Miről írtunk eddig?

Az USA és az EU közötti zajló szabadkereskedelmi tárgyalásokról szóló sorozatunk

• első részében

bemutattuk és elérhetővé tettük a Századvég Gazdaságkutató Zrt. kormányzati döntés-előkészítő háttéranyagát, amely a megállapodás gazdasági-társadalmi hatásait vizsgálta.

• második részében

bemutattuk és elérhetővé tettük a Külgazdasági és Külügyminisztérium háttéranyagát, amely a magyar tárgyalási pozíciót magyarázta meg.

A Brüsszelben és Washingtonban zajló titkos tárgyalásokra azoknak van rálátásuk, akik igazán közel vannak a tűzhöz, de legtöbbjüknek így is csak egy-egy szűk részterületre. A tagállamok döntéshozói is csak erősen szűrten, közvetve férnek hozzá az igazán aktuális és leginkább kényes információkhoz. Mivel az elmúlt idők legfontosabb kétoldalú kereskedelmi megállapodását az EU részéről a Bizottság folytatja le, ez azt is jelenti, hogy Magyarország, a többi tagállamhoz hasonlóan csak az uniós egyeztetéseken keresztül, közvetve tudja érvényesíteni az érdekeit.

Miképp próbál labdába rúgni Magyarország?

A nemzeti érdekek keresztülvitelének legfőbb fóruma az európai kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanács, valamint a Miniszterek Tanácsa. Mivel ezek csak bizonyos időközönként üléseznek, kereskedelempolitikai témában az ügyek vitelét az Európai Tanács által életre hívott az ún. 133-as cikk szerinti bizottság látja el. Ebbe a magyar kormány a Külgazdasági- és Külügyminisztérium Kereskedelempolitikai Főosztályának vezetőjét, Nagy Gábort delegálta, de az ülésén részt szokott venni a brüsszeli Magyar Állandó Képviselet illetékes képviselője is. A 133-as bizottságon keresztül nyílik lehetősége leginkább Magyarországnak, hogy az egyes részkérdésekben kifejtse a magyar álláspontot, megtudja, a többi tagállam ezekről miképp vélekedik, kivel alkothat szövetséget egy-egy ügy érdekében.

Nagy Gábor előadása az idei Közgazdász Vándorgyűlésen a tárgyalások állásáról itt érhető el.

A Bizottság 30 részterületet tárgyaló delegációjában kettőt magyar visz. Somogyi Zoltán a mezőgazdaságra és mezőgazdasági feldolgozott termékekre, Hencsey Mónika a fenntartható kereskedelemre vonatkozó tárgyalási fejezetért felelős. Mindketten a Kereskedelmi Főigazgatóságon (DG Trade) dolgoznak, a TTIP-et tárgyaló delegáció tagjai is főként erről a főigazgatóságról kerülnek ki. A részvételükből azonban aligha származik direkt előnye Magyarországnak, hiszen mindketten kizárólag az uniós érdeket képviselhetik.

Az Európai Bizottság az egyes tárgyalási körök fejleményeiről értesíti a tagállamok állandó képviseleteinek a munkatársait. A magyar kormány ezekből a beszámolókból, valamint a brüsszeli munkatársak és az illetékes minisztériumi delegáltak jelentéseiből értesül arról, hogy hol tartanak a tárgyalások. A TTIP tárgyalásokkal magyar oldalról a KüKüM és a Brüsszeli Állandó Képviselet mellett a Miniszterelnökség EU Ügyekért Felelős Államtitkársága foglalkozik. A stratégiai kérdések megtárgyalására még 2013-ban létrehozták a KüKüM vezetésével a Transzatlanti Tárcaközi Koordinációs Bizottságot, ezen a KüKüM tájékoztatja a tárcákat a tárgyalások állásáról.

A legközelebb a fő közvetlen információforráshoz azok az EP-képviselők vannak, akik bent ülnek az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságában (INTA), amely a TTIP-pel foglalkozik. Ennek a bizottságnak a 13 tagja jogosult ugyanis arra, hogy bemenjen a szigorúan őrzött olvasószobákba, és megnézze az ún. konszolidált szövegeket. (Ezek még nem a végleges szövegek, mert a teljes megállapodás letárgyalása után várhatóan legalább egy évig húzódhat a jogi kodifikáció, a végső formába öntés.) A magyar EP-képviselők közül a fideszes Szájer József, az INTA póttagja (mellesleg Európai Néppárt jogalkotásért felelős alelnöke) tekinthet bele a titkos iratok egy részébe, melyet a bizottság számára az illetékessége körében megnyitottak. Azt, hogy ezzel a lehetőséggel él-e, nem tudtuk megkérdezni Szájer Józseftől, mert nem reagált megkeresésünkre, és az idei februári parlamenti vitanapra sem jött haza.

