg, hogy tizenévesek egy csoportja egyszerre ráront a fegyveresre, kibillentve és ledöntve a lábáról. És végül jön az evakuálás, vagyis amint lehetséges, ki kell jutni a helyszínről.
Az ALICE honlapon is leírják, hogy ilyen jellegű ámokfutó, fegyveres támadásoknál biztos módszer nincs, de állítják, hogy ezekkel a technikákkal jelentősen nő annak az esélye, hogy élve megússzuk a terrort. Sokaknak viszont eleve az nem tetszik, hogy ezek a speciális tréningek, oktatási anyagok – mondjuk egy iskolában terjesztve – azt az érzést keltik, hogy a támadások szokványos dolgok, amire előre képezni kell magunkat.
A brit Vöröskereszt honlapján is van egy útmutató arról, hogyan viselkedjünk terrorámadás esetén. Mondjuk elég életszerűtlen hosszú távon az olyan javaslatokat megfogadni, mint hogy mindig legyünk éberek, fél szemmel – főleg nyilvános helyeken – figyeljük, nem észlelünk-e gyanús viselkedést, tárgyat vagy járművet. Nem árt, ha mindig tudjuk, hol van vészkijárat – ajánlják ugyanitt.