Ezekből nemcsak az amerikai pozíció (amit a tárgyalópartner leginkább félt) derül ki az egyes témakörökben, hanem az is, hogy milyen kompromisszumokat hozott az EU, hogy közös nevezőre jusson egy-egy vitás kérdésben. A konszolidált szövegrészek elvben minden uniós tagország amerikai nagykövetségén is elérhetőek egy erre a célra berendezett, szigorú biztonsági előírásoknak megfelelő adatszobában. De sem azt nem sikerült megerősíttetnünk, hogy ilyen adatszoba Budapesten létezik, sem azt nem tudtuk meg, hogy ide kit akkreditált a kormány.

Túry Gergely

Szájer József az EP-ben eddig két alkalommal szólalt fel a tárgyalások kapcsán – mindkétszer (lásd itt és itt) a szokásos magyar érzékenységekről (a speciális befektetővédelmi (ISDS) mechanizmus elvetése, GMO-mentesség és más környezeti, élemiszer-egészségügyi európai sztenderdek tiszteletben tartása – például szarvasmarha-ágazatban hormonkezelés, baromfiágazatban klórral mosás tilalma –, a kisvállalkozók számára is előnyös TTIP stb.) beszélt. Ugyanakkor az egyik alkalommal megemlítette, hogy milyen fontos a transzparencia, „mert amiről nem tudunk eleget, azt nem tudjuk felelősséggel sem támogatni, sem ellenezni“.

Nyilvánosságot, de csak a döntéshozóknak!

A Correctiv berlini oknyomozó portál több mint száz olyan jelentést szivárogtatott ki, melyeket német diplomaták küldtek Brüsszelből a tárgyalások lefolyásáról. Ezek tartalmazzák a tagállamok, így a magyar delegáltak reakcióit és hozzászólásait. Érdekes, hogy míg Szájer József az előbb említett 2014-es hozzászólásában a tárgyalások átláthatóságát hangoztatja, a Correctiv által közölt egyik 2014. májusi jelentés szerint (melyet a német Gazdasági Minisztérium jegyez, és a 133-as bizottság egyik ülésén elhangzottakat rögzíti) Magyarország „kimondottan elutasítja“, hogy az EB közzétegye a tárgyalói mandátumát. (A Bizottságot a tagországok által adott tárgyalói mandátum hatalmazta fel a tárgyalások megkezdésére, melyben a Bizottság számára meghatározta, milyen gazdasági területekről tárgyalhat az Egyesült Államokkal és meddig terjed a hatásköre. A nyilvánosság nyomására az EB végül közzétette a tárgyalói mandátumot.) A dokumentum szerint Magyarország más országokkal egyetemben (Nagy-Britannia, balti államok, Dánia, Írország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Románia) attól tartott, hogy a közzététel kiüresíti, nehezen megfoghatóvá teszi a mandátumot, és az EU a jövőben kénytelen is lenne ugyanilyen módon kezelni a kereskedelmi megállapodások nyilvánosságát.

Egy másik, 2015 márciusi jelentés (melyet szintén a Correctiv közölt) pontosabban rögzíti, hogy Magyarország mit érthet átláthatóságon: ezt ugyanis csak a tagállamok kormányai, és nem a nyilvánosság felé tartja a kormány fontosnak. „A Bizottságnak ki kell dolgoznia az Egyesült Államokkal egy olyan megállapodást, mely elérhetővé tesz minden tárgyalási dokumentumot a tagállamok képviselői számára“, áll a magyar javaslatban 2014 októberében. Jelenleg ennek ellenkezője történik: az EB – nem függetlenül a Correctiv kiszivárogtatásaitól – úgy döntött, hogy még a tárgyalási fordulók részletes témáit sem küldi el a tagállamok kormányainak digitális formában – ezekhez a jövőben csak az olvasószobákba akkreditált kormányképviselők férnek hozzá.

A delegációvezetők

AFP / Thierry Charlier

A magyar kormány egy július közepi kereskedelempolitikai bizottsági ülésen arra is figyelmeztetett, hogy a parlamentek képviselőinek azért is hozzá kell jutni az eredeti, bizottsági szövegekhez, mert különben a kritikus civil szervezetek válnak a fő információforrássá, és nem az Európai Bizottság. Ez több országban (Németország, Ausztria) be is jött, Magyarországon eddig a tárgyalásokat inkább hallgatás és érdektelenség övezte.

Csak semmi kapkodás!

A Correctiv által kiszivárogtatott német diplomáciai jelentésekben egyébként visszaigazolódik az, amit a Külgazdasági és Külügyminisztérium háttéranyagából (melyet az előző cikkünkben mutattunk be) is kiderül. „Magyarország kifogásolta, hogy a 2015-ös évet tűzték ki (a tárgyalások lezárására), anélkül, hogy ezt megtöltötték volna tartalommal. Fennáll a veszélye, hogy a növekvő időbeli nyomás miatt az EU számára fontos tárgyalási tartalmak elvesznek“ – írja a jelentés a már idézett 2014 márciusi magyar javaslatról, amely utal arra, hogy az amerikaiak szeretnék 2015, de legkésőbb 2016 végére sikeresen lezárni a TTIP-tárgyalásokat.

Mint ahogy azt megírtuk, a magyar álláspont “nem sietteti” a tárgyalások lezárását, és míg az EU is szívesebben egyezne meg az Obama-adminisztrációval, mert félő, hogy az elnökválasztás után az alapoktól kell újrakezdenie a tárgyalásokat, Magyarország szerint ez rendkívül rövid időnek számít egy ilyen jellegű átfogó egyezmény megkötésére. Az USA taktikája a kiszivárgott bizottsági dokumentumokból jól látszik: eszerint az érzékeny témákat a végére hagyja – abban a reményben, hogy “a tárgyalások utolsó száz méterén könnyebb lesz kompromisszumot elérni”. Tény, a tárgyalások most érkeztek el az igazán érzékeny témákig, melyekben legfelső szintű politikai döntések szükségesek. Európai részről a végső szót az Európai Tanács egyhangú döntése mondhatja ki, de a ratifikálásához szükség lesz – legalábbis ezt kommunikálja a Bizottság és a magyar kormány is – az Európai Parlament egyetértésére, valamint a nemzeti országgyűlések (így a magyar) megerősítésére.

Ami a hazai pártokat illeti, egymásnak ellentmondó állításokat hallani kormányzati, illetve kormánypárti oldalról. Az év elején Rogán Antal a Hír Tv-ben még arról beszélt, hogy a kormányra nehezedő külföldi nyomásgyakorlás mögött a szabadkereskedelmi egyezmény terve áll, amelynek előnyeiről és hátrányairól „őszintén kellene beszélni”, de az Egyesült Államok nagykövetségei nem akarnak nyílt vitát, „ki akarják erőszakolni” a megállapodás ratifikálását minden európai államban. Hozzátette: egy rossz szabadkereskedelmi egyezmény ugyanolyan következményekkel járna Magyarországnak, mint egy rossz IMF-megállapodás.

Ellentüntetők

AFP / DPA / Gregor Fischer

Mikola István, biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár is ekkor utalt arra, hogy megvétózza a magyar kormány a megállapodást, ha a legfőbb magyar érdekek nem érvényesülnek. Gyökeresen ellentétesen nyilatkozott Szíjjártó Péter külügyminiszter pár nappal később, amikor az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) vendégeként azt mondta, hogy komoly előnyöket hozhat Magyarország számára az egyezmény: a magyar export 15-20 százalékkal nőne és 20 ezer új munkahely jönne létre.

Mi lehet a háttérben?

„Jelenleg nehéz megmondani, hogy mi a kormány tényleges álláspontja a TTIP-pel kapcsolatban”, utalt a hvg.hu-nak az ellentmondó kijelentésekre Fidrich Róbert, a megállapodást elutasító Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) programfelelőse. Szerinte árulkodó, hogy míg a kormány korábban egyértelműen ellenezte a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) bevételét a megállapodásba, a módosított formájával egy bizottsági belső jegyzőkönyv alapján már elégedett. Amikor az Európai Parlament ezt is mérlegelve szavazott a szabadkereskedelmi tárgyalások folytatásáról, a fideszes (és MSZP-s) képviselők mind megszavazták (Deutsch Tamás kivételével, aki nem volt bent a szavazáson). Egyedül két zöld (egy-egy PM-es, illetve LMP-s) és két jobbikos voksolt ellene a magyar EP-képviselők közül. (A vitarendezési mechanizmussal kapcsolatban az EB szervezett társadalmi konzulációt: a visszaküldött 150 ezer kérdőív 97 százaléka elutasította azt, miközben általában a megállapodás aláírásával szemben 3 millió tiltakozó aláírás gyűlt össze Európa-szerte.)

Arról, hogy a magyar kormányt mi motiválja a TTIP megkötésében, Schiffer András, az LMP társelnöke, az egyezmény egyik leghangosabb hazai ellenzője azt mondta a hvg.hu-nak, hogy szerinte “Orbán arra számít, ha igent mond az Egyesült Államokkal kötendő egyezményre, akkor az amerikaiak elnézőbbek lesznek a magyar–orosz erőműépítési tervek iránt”. Mindenesetre a miniszterelnöktől a politikus azt kérte, hogy akadályozza meg az EU–Kanada közötti ratifikálásra váró szabadkereskedelmi megállapodást (CETA), mert ez jelenti majd a követendő példát a TTIP számára is. “És amiről a CETA-ban döntöttek, az biztosan a TTIP-be is belekerül”, mondta Schiffer.